250 éve született Robespierre

Ír protestáns eredetű családból származott. Az ügyvédi vizsga letétele után a szegények és elnyomottak ügyeit képviselte nem túl nagy sikerrel. 1789-ben – a másfél évszázad után ismét összehívott – parlament képviselőjének választották; az Alkotmányozó Nemzetgyűlés legaktívabb tagjai közé tartozott, de igazi befolyását annak köszönhette, hogy a demokratikus elvek, az emberi jogok mellett kiálló beszédeiben a párizsi néphez fordult. 1791 nyarán, amikor a király szökése után vérfürdőbe torkolló tüntetések robbantak ki, egy asztalos hívéhez költözött, s ezután már élete végéig itt lakott.

A jakobinus klubban tartott beszédeiben ellenezte a háborút, s mivel az kezdetben a vereségek sorát hozta, csillaga ismét emelkedni kezdett. A monarchia bukása után elsőként választották a Konventbe, ahol a Hegypárt (a jakobinus frakció) korlátlan hatalmú vezetőjeként kierőszakolta XVI. Lajos kivégzését. 1793 elején a mérsékelt girondisták ellen fordult, akiket a fellázított párizsi népre támaszkodva kizárt a konventből.

A forradalmat belülről és kívülről fenyegető veszélyek miatt a jakobinusok bevezették a forradalmi terrort, felfüggesztették az alkotmányt és minden állami testületet a Közjóléti Bizottság ellenőrzése alá helyeztek. A Robespierre által uralt testület lecsapott a szélsőbal ellenzékre, majd a mérsékeltekre is: előbb a "veszett" Jacques Hébert-t, majd Dantont és híveit küldte nyaktiló alá.

Májusban a Megvesztegethetetlen intencióira a Konvent elismerte egy "Legfelsőbb Lény" létezését, az elmélet a Robespierre által oly kedvelt Rousseau deizmusán alapult. 1794 júniusában a terror fokozásáról döntöttek, de most már csak Robespierre megrendült helyzete miatt. A politikus mindenkit a "nép ellenségének" minősített, aki kritizálni merte és mindenütt összeesküvést szimatolt, a gyanúsítottakat pedig rövid úton kivégezték.

A megfélemlített Konvent és a saját bőrét is féltő Jóléti Bizottság végül szembe fordult vele. 1794. július 26-án (a forradalmi naptár szerint thermidor 8-án) a Konvent ülésén támadást indítottak ellene, s bár a képviselők kezdetben megtapsolták beszédét, később hallgattak, végül ellene fordultak. Másnap már sem őt, sem híveit nem engedték szóhoz jutni, s letartóztatták őket. A párizsi tömeg még egyszer kiszabadította, de a Konvent "törvényen kívül állónak" minősítette és csapatokat küldött ellene. A dulakodásban Robespierre is megsebesült, ellőtték az állát.

A második év thermidor 10-én (1794. július 28-án) a forradalmi törvényszék 20 hívével (köztük Saint-Justtel és öccsével, Augustin-nel együtt) halálra ítélte, s még aznap kivégezték. Robespierre-t félig öntudatlan állapotban fektették a guillotine alá, amely pontosan ott állt, ahol XVI. Lajosé. Halálával véget ért a rémuralom, a francia forradalom konszolidáltabb szakaszába lépett.