Miért hús-vét?

A húsvét a keresztények legnagyobb ünnepe, még a karácsony sem fontosabb nála, hiszen ezen a napon támadt fel Jézus. De mi is történt előtte?

A húsvétot megelőző hét bővelkedik az eseményekben. A keresztények nagycsütörtökön emlékeznek meg az utolsó vacsoráról. Ennek az ünnepnek – mint még számosnak – zsidó eredete van. Ugyanis ez a nap náluk a kovásztalan kenyér napja, ekkor vezette ki Mózes, a nagy próféta népét Egyiptomból. (Ekkor történt a híres csoda is, amikor Mózes kettéválasztotta a tengert.) Ezt ünnepelte Jézus, a kereszténység megalapítója is tanítványaival, hiszen ő eredendően zsidó vallású volt.

A hagyomány szerint Krisztus ezen az estén alapította az Oltáriszentséget is, vagyis a hagyományosan áldozásnak nevezett szertartás ekkor alakult ki. Amikor a keresztények áldoznak, az utolsó vacsorára emlékeznek, és magukhoz veszik Jézus testét és vérét, azaz a kenyeret és a bort (ez utóbbit ma már praktikus okokból általában ostyával helyettesítik).

Miután elfogyasztották a húsvéti vacsorát, kimentek a Getszemáni kertbe, ahol imádkoztak. Állítólag Jézus itt vért verejtékezett, annyira félt a rá váró megpróbáltatásoktól. Krisztus ekkor mondta apostolának, Péternek, hogy még mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadja meg őt tanítványa. Ez be is következett.

Nagycsütörtökön történt az is, hogy Júdás, az egyik apostol elárulta Jézust, akit így elfogtak, és Pilátus helytartó elé vezettek. Ő mosta kezeit (innen ered ugyanis a mondás), és halálra ítélte a „zsidók királyát”, akit másnap, rengeteg szenvedés után (melyet Mel Gibson híres-hírhedt filmje, a Passió örökít meg többek között) keresztre feszítettek. Az evangéliumok szerint délután három órakor, amikor Jézus meghalt, óriási vihar támadt. Hirtelen elsötétedett az ég, és a jeruzsálemi templom függönye is kettéhasadt. Júdás később megbánta tettét, melyet harminc ezüstért vitt véghez, de már késő volt. Végső elkeseredettségében felakasztotta magát.

Miután meghalt, Jézus testét a sírba tették, amit óriási kővel fedtek el. De harmadnapon, vasárnap hajnalban a sírhoz igyekvő Mária Magdolna döbbenten tapasztalta, hogy a nehéz követ elgörgették, és már csak a gyolcs jelezte, hogy a test valaha ott volt. Jézus Krisztus ugyanis legyőzte a halált: feltámadt.