Ann Zoidis, a kutatási projekt vezetője szerint, a hangok a kíváncsiskodás kifejezői vagy a potenciális veszélyre történő figyelmeztetések lehetnek. A hangok nem annyira komplexek, mint az idősebb hímek által produkált folyamatos, ismétlődő és rendkívül strukturált frázisok és témák - mutatták ki a kutatók.

A borjak ehelyett korlátozott számú hangot produkálnak, melyek struktúrájukat illetően rövidek és egyszerűek. A hangok között ismétlődő morgások vannak, melyeknek hangereje nő, és néha olyan buborékfolyamokat is megfigyeltek, melyek úgy tűntek, egyfajta riasztóként funkcionálnak az anya számára - mutatták ki a kutatók.

A kutatók szerint, a hangokat a borjak gyakrabban produkálták a nyugodtabb időszakok alatt, amikor az anya pihent, vagy lassan haladt. "Ez azt jelenti, hogy a borjak tényleg kommunikálnak, és ez arról árulkodik, hogy anyjukkal kommunikálnak" - mondja Zoidis.

A kutatásról - mely 2004 és 2008 téli hónapjai alatt zajlott - szóló cikk szerint, a kutatók azon bálnacsapatokban rögzítették a hangokat, melyekben borjak is voltak. Ám Zoidis szerint az már nehézséget okozott, hogy kiszúrják, pontosan mely egyedek felelősek a hangokért.

A kutató szerint, az általánosan elfogadott nézet szerint, a hosszúszárnyú borjak nem produkálnak hangokat. Ám a Cetos kutatói visszakövették a rögzített hangot a forráshoz, ezzel demonstrálva, hogy mind a hím, mind a nőstény hosszúszárnyú borjak adnak ki hangokat.

A csoport folytatja a hangok vizsgálatát, beleértve azt is, amikor azok kibocsátódnak. A kutatók próbálják meghatározni, hogy a produkált hangok a stressz potenciális kifejezőeszközei-e.