Gorbacsov elvtárs 77 éves

Hogyan lett, hogyan lehetett Gorbacsov – új seprűként – az SZKP főtitkára, amikor közvetlen elődei mind szenilis és megroggyant egészségű, véreskezű „veteránjai” voltak a Szovjetunió Kommunista Pártjának?

Erre nagyon egyszerű a válasz. Gorbacsov egy olyan területnek volt a párttitkára, ahol gyógyvizek voltak és pártüdülők, és ahol az egyik alkalommal Brezsnyev, Andropov és Csernyenko is ott volt, azaz négy párttitkár, az akkori és három következő. Gorbacsovban nagyon sok szervilizmus volt, ajándékokkal lepte el a vendégeket, Brezsnyev és Andropov személyes orvosa keltették a jó hírét, és ez később nagyon jól jött neki. Moszkvába úgy került fel, mint a mezőgazdasággal foglalkozó párttitkár, és menetelt is szépen felfelé a ranglétrán. Ő volt a legfiatalabb és nagyon dinamikus is, de a mezőgazdaságot – ami a legelhibázottabb gazdasági ág a szovjethatalom kezdete óta – nem hozta rendbe. Emlékezzünk vissza, akkor voltak a nagy áruhiányok is. Igaz, más se tudta volna rendbe hozni, ha Marx és Lenin együtt feltámadnak, akkor se lehetett volna, mert egy kolhozrendszerre épülő mezőgazdaságot nem lehet. Ennek ellenére nagyon jó híre lett. Amikor Andropov lett Brezsnyev halála után az SZKP főtitkára, előrelépett, csak ugye Andropov nem uralkodott sokáig. Amikor ő is meghalt, a gerontokrácia, az öregek nem Gorbacsovot, hanem Brezsnyev kegyencét és kedvencét, Csernyenkot választoták meg. Gorbacsov a második ember lett, de mások is harcoltak még, Grisin moszkvai és Romanov leningrádi párttitkár például. Igaz, Gorbacsov nagyon erős volt, támaszkodott a KGB-re, ekkoriban még egyáltalán nem volt reformer. Támaszkodott a pártapparátus fiatalabb tagjaira és Andropov köreire is. Andropovról meg tudni kell, hogy egy mocskos gyilkos volt. Az hülyeség, hogy reformer lett volna, gondoljunk az ’56-os magyarországi, vagy ’68-as csehszlovákiai szerepére. Továbbá teljesen magántulajdon-ellenes volt, sokáig még a KGB tisztek számára sem tette lehetővé, hogy magánlakásuk legyen. Állami nyaralókban, dácsákban lakhattak, de nem juthattak még egy telekhez sem, mert azt egy kispolgári, burzsoá dolognak tartotta.

Tehát a legsötétebb sztálini időkben szocializálódott öregek és az úgy nevezett reformértelmiség is Gorbacsov mögött álltak, mert nekik is a legjobb arcát mutatta: fiatal volt és dinamikus. A hruscsovi idők, a ’60-as évek nemzedékéhez is volt kapcsolata, de nem közvetlen. Jakovlev, a peresztrojka ideológusa és második embere sokat mesélt nekem arról, hogy Gorbacsov hogyan tartotta velük a kapcsolatot. Nem sokkal Csernyenko halála előtt megkötötte az alkut az öregekkel szemben. Usztyinov, a hadügyminiszter is mögötte állt, személyes jóbarátja volt, királycsináló. Nem sokkal Csernyenkó halála után üzent a fián keresztül Gromikónak, a keményvonalas külügyminiszternek, hogy amennyiben megkötik az alkut, megoszthatják a hatalmat. Gromiko elnök lesz, a Szovjetunió legfelső elnöke és Gorbacsov átveszi a párt vezetését. Ebből nem lett semmi, Gromikó ugyan névleges elnök lett, de Gorbacsov nem adta át a tényleges hatalmat, részben sem. Még egy olyan társcsászárság formájában sem valósult meg, mint amire most látunk kísérletet Putyin és Medvegyev részvételével.

Mi volt az uszkarényije (gyorsítás) és a peresztrojka (átalakítás)?

Az uszkarényije azonnal megbukott. Semmi értelme nem volt az egésznek. Voltak brutális, Andropovtól örökölt eszközei is. Például körülvették a mozikat és színházakat, áruházakat, hogy ki jár oda munkaidőben… Gorbacsovot nagyon lejáratta az alkoholtilalom, az egy nagy hülyeség volt. Ligacsov, Gorbacsov nagy híve és későbbi riválisa találta ki, aki borzasztó absztinens volt. Gorbacsov maga nagyon szereti az italt, erről magam is meggyőződhettem a 75. születésnapján: bizony nem veti meg a konyakot. Elég szemét dolog volt Gorbacsov részéről, hogy kiírtatta Grúzia és a Krím félsziget legjobb szőlőit.

Miért bukott meg az alkoholtilalom? Pusztán azért, mert az oroszoktól elvenni az alkoholt holtan született ötlet, vagy gazdaságilag is visszaütött ez a lépés? Egy olyan méretű, és fogyasztói hajlandóságú szeszpiac kiesése, mint az oroszé, komoly bevételeket vehet el a gazdaságtól…

A narkománia és a kisüsti fogyasztás nagyon megnőtt. Titokban lehetett alkoholhoz jutni. Moszkvában volt akkor egy magyar bolt, amolyan csemege üzlet. Nos, az utcáról, csak úgy, nem lehetett bemenni oda, mert a nagyon népes, több ezres moszkvai magyar kolóniának nyitották, onnan és a külkereskedelmi képviseletről lehetett magyar bort, pálinkát szerezni. Soha olyan jól nem állt a magyar külkereskedelem, mint akkoriban. A szovjet külkereskedelem képviselői szabályosan elzarándokoltak oda, a magyar kollégák kihasználták a helyzetet és jó sok piát adtak nekik, még ajándékba is. Reggel megérkeztek tárgyalni és délben már nem mentek haza, kocsival kellett vinni őket, úgy be voltak rúgva. Nagyon sok volt a feljelentés emiatt, és hatalmas sorok álltak már reggel is. Az orosz ember már reggel is iszik, ez nagyon rosszul hat a munkamorálra, főleg hétköznap. Például, ha vasárnap berúgnak, akkor hétfőn is, ezért folyamatosan fáj a fejük. Azért az alkohol kampányban volt ráció is, csak nem ilyen ’30-as évek Chicagójára, Al Capone időszakára emlékeztető módszerhez kellett volna nyúlni. Fel kellett volna emelni az árát, és főleg megbüntetni azokat, akik elkésnek a munkából, vagy részegen dolgoznak a gépekkel.
@@
Az alkoholtilalomnak része volt a gazdaság gyorsításának a programjában?

Főleg a munkamorál miatt vezették be, de elhangoztak olyan indokok is, hogy kihal az orosz nép, mert impotensek lesznek a sok ivástól. Megalakult az Absztinensek Szövetsége, annak az alelnöke – akit én ismertem – egy tök részeges ember volt, de karrierizmusból belépett, sőt mint mondtam az alelnöke is lett. Az uszkarényije, vagy gyorsítás maga, a szokásos, sztálini – nálunk sztahanovista mozgalomként ismert – jelenség volt, meg is bukott gyorsan.
Nem vagyok benne biztos, hogy a peresztrojka hazai termék volt. Gazdasági kényszerek vezettek hozzá. Ahogy a Sztálin alatti nagy építkezések, vagy a GULAG is aláásták a gazdaságot, ugyanúgy teljesen immobilis kezdett lenni a nagy volumenű termelés. A minőség elkezdett lefelé menni, még a hadiiparban is. Hiába voltak korábban ezek a világ legjobb gépei, egy idő után ez megállt, mert mondjuk a komputer részük már nem volt modern, és így tovább. Nagyon sok volt az ipari kémkedés, ami furcsa módon megakasztotta a laboratóriumok működését. Már a hadiipar sem volt a régi. Ebben Reagannek is szerepe volt a csillagháborús tervvel, ami rákényszerítette a Szovjetuniót a fegyverkezési versenyre. Az amerikai hadiipar végül térdre kényszerítette a Szovjetuniót, mert annyi hadikiadása lett, hogy a technikát már nem tudta fejleszteni. Továbbá nagyon-nagyon elmaradott volt a társadalom és a KGST is nagyon rosszul működött. Tehát sok oka volt a peresztrojkának, alá akarták vele dúcolni a rendszert. Eleinte még Gromiko, és más hasonló őskövületek is támogatták papíron. Aztán elkezdték Sztálint is bírálni, de ezek mind álságosak voltak, Gorbacsovot már sodorni kezdte az élet. A magyar választások után, ’90-ben már Leninre is mert valami kedvezőtlent mondani a tévében.

Sokan a glasznoszty politikáját tartják annak, ami visszafordíthatatlanul megbontotta a diktatúrát, mint amikor feltör a buzgár a gáton, és idővel elmossa az egészet.

A glasznoszty, a nyitottság politikája úgy esett, hogy megnyitotta egy kicsit a csapot, és úgy tűnt, hogy már nem lehet elzárni, és most már mindig nagyobb lesz a szólás- és véleményszabadság, mint azelőtt. De nem így történt. Ma bizonyos dolgokat meg lehet írni és bizonyosakat nem. Sztálint lehet bírálni, ugyanakkor az akkori gyilkosságokkal együtt lehet dicsérni is, Putyint viszont már nem lehet bírálni. Annak, hogy Gorbacsov alatt szabadabb lett a sajtó, nagy szerepe volt a rendszer aláásásában. De ez megfordíthatónak bizonyult. Ma lehet meztelen, akár perverz képeket is közölni – ami korábban elképzelhetetlen volt – de Putyinról már azt se lehet leírni, hogy álszent, amikor keresztet vet. Már Jelcin alatt kezdett ez a szabadság eliminálódni, például nem adtak papírt, dotációt, és más hasonló trükköket vetettek be, de ma keményebben és nyíltabban teszik ugyanezt, mert Jelcinről még le lehetett írni bármit.

Gorbacsov reformer volt, vagy ügyesen hiteti ezt el magáról, és csak sodródott abba az irányba, amit a történelem megírt a számára? Irányította a szovjet totalitárius rezsim bomlását, vagy azok a szituációk uralták őt, amihez részben a kommunista rendszerek mai szemmel nézve abszurd módon ostoba döntései és nyugat csendes aknamunkája vezetett?

Nem csak nyugaton, nálunk is igen gyakran úgy tekintenek Gorbacsovra, mint reformerre, de ez a nézet hamis. Nagyon meghatódtam, amikor beutazta Latin-Amerikát, hogy létrehozzon egy zöld internacionálét – nem is tudom miért gondoltam azt akkor, hogy ezt komolyan gondolta – később tudtam meg, hogy az orosz fegyverkereskedelmi lobbi megbízásából utazgatott. Nagyon pénzéhes ember egyébként, igen sok pénzt kér egy-egy interjúért, ezt csak háttérinformációként jegyzem meg. Ennek a pozitív képnek a kialakulásában szerepe van annak – ezt tapasztalatból tudom – hogy mindenütt azt mondja, amit a közönsége vár tőle. Óriási simulékonyságra tett szert, bármikor el tud menni a nyilatkozataival egyik, vagy másik irányba, de most már egy bizonyos ponton nem megy túl. Sztálint nagyon dicsérni neki ma már nem túl kifizetődő, mert attól csak hülyének fogják tartani, pedig korábban ez is jellemző volt rá, ’81-ben még voltak sztálinista elszólásai és durvaságai. Eleinte nem volt reformer személyiség, rákényszerült ezekre a lépésekre, aztán elment ebbe az irányba, ’88 körül már megint kerékkötő volt, az emberek akkor még tovább akartak menni. Eleinte nagyon szerették – igaz szószátyárnak tartották – ’96-ban már csak 1 százalék körüli eredményt ért el az elnökválasztáson. Tudni kell róla, hogy nem nagyon mozog testőrség nélkül, mert többször megpofozták, a lakosság egy része még ma is nagyon gyűlöli.