„Gyurcsány végtelenül torzít!”

Gyurcsány kedden a Magyar Tudományos Akadémián mutatta be három javaslatát. Ezek közül ő maga leginkább, a harmadikként bemutatott járulékcsökkentésen alapuló modellt preferálta. Ez több lépésben az alkalmazottak négytizedét érintő, összesen 10-12 pontos százalékpontos munkáltatói járulékcsökkentést, kisebb mértékű szja csökkentést (sávhatáremelés, adójóváírás növelés) tartalmaz. A vállalkozásoknak legfeljebb 10 fő erejéig járna az alacsonyabb járulék, a minimálbér másfél – kétszereséig 2009-ben. Emellett ez a javaslat tartalmazza az 1950 forintos tételes egészségügyi hozzájárulás eltörlését 2010-ig, valamint 16 százalékos társasági adóval számol, különadó nélkül, és eltörölné a szolidaritási adót. A járulékcsökkentésre építő javaslat nettó költségvetési hatása 220-250 milliárd forintos kiseséssel járna az előzetes számítások alapján. A konvergenciaprogramhoz képest ez 0,9 százalékos reálkereset-növekedési többletet, 0,7 százalékos lakossági fogyasztásnövekedési többletet, 0,3 százalék GDP-növekedési többletet és 0,2-0,4 közötti foglalkoztatottságnövekedési többletet eredményezne.

A másodikként bemutatott terv középpontjában szja-fókuszú csökkentés áll. Ez az szja-tábla átírása mellett, a különadó részleges kivezetésével, a helyi iparűzési adó felének átalakításával, ingatlanadó bevezetésével, és az adókedvezmény-rendszer jelentős szűkítésével számol, ami az egykulcsos adórendszer felé vinné mai rendszert. A javaslat szerint az szja alsó sávhatára 2,5 millió forint lenne, 20 százalékos adóval. Efelett 30 százalékos lenne az adó, míg 7 millió forint felett megszűnne a magas keresetűek 4 százalékos különadója. A javaslat radikális voltát az is mutatja, hogy 420 milliárd forintos kiesést eredményezhetne a költségvetésben. Ennek ellenére az első javaslathoz képest, csak a reálkereset-növekedésben eredményezne nagyobb többletet 0,1 százalékkal.

Elsőként mutatta be az úgynevezett szuperbruttósítás elképzelését. Ennek a legnagyobb újítása az lenne, hogy a ma a munkáltatók által befizetett járulék is megjelenne az alkalmazott számláján, és ő fizetné be az összes közterhet. Ez egy 20-30-35 százalékos mértéket tartalmazó adótáblával és kétféle járulékkal valósulna meg. Ez 1,9 százalékos reálkereset-növekedési többlettel járna, viszont a foglalkoztatottságnövekedési többlet terén a konvergenciaprogramhoz képest 0,2 százalékos csökkenést eredményezhet.

A javaslatokkal kapcsolatban Oszkó Pétert, a Deloitte vezérigazgatóját kérdeztük.

Mi a véleménye Gyurcsány Ferenc javaslatairól?

Magát azt a koncepciót nagyon pozitívnak tartom, hogy széleskörű szakmai egyeztetések előzték meg a javaslatok kidolgozását, mert erre ez idáig nem volt példa. A három javaslat közül az jól látszott, hogy a miniszterelnök egyet preferált kiemelten, ezért ezt, a járulékcsökkentésre építő modellt véleményezném először. Érdekes módon ennek a javaslatnak a legfontosabb elme nem is a járulékok csökkentése, hanem a szolidaritási adó megszűntetése. Ez ugyanis egy hangsúlyos várakozása a vállalkozói szektornak és ez egy fontos lépés lenne a hitelesség visszaállítása szempontjából is, hiszen ez kifejezetten olyan adó volt, amit a költségvetési egyensúly helyreállítása céljából vezetett be a kormány ideiglenes jelleggel. De a szolidaritási adó megszűntetése némi korlátot is támaszt ezen javaslatcsomagnak, mert kevés forrás marad a foglalkoztatási terhek csökkentésére. Ráadásul elsősorban az alacsony bejelentett jövedelmek körét érintenék a kedvezmények.

Erre mondta Gyurcsány Ferenc, hogy ez a javaslat az alacsonyjövedelműeknek kedvez, szemben a másik kettővel.

Ezt egy végtelenül torz összehasonlításnak tartom. Azért, mert a mostani adórendszerünk eleve nagyon kedvező az alacsonyjövedelműeknek. A minimálbér gyakorlatilag adómentes, és az afeletti kategóriában is nagyon komoly kedvezményeket biztosít az adójóváírás, míg az átlagbér kategóriájától kezdődően már erősen emelkednek az adóterhek. Ez azt eredményezi, hogy lényegében a foglalkoztatás utáni közterheket a közép és magasabb kategóriába eső magánszemélyek nagyon szűk rétege viseli. Nem csak azért szűk, mert kevesen vannak, hanem mert aki csak tud, kibújik ezen irreálisan magas közterhek alól és alacsonyabb jövedelmet jelent be. Tehát ha a kormány arra helyezi a hangsúlyt, hogy még inkább az alacsony kategóriájúaknak kedvezzen, az azt eredményezheti, hogy nőni fog azok száma, akik megpróbálnak kibújni a magasabb terhek alól. Arról nem is beszélve, hogy ez a javaslat a nagyvállalkozásokat kihagyja a kedvezményezettek köréből, miközben esetükben jóval kisebb azon vállalkozások aránya, melyek nem vallják be kellő módon a jövedelmeket. Szóval azok részesülnek kedvezőtlen eljárásban, akik eddig is precízen adóztak. Éppen abba az irányba torzulna tovább az adórendszer, amelybe már most is torzul.

A másik két javaslatról mit lehet elmondani? Melyik mennyire radikális?

A legradikálisabb elképzelés az úgynevezett szuperbruttósítás. Ez azt jelenti, hogy tegyük teljesen átláthatóvá a rendszert. Felejtsük el az összes apró járulékot, meg azt, hogy az egyik felét a munkáltató, másikat a munkavállaló fizeti, nézzük meg mennyibe kerül összesen egy ember foglalkoztatása, és annak arányában számoljuk ki, hogy mekkora befizetésre van szükség az állam részére. Ez egy komoly, pozitív irányú kultúraváltás lenne.
@@
Egy ilyen váltásra felkészültek vagyunk? Milyen európai minták vannak erre?

Az a kérdés, hogy a közszféra, az állam mennyire felkészült arra, hogy nyíltan elismerje mennyibe került a foglalkoztatottság. Nem sok ország tette meg ezt a lépést, de például Dániában már régóta működik, és mostanában vezette be Csehország is, tehát nem példanélküli a javaslat. Az átlátható viszonyok mellett ez a javaslat azt a torzulást is radikálisan kiegyenlíthetné, mely abba az irányba visz, hogy minél kevesebb jövedelmet valljunk be.

Hogyan valósulna meg a kiegyenlítés?

Ezt úgy kell érteni, hogy alacsony jövedelemsávban akár nőhet is az adóterhelés, eltűnhet a minimálbér utáni adómentesség, másrészről viszont a magasabb sávban csökkenne az adóterhelés. Ez a fajta koncepció megoldást nyújthatna legális és nem legális adózó közti különbségek kiegyenlítésére. Ezzel együtt ennek komoly költségvetési kihatásai lehetnek, mert a foglalkoztatás közterheinek csökkentése érdekében más ponton további adóteher növekedésre lehetne számítani.

És az szja-fókuszú javaslatról mi a véleménye?

Ez a két másik javaslat vegyítése. A magasabb jövedelemsávban ugyancsak erősen csökkenne az adóterhelés, amellett, hogy az alacsony sávban sem emelkedne. Értelemszerűen viszont ez a legdrágább javaslat, amiatt, hogy a foglalkoztatás közterhei egyik sávban sem emelkednének. Ezért ez járna leginkább más adónemekben növekedéssel.

Melyik tűnik a leginkább kivitelezhetőnek?

Nehezen tudnék a három közül választani. Az első javaslat kapcsán mindenképp fontosnak tartom a szolidaritási adó megszüntetését, de kevésnek tartom a járulékcsökkentés koncepcióját a foglalkoztatás közterheinek tekintetében. Annak módját kell megtalálni, hogy minél többen kerüljenek a legális adófizetők körébe, és közöttük kellene szétosztani megfelelő mértékben az adóterhelést. Erre inkább a másik két tervezet nyújt megoldási lehetőségeket, ezek viszont nem számolnak a szolidaritási adó megszüntetésével.

Mennyire kidolgozottak ezek a javaslatok?

Törvényszöveg szintjén nyilvánvalóan még nincsenek kidolgozva, egyébként akkor lehet majd részletes vitát folytatni, mikor ez meg lesz, mert akkor látszik, hogy pontosan mit is kell érteni az egyes szabályok alatt. Modell-számítások viszont készültek, tehát nem egyszerű elméleti koncepciókról van szó.

Az egykulcsos adórendszerről mi a véleménye, mekkora esély van ezen javaslatok fényében, hogy afelé mozduljon el a magyar adórendszer?

Az egykulcsos adórendszer lenne a legradikálisabb lépés abba az irányba, hogy ne legyen nagy különbség az alacsony, és a magas jövedelműek adóterhelése között. Az egykulcsos adó értelmetlenné teszi az adókikerülést azáltal, hogy olyan terhelést vezet be, amit ésszerűbb megfizetni, mint bármilyen kockázatot vállalni. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy egy ennyire radikális lépésre szükség van, szerintem kevésbé radikális intézkedésekkel is el lehet érni ugyanezt a hatást. De sajnos a miniszterelnök által preferált javaslat – mint már említettem – éppen ellenkező irányba hat.

A foglalkoztatásra milyen hatást gyakorolhatnak a javaslatok?

Nem gondolom, hogy a foglalkoztatás egyik napról a másikra növelhető csak adójogi intézkedések nyomán. A foglalkoztatás problémáit egyéb intézkedésekkel lehet, és kell kezelni, úgy mint képzés, mobilitás elősegítése, satöbbi.

Fontos a források kérdése, hiszen a javaslatok után két markáns, egymásnak némileg ellentmondó vélemény rajzolódott ki a szakértők körében. Egyesek keveslik a tehercsökkentés mértékét, míg mások még azoknak a forrását sem látják biztosítva, amikkel a miniszterelnök előállt.

Nagyon nehéz igazságot tenni úgy, hogy egyébként a statisztikai adatok a Pénzügyminisztériumtól jönnek, tehát amikor a minisztérium előjön azzal, hogy 200-250 milliárdos mozgástér áll rendelkezésre, akkor nincs lehetőségünk arra, hogy ezt cáfoljuk. Ez az ő adataikon alapul, és nincsenek ehhez képest alternatív adatforrások.

Gyurcsány Ferenc egyik javaslata tartalmazza az ingatlanadó bevezetését, mellyel kapcsolatban már számos találgatást lehetett hallani. Most akkor lesz ingatlanadó, vagy nem lesz?

Itt egy elméleti dilemma van. Azt kell eldönteni, hogy mi a fontosabb: a versenyképesség helyreállítása, akár a lakosság életkörülményeinek rovására is, vagy a versenyképességet áldozzuk fel a lakosság jólétének azonnali növelése érdekében. Az ingatlanadó népszerűtlen intézkedés, ugyanakkor az ország felzárkózásához nyílván jobban hozzá tud járulni, forrásokat biztosítana a versenyképesség növeléséhez, de ugyanilyen intézkedés lehetne például az áfa növelése.

Mikor várhatunk konkrét lépéseket?

2009. január 1-től bármi megtörténhet, akár az ingatlanadó tekintetében, amit tartalmaz is az egyik javaslat, akár az áfa emelés kérdésében, ami jelenleg tabu, hiszen egyik javaslat sem tartalmazza. Ami pedig Gyurcsány Ferenc javaslatait illeti, ő jelezte, hogy június végére már kihirdetett állapotban szeretné látni a törvényt. Azt nem tudom, hogy azokra a széleskörű szakmai egyeztetésekre, vitákra melyek elindultak lesz-e elegendő idő.

Kik vesznek részt az egyeztetéseken? Csak szakértők, vagy gazdasági szereplők is?

Mivel ez egy nyilvánosan bemutatott koncepció, így bárki véleményezheti, akár a kormány irányába, akár a szakmai körök egymás között. Ezzel a miniszterelnök megindított egy nyilvánosság előtt zajló szakértői párbeszédet.

Mekkora szerepe lesz ebben az SZDSZ-nek, melyik javaslat irányába tolódhatnak el az egyeztetések a kisebbik kormányzópárt hatására, amely nyíltan vállalja, hogy az egykulcsos adórendszer, illetve az ingatlanadó híve.

Kóka János nyilatkozott már ezzel kapcsolatban, és úgy tűnik, hogy nem a miniszterelnök által preferált járulékcsökkentésre építő koncepció ragadta meg a figyelmüket, hanem továbbra is az egykulcsos adó irányába mutató, az adórendszer torzulásait jobban kiegyenlítő elképzelések. Tehát ebből még kialakulhat egy koncepcionális vita a két párt között…