Nincsenek pályázatok, csak mindennapos gondok – Exkluzív interjú Dr. Láng Zsolttal

„Új kihívások mellett köteleztem el magam”

Polgármester úr, túl azon, hogy a második kerület vezetője, keveset tudunk önről. Mutassa be kérem Láng Zsoltot, mint politikust és mint magánembert!

Harmincnégy éves vagyok, itt születtem a második kerületben. Elvégeztem az Államigazgatási Főiskolát, és az ELTE jogi karát. Tizenhárom évet teniszeztem versenyszerűen, kórusban énekeltem, és zongoráztam. Ez fegyelmet, kitartást adott, illetve csapatmunkára nevelt. Fontosnak tartom kiemelni, hogy már 1990-ben, gimnazistaként léptem be a helyi Fideszbe. Végigjártam a ranglétrát, ami – megjegyzem – egy-két mai ifjú politikusnak sem ártott volna. Részt vettem azóta minden kerületi kampányban. Ezek közül a legemlékezetesebb a 94-es. Ekkor Illés Zoltán kampányfőnöke voltam, ő indult itt a polgármesteri posztért. Orbán Viktor Marcibányi téri beszéde után hazafelé tartva megvertek minket, de úgy, hogy az orrom is betört. Máig nem vagyok biztos benne, hogy ennek politikai töltete volt-e.
Visszatérve a pályámra: én tudatosan választottam a Fideszt, érzelmi és politikai kötődésem van és volt is e párthoz, nem hiába vagyok azóta is itt. A polgármesterség előtt egy nemzetközi logisztikai cégnek a budapesti irodáját vezettem, szállítmányozási joggal foglalkoztam. Emellett hobbiként megmaradt a Fidesz és az önkormányzati politizálás. 1994-ben külsős szakértőként segítettem az oktatási és sportbizottság munkáját, majd ’98-ban és 2002-ben egyéniben indultam és nyertem. Kötődöm a kerülethez, számomra ez nem egy karrierállomás.

Említette, hogy a rendszerváltás óta kitart a Fidesz mellett. Pedig volt azért egy nagyobb jobbkanyar a párt útjában ’93-’94 táján. Ezt hogyan élte meg?

Nagyon érdekes volt belülről szemlélni a folyamatokat. Hozzáteszem, annak megvitatása hogy, ki írt le itt 1989 óta nagy kanyarokat, külön beszélgetést érdemelne. Amikor 1994-ben a rossz választási szereplés után (épphogy becsúsztunk a Parlamentbe) itt rendezték a budapesti választmány gyűlését, felszólalt Hegedűs István, aki a fodorista szárny egyik képviselője volt. Elmondta, miért vesztettünk, miért hibás az irányvonal és mihez kell tartanunk magunkat. Utána a túloldalról szólásra emelkedett Kövér László. Ő kifejtette, mit kell tennünk ahhoz, hogy önmagunkhoz hűek maradjunk, és ’98-ban nyerni tudjunk. S neki lett igaza. 1994 óta rengeteget változott a politikai környezet, de egy dolog ma is mérvadó: az, hogy ki mennyire maradt hű az eredeti eszméihez, mennyire követi azt az irányvonalat, amin elindult három, öt vagy tizenöt éve. Számomra a Fidesz pályafutása értékeiben követhető, ezért is maradtam tagja.

A Fideszben politizálva 2006-ban került igazán komoly megméretés elé, amikor önt jelölték a polgármesteri posztra. Nem okozott nagy törést a polgári foglalkozással való szakítás?

Harminchárom éves voltam, és el kellett döntenem, hogy vállalom-e az itteni polgári körök, párttársak, régi barátok felkérését és indulok-e a polgármesteri tisztségért. Nagy dilemma volt, hogy főállásban kezdjek-e politizálni, vagy folytassam-e az addigi életem, szakmám, amit úgy gondolom, hogy nem csináltam rosszul. Végül az új kihívások mellett köteleztem el magam. Úgy érzem, jól döntöttem, hiszen egész életemmel ide kötődöm, és most végre kaphattam olyan jogosítványokat, amelyek révén tevőlegesen, nap mint nap foglalkozhatom szűkebb környezetemmel. Ettől azonban nem lettem más ember, nem változtam meg. Nem járok más boltba vásárolni, nincsenek más barátaim. Nyilván jár azért ezzel egyfajta kötöttség, és meg kell felelnem bizonyos elvárásoknak, mint polgármester. De ettől még ugyanúgy látom a világot, mint előtte.

A köztudatban az él, hogy a polgármesteri pozíció azért nem egy rossz állás...

A polgármesteri munka sziszifuszi, hétköznapi gondokkal tarkított munka. A társadalomban él egy kép a politikusokról, így a városvezetőkről is. Tudni kell viszont, hogy a mi hivatásunk nem pusztán protokolláris eseményekből áll. Aki komolyan veszi ezt a feladatot, kemény, mindennapos harcokat kell megvívjon. Minden kis lépés, kis eredmény mögött az irodavezetőkkel, jegyzővel, frakciótársakkal, képviselőkkel történt aprólékos egyeztetések állnak. Miközben rengeteg olyan akadályt, jogi csapdát kell elkerülni, amelyek közül a legkisebb is megakaszthatja a nagyívű koncepciókat.

„2006 óta jobban megy a kerület”

2006-ban vette át a polgármesteri stafétát Horváth Csabától. Milyen kerületet kapott kézhez?

Tudni kell, hogy a rendszerváltástól 1998-ig Póta Gyula, az SZDSZ embere volt a polgármester, majd a fideszes Bencze B. György négy évig, és utána vette át 71 szavazattal Horváth Csaba a tisztséget. Úgy gondolom, nem illik az elődről rosszat mondani, ám azért érződött a hivatal működésén, hogy Horváth Csaba életében csak egy állomás volt a második kerület. Neki valószínűleg komoly tervei vannak a hazai politikai életben, és ezért a polgármesterség egy ugródeszkát jelenthetett számára.
@@
Milyen volt az együttműködés önök és Horváth Csabáék között az előző ciklusban?

Horváth Csaba idejében 15-15 jobb és baloldali képviselővel működött a testület; mégis ebben a patthelyzetben úgy tudtunk dolgozni négy évig, hogy kerületünk nem a balhéktól, és politikai csörtéktől volt hangos. Egyenlőség volt a testületekben, mindenben sikerült megegyeznünk. A lakosok érezhették, hogy munka folyik az önkormányzatban és nem pedig huzavona. Döntéseink 95 százaléka nem politikai döntés volt: melyik iskolát, melyik utat kell felújítani, ezek mind szakmai kérdések. Természetesen a fő irányvonalak meghatározásában voltak különbségek, például el kell-e adósítani a kerületet, vagy hitelek nélkül is megy. De ezek nem pártpolitikai kérdések. Ezt a szakmai szemléletet, ami ma is jellemző, még az előző ciklusban sikerült meghonosítanunk, és ehhez kellett az akkori ellenzék korrekt hozzáállása is. Ám azért szeretném hinni, hogy 2006 óta jobban megy a kerület, keményebb munka folyik.

Ezek szerint most sincs gátja az ellenzékkel való közös munkának.

Nincs. Bár stabil többségünk van, rendszeresen egyeztetünk az ellenzékkel is. Például a tavalyi költségvetést egyhangúlag, ellenszavazat nélkül sikerült elfogadtatni. Számomra maradandó élmény volt, amikor felállt Póta Gyula, aki az SZDSZ színeiben nyolc évig irányította a kerületet, és kijelentette, hogy támogatják a költségvetést, mert ennél jobbat ők sem tudnának letenni az asztalra. Ez azért nagy dicséret volt. Ehhez természetesen az is hozzájárult, hogy ők korrekten és szakmaian álltak a kérdéshez, és én sem erőből akartam átnyomni a tervezetet.

Hajléktalanok, iskolák és környezetbarát buszok

Térjünk rá az ön polgármesteri tevékenységére! 2006-ban a kampány során környezetbarát buszokat ígért a kerület útjaira.

Legyen pontos. Azt ígértem, hogy felveszem a kapcsolatot a BKV-val és megpróbálom elérni, hogy környezetbarát buszok járjanak a kerületben. Ez meg is történt, tárgyaltam a BKV-val, egy óvodát is megvettünk tőlük, vagyis működik a párbeszéd köztünk. Bevallom, a buszok kérdésében nem sikerült előrelépni, ugyanis azt a választ kapom tőlük, hogy egyelőre nincs pénz a buszállomány cseréjére. Ám az ügyben is tárgyalásokat folytatok a vállalattal, hogy a 91-es busz lemenjen a János kórházig, és erre esély is van, amennyiben az intézmény súlyponti kórházzá válik. (Csütörtök este döntés született a 91-es busz útvonalának meghosszabbításáról. – CM)

A közlekedésnél maradva az ön választási ígéretei között szerepelt a kerület kritikus csomópontjainak felülvizsgálása, dugómentesítése. Így például a Kelemen László utcai buszvégállomásé is. Ott azonban még gyakoriak a torlódások.

A Kelemen László utcai helyzet a Hűvösvölgyi út felújításával függ össze. Ez azonban nem a mi szakmai elképzeléseink és ütemtervünk szerint zajlott, és végül nem is történt sávszélesítés. Ebbe sajnos az önkormányzatnak vajmi kevés beleszólása volt. Megoldhatná a helyzetet két körforgalom létesítése, ezek áteresztő-képessége jóval nagyobb mint a lámpás kereszteződéseké, hiszen jobban igazodnak a pillanatnyi forgalomhoz. Így a Kapy út tetejére, és a Törökvész út – Eszter utca – Vérhalom utca találkozásánál is szeretnénk egy-egy körfogalmat kialakítani. Ezt még ebben az évben szeretnénk véghezvinni.

Minden kerület érzékeny pontja a közlekedés mellett a hajléktalanok ügye. Eme városrész talán nem erről ismert, de bizonyos helyeken, így például a Béry Balogh Ádám-szikla környékén itt is látni hajléktalanokat.

Ez egy rendkívül összetett kérdés, amelyre 1990 óta nem sikerült megnyugtató megoldást találnunk. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy kerületi szinten nem lehet kezelni a problémát, fővárosi szinten léphetünk csak. Biztos vagyok benne, hogy nappali és éjszakai melegedők kialakítása sokat segítene, de erre nincs kapacitás, és ugye kik akarnának a lakóházuk alagsorába egy hajléktalanszállást? Az említett terület egyébként a Pilisi Parkerdő tulajdonában van, és ők sem tudnak mit kezdeni vele… A jelenlegi jogi háttér és pénzügyi helyzet nekem sem teszi lehetővé a cselekvést, ráadásul nincs olyan, hogy második kerületi hajléktalan. Fővárosi hajléktalanügy van, hiszen itt helyben is cserélődnek a köztereken, vagy a zöldövezetben fekvő, lakó emberek.

Mi a helyzet a közintézményekkel? A Gyurcsány-kormány hatalomra kerülése óta elindult egy racionalizálásnak nevezett iskolabezárási hullám.

Nálunk nem történt iskola-összevonás vagy -bezárás. A Móricz és a Rákóczi Gimnáziumot is mi tartjuk fenn, ahogy 11 óvodát és 4 bölcsődét is. Sőt, utóbbi intézményekből egy újabbat is építünk, annyira nagy az igény rá.

A Csillagszem fejlesztőiskola mégis megszűnt…

A Csillagszem alapítványi fenntartású iskola volt, mi csak helyet adtunk nekik. Az intézmény átköltözött az Újlaki Általános Iskolába, ám sajnos anyagi csődbe sodródott, és ezért volt kénytelen megszűnni. Mérges is vagyok emiatt a fővárosra, ugyanis nem kapta meg tőlük az iskola a normatívákat, így nem tudta fenntartani magát.
@@

„A rábízott vagyonnal mindenki a legjobb lelkiismerete szerint gazdálkodjon”

Rátérve a nagypolitikára, ön írt egy nyílt levelet Demszky Gábornak, amelyhez társult Pokorni Zoltán is. Ebben azt kérik a főpolgármestertől, hogy törölje el azt a fővárosi rendeletet, amely a kerületektől megvonta a 12 tonnánál nagyobb össztömegű járművek kitiltásának lehetőségét. Kaptak azóta érdemi választ?

Azért írtam ezt a nyílt levelet, mert éreztetni akartam az emberekkel, hogy nem csak akkor történik valami, amikor azt sajtótájékoztató keretében bejelentjük. Egy-egy intézkedés mögött hosszú évek csatája áll. Jelen esetben arról van szó, hogy régóta küzdök a programomban is megfogalmazott környezetbarát második kerületért, a zöldövezeti funkció visszaszerzéséért. Ebben súlyponti kérdést jelent, hogy meghatározhatjuk-e, milyen tehergépjárművek jöhessenek a kerületbe és milyen útvonalon vagy sem. Ennek szabályozására Újbudához, vagy a Hegyvidékhez megalkottuk helyi rendeletünket. Decemberben azonban a főváros úgy határozott, hogy magához veszi ezt a jogkört. A főváros számára ez egy újabb pénzforrás lesz, és senkit sem fog érdekelni a Városház utcában, hogy mondjuk a Zöldlomb utcában milyen terhelést jelent egy 12 tonnás jármű, csak az érdekli majd őket, hogy begyűjtsék azt az összeget, amit előírnak nekik.
Meglepett, hogy a főpolgármester úrtól – aki a levél címzettje volt – semmilyen választ nem kaptam. Mindössze egy Parking Kft. nevű cégtől – amely az engedélyek kiadásáért felel majd – érkezett válaszlevél. A kft. ügyvezetője egy meglehetősen cinikus hangvétellel reagált, miszerint megnyugodhatok, mert jó helyre kerül a pénz: a főváros közlekedésére fogják költeni. Ez a válasz nemcsak a stílusa miatt elfogadhatatlan, hanem szakmailag is. Továbbá senkit nem fog érdekelni a kerületben, hogy a kamionokból beszedett pénz a négyes metróba kerül. Megtudtam azt is, hogy bizonyos szocialista vezetésű kerületekkel egyeztettek előzetesen, és meg is állapodtak, hogy egy meghatározott összeg visszajut a kerülethez. Természetesen megkerestem az ügyvezető urat, és leültem vele tárgyalni. Sajnos ez az eset nem egyedi: a mai politikában a normális kommunikáció, esetleg az udvariasság már régen kihalt.

A jelenlegi válságos gazdasági helyzetben miként lehet egy önkormányzatnak megélnie?

Kezdenek eladósodni az önkormányzatok, ezt jelzi, hogy sorra bocsájtják ki a kötvényeket. Mi ezt az utat nem akarjuk felvállalni, bár van, aki szerint csak így menne, hiszen úgyis lesz majd egy konszolidáció, és addig látványos dolgokat lehet csinálni. Én azonban azt vallom, hogy a rábízott vagyonnal mindenki a legjobb lelkiismerete szerint gazdálkodjon. Én a magánéletben sem adósodtam el soha úgy, hogy nem láttam volna kiutat. Ahhoz, hogy fejleszteni tudjunk, pályáznunk kell. A kormányzati kommunikáció folyamatosan arról beszél hat éve, hogy jönnek az EU-pályázatok. Sajnos nem. Márpedig olyan költségvetés mellett, amelyhez 4 százaléknyi plusz normatív támogatást kapunk, miközben az infláció is nagyobb és az energiaárak is 15 százalékkal magasabbak, szükség lenne pályázatokra. Hangsúlyozom, készen állnak a pályázati anyagaink, óvodafejlesztésre, körforgalom-építésre, útjavításra, mindenre, csak nem tudjuk beadni őket. Nemrég a szocialista Karsai József is megmondta a véleményét Bajnai Gordonnak: egyszerűen nem jönnek át a pályázatok. A kormány nem tehetné meg, hogy kényszerpályára állítsa az önkormányzatokat: vagy hitelt vegyenek fel, vagy fejlesszenek, mégis megteszi.

Hallani arról is, hogy a forrásmegosztási rendszer sem a legjobban felépített.

A forrásmegosztási rendszer, amely a parlament majd a főváros szűrőjén megy át, olyan, hogy 2005-ben a második kerületi emberek 44 milliárd forintnyi adót fizettek az államkasszába. Tudja mennyi jött ebből vissza? 1 milliárd! A 44-ből 1! Ebből pedig 700 millió forint kötött, és csak 300 millió szabad felhasználású. Ha valaki bejön a polgármesteri hivatalba és teljesen jogosan számon kéri az adóját, én még azt sem tudom megmondani neki, hogy azt mire használták fel.

Az idei tervek

Mik a tervei a kerületben 2008-ban? Mire helyezi a hangsúlyt idén?

Tovább szeretném vinni a megkezdett zöld programomat: felújítottuk és őriztetjük a játszótereket, kutyafuttatókat építettünk, takarítógépet vásároltunk, illetve eltávolítottuk az illegális reklámhordozókat. Ezt a programot szeretnénk továbbvinni. Az emberek érezzék, hogy nem azért magasak itt az ingatlanárak, mert ez egy sznob hely, hanem mert ez egy élhető, zöld kerület, közel a városközponthoz. Számtalan tavaly elindított projektünk van, amihez várjuk a pályázatokat. Ilyen egy mentőállomás létesítése Pesthidegkúton, és egy sportkomplexum építése a Szabadság utcában. A belső területeknél a már említett körforgalmak kialakítását tűztük ki célul, és szeretnénk, ha a Millenáris, meg a Marcibányi tér jelentősen átalakulna: a Zöld Péter játszótér elnyerné végleges helyét, és megépülne a Kolozsvári Tamás utcai sportcentrum is. Emellett egyensúlyban szeretnénk tartani a költségvetést, hitelek nélkül.