Ördög Nóra valóra vált álmai

Reggel négykor kelt, de ez nem látszik rajta. Túl van a Reggeli műsorvezetésén, üde és friss, amikor leültünk beszélgetni.

Meg lehet szokni ezt a korai ébredést?

Nem, nekem még nem sikerült. Ezek a Reggelis hetek a túlélésről szólnak. Az ember nem tud teljesen átalakulni, sem a programját nem tudja átalakítani, de ennyit még pont ki lehet bírni. Előző nap volt egy vacsora meghívásunk, nem mondtuk le, hanem elmentünk. Éjfélig ott voltam, aludtam négy órát és jöttem műsort vezetni.

Vidéki lányként milyen volt a gyerekkorod? Hogyan emlékszel vissza rá?

Igazi klasszikus, kertes ház, kisváros, ahol mindenki ismer mindenkit. A gyerekekkel bandáztunk az utcában, ahogy az lenni szokott. Nagyon szerencsés vagyok, mert mind a négy nagyszülő részese volt annak, hogy én így nevelkedhettem. Azóta sajnos az egyik nagypapám már nincs köztünk, gimnazista voltam, mikor őt elveszítettük. Egy fiútestvérem van, akivel lehetett sokat harcolni, veszekedni, hogy ki, mit pakol el, és mit nem, a közös szobában. Nagyon harmonikus gyerekkorom volt.

Mindig vágytál Budapestre?

Akkoriban még nem. Szegedre jártam gimnáziumba és az érettségi után kerültem fel Pestre. Ide jelentkeztem főiskolára. Bennem volt, hogy a későbbiekben szeretnék Budapesten elhelyezkedni, de nem volt ez ennyire konkrét. A Budapesti Gazdasági Főiskolára jártam, a Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi karra, és idegenforgalmi közgazdász diplomám van.

Ez merőben eltér a tévézéstől.

Igen, ez tudatosan van így. A tévézés mindig mozgatta a fantáziámat. Volt egy apró lehetőségem Szegeden, hogy kipróbáljam magam. Amikor már Pesten voltam, gyakornoknak jelentkeztem az RTL Klub Reggeli műsorához, és fel is vettek. Mindezt a főiskolával párhuzamosan csináltam. Akkor már sejthető volt, hogy ha lesz itt helyem, és jól érzem magam, akkor itt fogok elhelyezkedni. Így van egy olyan diplomám is, amivel a későbbieken tudok majd valamit kezdeni.

Tervezed, hogy majd valamikor az idegenforgalomban fogsz dolgozni?

Nem szerepel a terveim között. Ha nagyon szerencsésen alakulnak a dolgok, akkor az ember össze tudja egyeztetni a családi életét a tévézésnek azzal a részével, ami nem igényel teljes embert. A műsorvezetés pont ilyen. A szerkesztés már más, az egy 0-24 óráig tartó állás, nagyon megterheli az embert. Persze, ha később úgy alakulna, akár az idegenforgalom is érdekelne, hiszen az is olyan terület, amivel szívesen foglalkoznék.

Amikor a Reggelihez kerültél, gondoltál arra, hogy egyszer még te leszel ott a műsorvezető?

Á, az még nagyon távoli álom volt. 2001. januárban kerültem ide, 19 éves voltam. Akkoriban is nagyon jó csapat volt itt. Balázsy Panna, Alföldi Robi, Stohl András, Csonka Bandi, Ábel Anita. Sőt, talán még Novák Péter is visszatért akkoriban. Szépen lassan lépegettem előre. A gyakornokság után elkezdtem szerkesztő asszisztensként dolgozni, később szerkesztő lettem. Moziklub, Mónika show, a Havazin. Szerkesztőként most is sok műsornál dolgozom. Ahogy haladtam a szerkesztői feladatokkal, egy pop műsor indult az RTL-en, amire talán kevesen emlékeznek, de nekem nagyon fontos volt , a Top of the Pops című műsor. Egy válogatás során kerültem a műsorvezetői posztra. Ezután jött a Kölyökklub, a Szombat esti láz, a Csillag születik, és a Reggeli.
@@
Melyik volt a kedvenc ezek közül?

A legnagyobb váltás a Szombat esti láz volt. De úgy érzem mindegyik kellett ahhoz, hogy ne vérezzek el ebben a harcban. A Top of the Pops egy tét nélküli műsor volt, abból a szempontból, hogy előre megírt szövegeket mondtam, ami nem volt annyira bonyolult, meg lehetett ugrani könnyedén. Viszont meg kellett tanulnom, hogy mit jelent bent állni egy stúdióban, hogy kell állni a kamera előtt, mit kell mondani, figyelni a kollégákra, akik bent ülnek a vezérlőben… Munkafegyelmet és rendszert tanított, hogy egyáltalán hogy működik ez az egész. Ha ezt a Kölyökklubbal kezdem nem biztos, hogy sikerül megoldani. Az már egyel nagyobb feladat volt. Ott már beszélgetéseket kellett lebonyolítani, mivel élőszerű műsor volt. Nem volt előre megírt segítség, amit be lehetett volna tanulni, vagy készülni lehetett volna rá. Bár nem volt élő a műsor, de úgy vettük fel. Lehetett még hibázni, ha nagyon nagy gond volt, újra vettük. De tudtam, hogy se a kollegáim, se a magam idejével nem jó játszani és figyelnem kell. Ez is új dolgokat tanított, amit később már rutinnak nevezhettem. A Szombat esti láz számomra maga volt az álom. Az első szériában is dolgoztam szerkesztőként. Tíz évig versenytáncoltam, közel állt hozzám a nagyon sok szereplő. Ismertem a sztárokat, akikkel már dolgoztam együtt, a táncosok nagy részével pedig még versenyeztem is, és már akkor is jó kapcsolat alakult ki közöttünk. Ez volt az első főműsoridős, élő, kiöltözős, szép ruhás adás, amiről álmodik egy ilyen korú lány, amire mindenki odafigyel és megmutathattam magam.

Egy élő műsor mennyi pluszt, mennyi izgalmat jelent?

Nagyon sokat. Igazából ezt nem lehet megszokni. A Reggelinél nem jelentkezik már stressz vagy izgulás formájában. Ott is van egy kellemes adrenalin lökete a dolognak, de korántsem akkora, mint egy ilyen grandiózus műsornál. Eleve a stúdióban több százan ülnek, óriási tér, rengeteg kamera, és maga a tudat, hogy milliók láthatják. Előfordulhatnak olyan helyzetek, amire nem lehet felkészülni. A lépcsőn való legurulás komoly félelme minden műsorvezetőnek. Ezekben a ruhákban, cipőkben úgy lejönni, hogy közben nem a lábam bámulom, hanem a kamerába nézek és még mosolygok is, nem könnyű dolog.

Emlékszel valami komolyabb hibára, amit te vétettél?

Nem tudom, mi számít komolynak. Egyszer korábban akartam lezárni a szavazást, és Andris szólt, hogy ezzel talán még várjunk. Apróságok mindig vannak. Nem úgy jön ki egy mondat, nem szerencsés a megfogalmazás. Amikor én azt érzem, hogy: „jaj, ezt nem így kellett volna”, lehet, hogy ez a nézőnek fel sem tűnik, engem viszont bosszant.

Ott voltam annak az adásnak a felvételén, amikor Stohl András elesett. Érdekes volt nézni, hogy először egy hatalmas ijedség ült ki az arcodra, majd mikor a kamerák kikapcsoltak jött a könnyekbe szökő nevetés.

Igen, hirtelen nem tudtam eldönteni a műsor közben, hogy azért pattan fel, mert iszonyú profi és közben halálosan fáj a lába, csak nem mutatja,vagy tényleg nem történt baj, és nem fáj neki. Ahogy Fábry feloldotta a helyzetet, és húzogatta a zoknit András lábára, ott már kiderült, hogy nincs baj és akkor már nagyon kellett nevetnem.
@@
Van olyan álmod, amit a közeljövőben szeretnél megvalósítani?

Azaz igazság, hogy én ezekkel a feladatokkal nagyon jól elvagyok. Nekem ez volt az álmom, hogy egyszer egy ilyen egész estés, nagy showműsort vezessek. Pont ilyen típusút, mint a Szombat esti láz, vagy a Csillag születik. Megvalósult, olyan hirtelen és váratlanul ért, hogy még nem untam rá. Szívesen készítenék ebből a műfajból jó sokat, ha igényt tartanak rám. De ezt majd a nálam okosabbak eldöntik.

Mórahalomra, a szüleidhez milyen sűrűn szoktál menni?

Ez változó. Ha általános időszak van, mint például most, akkor havonta egyszer próbálok hazajutni. Hál’ istennek, van egy nagyon jó kis baráti társaság, tíz lányból álló banda. A csapat nagy része egyébként szegedi, de már ők is Pesten élnek. Hétközben is tartjuk a kapcsolatot, de még azt is össze szoktuk hangolni, hogy együtt utazzunk haza. Most sűrűbben megyek, mert van otthon egy amatőr színjátszó csoportunk, és február 24-én bemutatónk lesz. Négy, öt napot is otthon töltök, a főpróba hétében pedig le is fogok költözni. Amikor a Csillag születik volt három hónapig otthon sem voltam, akkor a szüleim jöttek fel. Az öcsém is itt él, és anyuék már úgy gondolták, hogy előbb látnak minket, ha ők jönnek hozzánk.

Versenytánc, műsorvezetés, színjátszó csoport. A színészettel nem kacérkodtál komolyabban?

Nem. Nagyon sok, nagyon profi színész van Magyarországon, akik hosszú évekig tanulták azt, amiben most a legjobbak. Én nem tartozok közéjük, és nem is szeretném azt hinni, hogy attól, hogy egy amatőr társulatban játszom, színész lennék. Nem vagyok az. Ez egy tök jó hobbi, nagyon jól érzem magam abban a csapatban, fel tudok oldódni, a gátlásaimat le tudom vetkőzni. Nem adnám fel addig, amíg az időmből ki tudom gazdálkodni. De hogy ennél komolyabb szintre jussak, azt nem tudom elképzelni.

A versenytáncot miért hagytad abba?

A partnerem szegedi volt. Amikor leérettségiztem és eldöntöttem, hogy Budapestre jövök, akkor már olyan magas szinten tartottunk, hogy heti 4-5 edzés lett volna a minimum, hogy lépést tudjunk tartani a versenyző társakkal. Ez egy nagyon komoly életforma. Volt olyan, hogy minden hétvégén versenyen voltunk, vagy edzőtáborban. Hetente több estét edzésekkel töltöttünk és végül kellett hozni egy döntést. Az a két nap, amikor hétvégén hazamentem nem lett volna elég.

Úgy érezd, hogy jól döntöttél?

Akkor és ott nagyon hiányzott. De tudtam, hogy döntenem kell. Vagy maradok és csinálom tovább, esetleg tánctanár leszek, és ebből fogok élni. De ettől többre vágytam, szerettem volna magam kipróbálni más területen is, így elhalt ez a dolog. Hobbi szinten ezt nem lehetett csinálni. Volt egy kis levezető időszaka, hogy hétvégén még táncolgattunk, de versenyezni már nem lehetett.

A mozgás azért megmaradt az életedben?

Nagyon össze-vissza módon megy ez nálam. Teljesen attól függ, hogy milyen időbeosztásban dolgozom. Maradt egy kis edzőtermi mozgás. Amikor ráérek megyek, ha nem, akkor kimarad.

Párod is szakmabeli, és ő is az RTL Klubnál dolgozik. Mennyit találkoztok bent?

Igen, hat és fél éve vagyunk együtt. Bár itt dolgozik, de nem találkozunk. Ő is csinálja maga dolgát, én is. Nem okoz problémát, hogy össze vagyunk zárva, és ráunnánk egymásra. Pontosan tudja, hogy mit csinálok, mi az, amiben mozgok, így nem féltékenykedik, ha esetleg később megyek haza, hiszen vele is megesik. Tudja, hogy ez így működik, és talán pont ez a titka a kapcsolatunknak. Nagyon szeretünk utazni, sok szép helyen jártunk már. Dél-Olaszországban, Thaiföldön, Amerikában, Indiában, Prágában, Krakkóban.

A magánéletben milyen távolabbi terveid vannak?

Nem titok, hogy a gyerek, a házasság engem is érdekel. De ezek nem olyan konkrét elképzelések, hogy na, akkor jövő hónapban esküvőnk lesz. Sok tervünk van, és ezeket szépen csendben valósítgatjuk meg, sorban, egymás után. Mindent a maga idejében.