Székesfehérvári színjáték – pártlobbi a háttérben?

A 2008-as igazgatóválasztást befolyásoló, a színházhoz kapcsolódó igen bonyolult érdekhálózat felgöngyölítése előtt érdemes áttekinteni röviden a Vörösmarty jelenlegi helyzetét. Nehéz az objektív mérleg megvonása, hiszen a hivatalos színházi kommunikáció, és az informális források mást képet rajzolnak az intézményről.

Régi színház új köntösben

Ami biztos, hogy a Vörösmarty Színház hazánk legrégebbi műintézménye, még 1847-ben nyitotta meg kapuit. Állandó társulattal, technikai és művészeti vezetéssel rendelkező intézmény viszont csak 1995-ben vált belőle. Nagyobb fejlődés 1997-ben következett be, amikor olyan hírességek szerződtek a Vörösmartyhoz, mint Kállay Ilona és Szabó Gyula. A társulat ma már több mint félszáz színészből áll, többek között itt játszik Csonka András, Szabó Győző, Xantus Barbara, Zakariás Éva és Drahota Andrea is. A jeles művészek mellett emeli a színház nívóját az önálló Tánckar, és az Alba Regia Szimfonikus Zenekar.

A színház honlapja szerint a művészeti fejlődés mellett az épület teljes rekonstrukciójára is sor került az elmúlt években: a teljes mértékben megújhodott színház 2005-ben lett kész. A négymilliárd forintos rekonstrukció során 3500 köbméter betont, 350 tonna acélt, 160 kilométernyi elektromos és informatikai kábelt, 16 kilométernyi gépészeti csövet, 1900 négyzetméter kőburkolatot használtak fel – gyakorlatilag vadonatúj teátrum várja a közönséget, hiszen a régi színházból csak a külső főfalak maradtak meg. A korábbi belső elrendezést teljesen szétbontották, a nézőtér visszakapta színházi jellegét, megszűnt az erkély, helyette páholyokat alakítottak ki és az egész nézőtér légkondicionált lett.

Csúcstechnikát építettek be a színpadra is: új világítási hidak, új reflektorok, motoros díszlethúzók vették át a korábbi, mára már teljesen elavult színpadtechnika feladatait. A korábbi egyszerű forgószínpadot gyűrűs forgószínpad váltotta fel, ami azt jelenti, hogy a forgó közepe és gyűrűje egymástól függetlenül is mozgatható, értelemszerűen akár egymással ellentétes irányban is, ami látványos díszletváltásokat tesz lehetővé. Vagyis a központi híradások szerint a színház a modernizáció eredményeképp a korszerű és nívós intézménnyé vált. A lapunk birtokába került belső információk ugyanakkor hallatlan működési anomáliákról, és gazdasági ésszerűtlenségekről számolnak be, de ne szaladjunk ennyire előre.

Egy viharos vezetőváltás

A rekonstrukciós folyamatok a jelenlegi igazgató, Szurdi Miklós alatt fejeződtek be, de elindításuk a régi direktor, Péterffy Attila nevéhez köthetőek. 2003-ban ugyanis egy helyi és országos szinten is botrányt kavaró igazgatóváltás zajlott, ami kísértetiesen hasonlít a mostani, újabb választás előtti helyzethez. Akkor a már húsz éve (!) az intézményt vezető Péterffy helyett az utolsó pillanatban egy Fehérvárhoz csak két rendezéssel kötődő, filmes körökben is tevékenykedő rendező, Szurdi Miklós lett a befutó.

A 2003-as választás pikantériáját az adja, hogy sem a színházi kollektíva, sem a szakmai bizottság, sem a városi képviselő-testület kulturális bizottsága nem nevezte meg az általa preferált vezetők között Szurdit. A közvélemény és a szakmai körök is Péterffy győzelmét prognosztizálták, azonban  mégsem őt választotta meg a végső döntésért felelős városi közgyűlés. Sokan politikai motivációt sejtettek a háttérben, egész pontosan azt, hogy az akkori kultuszminiszter, Görgey Gábor nyomására került Szurdi nyerő pozícióba.

Ezt a gyanút ugyan hivatalosan soha nem erősítették meg, de az akkori igazgató-aspiránsok nyilatkozataiból kiderül, hogy lehetett realitása a feltevésnek. Téri Sándor, az egyik akkori pályázó szerint: „(A miniszteri beleszólást) sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánom. Azonban az a pályázó, aki az ilyesféle mozzanatokkal nem kalkulál, az nem való igazgatónak” Téri azt is megerősítette, hogy a 2003-as döntésnél a szakmai érvek vajmi keveset nyomtak a latba.

Ennél is érdekesebb az akkori igazgató, Péterffy Attila vélekedése: „A szakmai bizottság több pályázó közül kettőt jelölt meg. Szurdi Miklós nem volt benne. A kulturális bizottság három pályázót jelölt meg, abban sem volt benne… A színházi kollektívától ötvennyolc szavazatot kaptam, az új igazgató kettőt. (..) Ismerem azt, aki ellenem, pontosabban az új igazgató mellett szervezkedett, de nem nevezem meg.” Péterffy azt is megszellőztette, hogy ugyan nem tudja biztosan, tényleg Görgey Gábor szólt-e riválisa érdekében, de: „a volt miniszter úr kabinet-titkárának a felesége ősztől a társulat tagja lesz.”
@@
Mi van a színfalak mögött? Pénzügyi tragikomédia vagy alaptalan vádak?

A lényeg, hogy végül a váratlanság homályából berobbanó Szurdi Miklós nyert, így egészen mostanáig ő igazgathatta a színházat. Hiába hozták ki azonban győztesnek, kemény kritikát éppúgy kapott a munkássága, mint elődje, Péterffy. Utóbbi többek közt a színház rekonstrukciójának elhúzásával vádolták, míg Szurdi „hibáiról” egész lista került szerkesztőségünk kezébe.

Eszerint pazarló, ám látványos eredményt fel nem mutató vezetés anomáliája írható Szurdi rovására. A kezünkbe került adatok szerint a színház a 4 milliárdos felújítási projekt (amiből 1 milliárdot Székesfehérvár állt, 3-at pedig központi források) előtt a színház éves támogatása 455 millió forint volt. Ezt követően ez az összeg 2006-ban 610 millióra rúgott, majd tavaly 665 millióra. A megnövekedett költségvetéshez azonban az önkormányzat további támogatásokat szavazott meg, 2005-től kezdődően összesen 100 millió forint értékben. Informátoraink szerint érthetetlen, hogy mire kellett ez a plusz apanázs a megnövekedett büdzsékeret mellett.

Továbbmenve, egyesek szerint irracionálisan magas az új épület havi villanyszámlája, ami körülbelül 2,5 millió forintra rúg. Ennyi volt az előző épület egy éves(!) villanydíja. A pazarlás oka az áramellátás hanyag megoldásában rejlik: az összes világítótest egy kapcsolóhoz van rendelve információink szerint. Ezen túlmenően a színház személygépkocsija is csak viszi a pénzt, ugyanis az évi 10-12 milliós utaztatási költségek jelentősen csökkenthetőek lennének, amennyiben nyomon lehetne követni, ki, mikor és milyen célra használja a járművet.

A gazdasági jellegű kritikák mellett szakmaiakat is megfogalmaztak a jelenlegi igazgató ellen: ezek alapján például a Csongor és Tünde debütálása csalódást keltett, sokan hagyták ott a darabot előadás közben, és a produkció pécsi vendégszereplése is elmarasztaló kritikákat váltott ki.

Dráma másik szemszögből

Idáig a kritikák. Mielőtt rátérünk a mostani választási folyamatra, még egyszer nézzük meg az érem túlsó oldalát, Szurdi Miklósék álláspontját is. A jelenlegi színházi vezetésnek ugyanis szilárd meggyőződése, hogy egy nehéz időszak után sikerült újra fejlődési pályára állítani az intézményt. Adataik szerint most 95%-os a Vörösmarty kihasználtsága, megháromszorozódott az ifjúsági nézőszám és a társulat is jobban összekovácsolódott az elmúlt öt évben.

A jelenlegi választás előtt úgy tűnik, a színház szakmai bizottsága értékelte is Szurdi munkáját, hiszen a nyílt meghallgatáson, ahol mind a nyolc pályázó elmondhatta jövőre vonatkozó terveit, első helyen végezett. Ez csak formalitás ugyan, de jelzi intézményen belüli támogatottságát.

Hogy lesz valaki színházigazgató?

A választási folyamat ugyanis többkörös: először minden aspiráns személyesen vagy postai úton be kell nyújtsa pályázati anyagát, aztán a színház szakmai bizottsága hallgatja meg a jelölteket, majd az önkormányzat kulturális bizottsága, végül pedig a két testület által meghatározott ajánlások nyomán a képviselők szavaznak. Jelenleg nyolcan pályáznak a direktori székre: Márton András, Kárpáti Norbert, Kuna Károly, Vasvári Csaba színművészek, Vas-Zoltán Iván és Csutka István, Miklós Tibor rendezők, egykori színházvezetők és Szurdi Miklós, a társulat elnöke. A januári meghallgatáson Szurdi (285) után 248 ponttal Csutka István lett a második legjobbra értékelt jelölt, míg a képzeletbeli dobogó harmadik fokára Márton András állhatott fel 125 ponttal.

Informátoraink szerint azonban a szakmai támogatás kevés lehet az üdvösséghez, hiszen végső soron a politikusok kezében van a döntés, a testület pedig igencsak megosztott. A 33 képviselő közül 16 jobb és 16 baloldali és egy MDF-es van, így szinte bármi megtörténhet még. Úgy tudjuk, hogy a kormánypárti városatyák felsőbb utasításra Szurdi mellett korteskednek, egyesek pedig tudni vélik, hogy a „felsőbb utasítást” egyenesen Szekeres Imre honvédelmi miniszter adta ki. Eddig nem sikerült elérnünk a tárcavezetőt.

Annyi azonban bizonyos, hogy a Kulturális és Turisztikai Bizottság csütörtök délelőtt egy többórás ülés keretében meghallgatta a jelölteket, és felállított a maga preferenciáit. Itt már csak hét aspiráns volt jelen, ugyanis Vas-Zoltán Iván visszavonta pályázatát. Ahogy Brájer Éva, a bizottság elnöke lapunknak elmondta: a maratoni meghallgatás után végül Szurdi Miklósnak, Csutka Istvánnak, Márton Andrásnak és Vasvári Csabának szavaztak bizalmat.

Ám a játszma még közel sem lefutott, hiszen 2003-ban is mindenféle szakmai ajánlást felrúgva hozta meg döntését a testület, így most is várható meglepetés. Függ ez attól, hogy mennyire erős a kormányzati lobbi, mennyire nyerte el a képviselők szimpátiáját a körön kívülről érkezett Szurdi, és persze, hogy szemet szúrt-e valakinek az intézmény gazdálkodásának néhány, fent részletezett anomáliája, már amennyiben valóban léteznek. A végeredményt február 14-én derül ki.
@@
"Minden döntésnek van politikai vetülete is"

Sikerült telefonvégre kapnunk Szurdi Miklós jelenlegi igazgatót, akit a belső kritikákról, és persze a legfontosabb eredményekről kérdeztünk.

Igazgató úr, számított rá, hogy a kulturális bizottság ajánlani fogja önt?

Igen, de ennek a tervei már ideérkezésem előtt megszülettek, bár magában a megvalósításban és a vándorlásos időszakban teljes erőmmel részt vettem. Nagy esemény egy igazgató életében, hogy részese lehet egy színház teljes megújulásnak, talán egyszer adódik ilyen egy életben.

Visszatekintve az elmúlt évekre, miket tart a legfontosabb eredményeknek?

A legfontosabb visszajelzések mindig a közönségtől érkeznek, így a legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy 5700-ról 10.400-ra nőtt a bérleteseink száma. Továbbá az előadások, még a prózaiak is, mint Turgenyev: Egy hónap falun című műve 97-98 százalékban töltik meg a nézőteret, ez szintén jelentős előrelépés. A társulat is jobban összekovácsolódott, a zenészek, a táncosok, a színészek és segítőik mind számíthatnak egymásra.

Időközben felépült az új színház is…

Igen, bár ennek elkezdése nem az én érdemem. Azért a vándorlásos-átalakításos időszakban már én is részt vettem. Nagy esemény egy igazgató életében, hogy részese lehet egy színház teljes megújulásnak, talán egyszer adódik ilyen egy életben.

Azért kritikákat is megfogalmaznak. Egyesek szerint az intézmény a jó finanszírozottság mellett nem gazdálkodik ésszerűen. Irreálisan magas villanyszámláról, meg utazási költségekről hallani.

Ezek igaztalan vádak. Először is ez az egyetlen vidéki színház, aminek nincs színészháza, így a munkatársak mindennap busszal utaznak haza az előadás után, és így érkeznek reggel. Ezen nem lehet változtatni. Ami a villanyszámlát illeti, bizonyos építkezési hibák miatt nem lehet külön kapcsolni a világítást. Ez ellen úgy tudunk védekezni, hogy kicsavarjuk a belső helyiségekben az égők felét, hogy takarékoskodjunk. Az önkormányzat megrendelésére lehetne ezt csak átalakítani. Összességében ezek azonban méltatlan és buta vádak, ráadásul olyanoktól, akik nincsenek tisztában a színház működésével.

Egy másik kényes kérdést hadd tegyek fel. Itt vagyunk az igazgatóválasztás küszöbén. Hallani olyan híreket, hogy 2003-ban is politikai motiváció volt az ő kinevezése mögött, és most is ilyet sejtenek egyesek. Sőt, azt beszélik, miniszteri szintű lobbi dolgozik önért.

Minden döntésnek van politikai vetülete is ma Magyarországon. Nem tudom pontosan, ki az aki engem támogat, és ki az, aki nem. Ki fog derülni, amint összeül a közgyűlés és dönt.

Számít rá, hogy bizalmat kap újra?

Ha nem szólna bele a politika, akkor egészen biztos lennék ebben. Ha csak a szakmai szempontok nyomnának a latba: öt év alatt olyan munkát végeztünk, amely objektív módon indokolná a továbbműködésünket. Ezt erősítik a szakmától és közönségtől kapott visszajelzések
@@
Egy másik jelölttől azt a véleményt hallottam, hogy kevés a külföldi produkció, nagyon belterjessé vált a színház.

Sajnálatosnak tartom, hogy a pályázók, ahelyett, hogy a saját pályázatukkal foglalkoznának, véleményezik a színház munkáját, attól félek, kevéssé ismerve azt. Vegyük figyelembe, hogy a hazai színházaknak teljesíteniük kell bizonyos kritériumokat: nézőszámot, előadásszámot, bérletszámot. Nem jellemző, hogy a színházak csak vendégelőadásokat fogadnának. Mi meghívtunk azért az elmúlt évben számos vendégprodukciót, de a legfontosabb, hogy a legjobb magyar rendezők fordulnak meg nálunk. Ők az Új Színházban, vagy a Nemzetiben, és az ország többi nagy színházában is dolgoznak, ez épp elég kihívás a mi színészeinknek, és semmiképpen sem teszi lehetővé, hogy belterjessé váljon intézményünk.

„Látványos semmitmondás” történik

Sikerült az eredményhirdetésre várakozó Miklós Tiborral is beszélnünk, akit kifaggattunk az eddigi vezetés munkájáról, és persze arról, hogy tényleg politikai hátszéllel indulnak-e egyes jelöltek.

Hogy zajlott a meghallgatás?

Ideértünk kilencre, és akkor úgy döntött a bizottság, hogy zárt ülés lesz. Harminc-harmincöt perc állt rendelkezésre pályázónként. A bizottság tagjai közben feltették kérdéseiket, ki lehetett egészíteni a benyújtott pályázatokat, én is mondtam egy-két újdonságot.

Mi a súlya ennek a döntésnek, ha a képviselők mondják ki úgyis a végső szót?

Minden állomásnak, a szakmai grémium állásfoglalásának, s színtársulaténak is megvan a maga jelentősége. De valóban a politika mondja ki a végső szót.

Csak amiatt kérdeztem, mert a 2003-as választásnál egy utolsó pillanatban előhúzott jelölt nyert, aki nem tudta maga mögött eme ajánlásokat.

Igen, hallottam róla. Péterffy úr, a korábbi igazgató pályázott még, valóban rangos csata volt akkor.

Most is hallani olyan híreket, hogy például Szurdi úr komoly miniszteri támogatást élvez…

Nagyon sokszor és kizárólagosan a politika dönt. De ennél sokkal rosszabb, hogy a színházi világ is olyan erősen van átpolitizálva, hogy ezek a szakmai zsűri-vélemények erősen megkérdőjelezhetőek. Eleve lehet tudni a pályázatokról, hogy melyik oldalra húznak beadóik. Pedig a legfontosabb maga a pályázat, annak is az életművet bemutató része. Hangzatos közhelyekkel ugyanis meg lehet tölteni harminc oldalt, de látni kell azt is, hogy az jelöltek mennyire tudnak mozgósítani céljaik érdekében, mit tettek eddig le az asztalra. Mehetek ugyanis akár miniszterhez is, ő nem fog helyettem életrajzot produkálni. Megnézném azt is, hogy a jelenlegi neves mezőnyben ki az, aki a semmiből is tudott színházat csinálni.

Mi a véleménye az eddigi vezetésről?

Nem akarom lebecsülni azt, amit Szurdi Miklósék csináltak éveken keresztül, de tudom, hogy ennél muszáj többet, értékesebbet tenni. Ráfér a vérfrissítés a színházra. Érzek egyfajta elégedettséget azzal kapcsolatban, ami házon belül történik. S egyfajta belterjességet is. Sok-sok pénzből születnek olyan dolgok, amik a látványos semmitmondás kategóriájába illenek. Nem jó, ha valaki mindenféle versenyhelyzetet elkerülve dolgozik éveken át. Kicsit megszűnt a színházban a befogadókészség, nem jönnek ide olyan produkciók, amelyek fényében megmérettetnének a hazaiak. Néztem a gyerekeket a nézőtéren, és elgondolkoztam azon, hogyha ők folyamatosan ezt kapják, akkor öt év múlva sem vágynak majd jobbra. Márpedig nekünk templommá kell tennünk a színházat.