Életmód
Gigantikus pókháló
A rengeteg problémát okozó, mind szélsőségesebbé váló időjárásnak olykor meglepően látványos hatásai is mutatkoznak. Ilyen például, hogy sohasem látott méretű pókháló-clusterek (összefüggő fürtök) alakultak ki egy amerikai természetvédelmi területen.
Rengeteg moszkitó, és az azokat elkapdosó pók él a texasi Tawakoni-tó Állami Parkban, a Dallastól 80 kilométerre található, mocsaras-erdős természetvédelmi területen. A (nem mindenki kedvenceinek számító) pókok tizenkét faja él itt, az ugró-póktól a különösen erős csáprágójú, gömbölyű takácspókokon át a fátyolszerű hálót szövő vitorla-pókokig.
A Tawakoni Parkban 2007 nyarán tapasztalt, gigantikus méretű hálózat építésében az utóbbiak jeleskedtek. A fákat 60 méteres körzetben összefüggő háló-rendszerrel beborító gigantikus pókháló kialakulását nagyban segítette, hogy 2007 nyara ott rendkívül meleg és csapadékban gazdag volt, így nagyon elszaporodtak a pókok fő táplálékaként szolgáló moszkitók és egyéb rovarok. A váratlan táplálékbőséget élvezve ugyancsak hihetetlen mértékben szaporodtak el a pókok is. Olyannyira, hogy egy-egy nagyobb család két-három méteres vitorla-hálói összeértek a szomszédban lakmározókéval, és így alakult ki a mega-háló.
A park felügyelője, Donna Garde asszony szerint oly sok millió moszkitó "zenélt", hogy hangjuk elnyomta a látogatókat kísérő entomológusok (rovartanászok) szavát.
"Ha hirtelen kihaltak volna ott a moszkitók, a pókok egymást falták volna fel" – véli John A. Jackman, a texasi egyetem entomológus professzora. A mega-hálóról számtalan színes fotó és filmfelvétel készült, mert a szakértők szerint nincs garancia arra, hogy ilyen méretű pók-alkotást akárcsak mégegyszer láthatunk. A tél beálltával ugyanis a pókok élelem híján, s a lehűlésben elpusztulnak, a csodálatos hálókat pedig szerteszaggatja a szél, meg a csapadék.