Nem szabad túlnyújtani a másság határait

A jelentésben idézett hivatalos adatok szerint az alpesi ország lakosságának tizenhat százaléka – mintegy 1,35 millió ember – tekinthető bevándorlói-külföldi háttérrel rendelkezőnek. Közéjük tartoznak azok is, akiknek a szüleik külföldről vándoroltak be, és születésükkor még nem rendelkeztek osztrák állampolgársággal. (Nem számítják közéjük viszont azokat, akik azután születtek, hogy a szüleik megkapták az osztrák állampolgárságot.)

A nyolc fejezetre osztott tanulmány néhány érdekes jellegzetességre is felhívja a figyelmet a bevándoroltak összetételéről, munka- és életkörülményeiről:

– a bevándoroltak nagyjából azonos arányban érkeztek muzulmán, római katolikus és ortodox többségű országokból

– a munkában álló (kereső) külföldiek több mint egyharmada az egykori Jugoszlávia tagállamaiból származik, utánuk következnek az EU-tagországból valók, majd a törökök

– a zömük a mező- és erdőgazdaságban, a vendéglátóiparban és az idegenforgalmi ágazatban dolgozik

– az EU-államokból származók magasabb képzettségi szinttel rendelkeznek, mint az átlag osztrákok, a volt Jugoszláviából és Törökországból érkezettek viszont alacsonyabbal

– a nem német anyanyelvű iskolások aránya a 2001-es 10,9 százalékról 2006-ra 14,2 százalékra nőtt
– a bevándoroltak által elkövetett bűncselekmények száma és aránya az összképet tekintve viszonylag csekély, de már magasabb, ha a külföldieknek az összlakosságon belüli hányadával vetik össze az adatokat

– a bevándoroltak között gyakoribb a családon belüli erőszak

– a radikalizálódás (iszlamizmus, dzsihadizmus) folyamata ugyan megfigyelhető körükben, de nem jelentős mértékben

– a volt Jugoszláviából és Törökországból származók tizenegy százaléka folyóvíz és fűtés – komfort – nélküli lakásban él (az osztrákok kevesebb mint egy százaléka lakik ilyen körülmények között)
– a bevándorlás "városi jelenség": a külföldiek több mint kétharmada 10 000 lakosúnál nagyobb településen él, és csak 11 százalékuk telepedett le falun (az osztrákok 37 százaléka ezzel szemben "vidéki")

– a rossz életkörülmények, a gettósodás nagyban hátráltatja az integrálódást, mert a bevándoroltak nem érzik otthon magukat

– a fiatal török nők közül egyre többen maradnak otthon: 1995-ben 17,2 százalék volt az arányuk, 2002-ben már 32 százalék.

A szakértők azt tanácsolják a kormánynak, hogy különböző intézkedésekkel – egyebek között a német nyelvtanulás támogatásával, a bevándoroltak szakképzettségének alaposabb figyelembe vételével és a hazai munkaerőpiaci igényekhez való igazításával, a külföldiek létkörülményeinek javításával – segítse elő az integrálódást, az ausztriai társadalomba való szorosabb beilleszkedést. Szerintük hasznos lenne, ha nyilvánosság előtt szereplők – például politikusok, rendőrök, televíziósok – között minél több külföldi bukkanna fel, egyfajta példaképet teremtve a többiek számára. Egyidejűleg elengedhetetlennek tartják, hogy a bevándoroltak viszont fogadják el az alpesi ország alapértékeit: a gyűlöletet keltő, uszító prédikációkat, a női körülmetélést és a vérbosszút ezután is szigorúan büntetni kell. A toleranciának kölcsönösnek kell lennie, és bár a multikulturális társadalom kialakulása nem zárható ki, lényeges, hogy az elkülönüléssel járó másság határait ne "nyújtsák túl".