Csepeli trutyi-mutyi: asszisztál a minisztérium?

Mi a helyzet a csepeli galvániszap-telepekkel? Ahogy értesültem róla, újabb, elszállítatlan zsákokat találtak a helyszínen.

A Csepel Művek területén két helyszínen volt lerakat, az egyik helyen 400, a másikon 800 tonna iszap. Az előbbi helyről elszállították a szabadon tárolt veszélyes anyagot, és alóla a tendergyőztes Terszol Kft. állítása szerint a talaj 20-30 centiméter vastagságú rétegét is elvitték. Ezt én nem tudom igazolni, mert a havas táj miatt nem lehet látni. A szakmai vizsgálatokat végző két cég, a Bálint Analitika és a Pyros-Rumpold Kft. anyagában viszont az volt benne, hogy a szennyezés ennél mélyebbre hatolt már, és elérte a vízadó réteget is. Ezért üdvözlöm, hogy az első helyről elszállították a négyszáz tonnát, és szerencsésnek tartom, hogy leszedték ezt a kritikus talajréteget is, ugyanakkor nem elégséges ez a kialakult helyzetben.

Mik lennének akkor az elvárható további lépések?

Újabb feltárással meg kellene pontosan állapítani, hogy a szennyezettség milyen kiterjedtségű mélységét, és méretét tekintve. Eme alapos vizsgálat után meg lehet majd állapítani, hogy mennyi földet kell még elvinni. Ezt követően a szennyezett vizet is ki kell szivattyúzni, meg kell tisztítani, és így lehet majd csak visszabocsátani.

Mi a helyzet a nagyobbik lerakótelepen?

Ott ugye kétszer ekkora mennyiségű galvániszap volt, mostanra az én becslésem szerint 300, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium és a szállítócég adatai szerint 4-500 tonna maradt még. Nem is a becslések közti differencia problémás, hanem azok a kérdések, amiket az egész helyzet felvet. A Terszol Kft. a minisztériummal kötött szerződés értelmében 1200 tonna plusz-mínusz 30 százalékért vállalt felelősséget Karácsonyig történő elszállításra. Most az egyik lehetőség az, hogy ennek a bruttó 1560 tonnának az elszállítása még nem történt meg, és valóban ott van még 4-500 tonna a telephelyen. Ez egy nagyon rossz forgatókönyv lenne. De a másik sem sokkal kellemesebb, amely szerint tényleg elvitték időben a másfél ezer tonnát, és még ezek után maradt ott 4-500 tonna. Ekkor azonban érthetetlennek tűnik, hogy a minisztérium miért csak 1200 plusz-mínusz 30 százalékra írta ki az elszállítási pályázatot, holott a helyszínen majdnem ennek a kétszerese feküdt!

Mire gyanakszik, szakmai hiba, vagy szállítási késedelem történt?

Ekkorát nem lehet tévedni. Gyanúm szerint itt valakik csaltak, és pénzt akarnak elsíbolni. Miért gondolom ezt? Ez a mennyiség ugyanis csak akkor lehet a helyszínen, ha a szállítást felügyelő műszaki ellenőr is részt vesz a csalásban. Például elmegy egy kamion 25 tonnával, az ellenőr pedig beírja, hogy három jármű távozott. Eszerint papíron kitöltik az 1560-as kvótát, majd széttárják a kezüket, és azt mondják, hogy rossz volt a kiírás, még ott van 4-500 tonna, adjatok még pénzt ezek elszállításához az adófizetők zsebéből. Ezt a gyanút erősíti az is, hogy a minisztériumból ugyanazok írták ki az elszállításra a tendert, akik a döntést meghozták, és akik a műszaki ellenőröket kiküldték. Ez a minisztérium háttérintézménye, a Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság. Már a tender kiírása gyanús volt, a meghozott döntés pedig egész egyszerűen nevetséges. Három pályázó közül kettőt abszurd módon elimináltak. Az egyiknek azt mondták, hogy a pályázati anyagában beadott üres lapokat nem húzta át, ezért kiesik. A másikat pedig azért zárták ki, ez egyébként a már említett Pyrus volt, mert ők valaha elkészítették a Bálint Analitikával együtt a galvániszap-lerakat szakértői elemzését. Ez az anyag a minisztériumhoz jutott, ami ennek a segítségével írta ki a tendert, így azt állította, hogy a Pyrus esetleges győzelme összeférhetetlenséget jelentene.
@@
A galvániszap késedelmes elszállítása, és egyáltalán a csepeli tárolása okozott-e kimutatható környezeti károsodást?

A csepeli ivóvíz-kivételi kutak hozzávetőleg 3-5 kilométerre vannak innen, vagyis amíg nem viszik el az összes galvánt, folyamatos a potenciális veszély. Ráadásul mind a két helyszínen bizonyos mélységig a talaj és a talajvíz is szennyezett már. S mivel most tél van, sok csapadékkal, nem a kiporzás általi levegőszennyezés domináns, hanem a hólé révén a talajba történő beszivárgás. Tehát a teljes elszállításig, megtisztításig fenn fog állni az ivóvízszennyezés veszélye. Továbbá fontos tudni, hogy a galvániszap bizonyos százalékban vizet is tartalmaz, és ennek leválasztása pedig újabb visszaélésekre adhat lehetőséget.

Mikre gondol?

A galvániszapot víztelenítésre Szolnokra szállítják tudtommal. Nem mindegy azonban, hogy a vizet is felszámolják-e veszélyes hulladéknak a lerakott galvánnal együtt. Mondok egy példát! Ha egy tonnát elviszek Csepelről Szolnokra, majd azt állítom, hogy egy tonna galvánt le is raktam Dunaújvárosban a Terszol veszélyeshulladék-lerakójába, akkor csaltam. Hiszen Szolnokon kivettem belőle mondjuk 30 százaléknyi vizet, de úgy számolom végül el, mintha egy tonna galvánt pakoltam volna le. Ebben az esetben is hunyó lehet a műszaki ellenőr, akinek pedig pontosan tudnia kell, hogy mekkora menyiségből mennyi vizet lehet kinyerni. Ez megint arra példa, hogy miként lehet a megszerzett pályázati pénzből a költségeket csökkentve növelni a hasznot.

Dunaújvárosban hová kerül a Szolnokról hozott veszélyes anyag?

A Terszol veszélyeshulladék-lerakójába, aminek rendben vannak a papírja, hiszen a székesfehérvári hatóság, a haverok, kiadták azokat. Mégis szar van a palacsintában, hiszen a lerakó alatt nincs záró agyagréteg. Ezt onnan lehet tudni, hogy a lerakó régen a dunaújvárosi vasműveknek volt a salakanyag-tárolója. Kazettákat, nagy medencéket alakítottak ki, és abba nyomták bele a salakot. Ezek talapzata azonban nem a természetesen szigetelő agyag, hanem, ahogy a geológiai felmérésekből kiderült, lösz. Kérdés az is, hogy van-e egyáltalán olyan mesterséges szigetelősor, amit veszélyes hulladékok esetében mind a hazai, mind az uniós előírások megkövetelnek. További rossz hír, hogy ez a papíron rendben lévő lerakó mindössze pár száz méterre van a Dunától. Ilyen komoly vízfolyás mellé nem is lehetett volna veszélyeshulladék-lerakót létesíteni, hiszen bármikor bekövetkezhet egy partszakadás, és akkor a vízbe kerül az egész!

Ezek ismeretében ön mit vár el a Környezetvédelmi Minisztériumtól, minek kellene történnie?

Elsősorban Fodor Gábor úrtól várom el azt, hogy vizsgáltassa ki a tender kiírásának és a döntéshozatalnak a körülményeit. Ezt egyébként egy sajtótájékoztatón megígérte a miniszter úr, ott voltam mellette. Máig nem történt semmi. Fontos lenne kideríteni azt is, hogy a minisztérium munkatársai tudatlanságból vagy készakarva írtak ki rossz mennyiséget a tenderben. Vizsgálják meg a műszaki ellenőrök tevékenységét, és azt is, hogy miként kaphatott engedélyt a Terszol egy Duna-menti lerakó építésére!

Mikorra történhet meg a csepeli iszapmaradék végeleges elszállítása?

A hátramaradt, állítólagosan 4-500 tonna elszállítása az év végéig befejeződhet, a terület kármentesítése pedig újabb fél évet vehet igénybe. Számomra viszont elfogadhatatlan, hogy a tereprendezés, és az elszállítás ilyen mutyigyanúsan történik Már lelki szemeim előtt látom a döntést, hogy ez a cég elvitt 1200 tonnányi iszaptömeget, hadd csinálja már ő a terület mentesítését is. Hozzáteszem, itt is lehetőség nyílik majd egy kis játékra: nem tudni, 20.000 vagy csak 8.500 tonna földet kell elszállítani? Ki fogja ezt ellenőrizni? Majd a minisztérium megfelelő szakértői, persze…