Már nem csak trükk a gondolatolvasás

A gondolkodás szó igen változatos és összetett folyamatokat takar. Hiszen az agyunkat használjuk, ha számolunk, emlékezünk, levelet fogalmazunk, utazást tervezgetünk, szeretteink arcát idézzük fel, egy humoros szituációba képzeljük magunkat, vagy egy problémán rágódunk. A sort még hosszan folytathatnánk, azonban ez a pár példa is elég ahhoz, hogy lássuk: az agyban számtalan, egymásról igen különböző tevékenység központja található, és azokat az egyik legfontosabb szervünknek egy-egy területe irányítja.

Munkamegosztás az agyban

Mire volt jó ez a bevezetés? Mások piszkos gondolataiba szeretnénk belelátni, ugye. Ahhoz pedig nem árt ismernünk egy kicsit az agy szerkezetét. Ugyanis, ha kiadjuk az utasítást (Gondolj valamire… most!) kísérleti nyúlként szereplő alanyunknak, képesek leszünk megállapítani – na, azt talán még nem, ha mondjuk a szomszéd néni macskájának a bal legfelső bajuszára gondol; de azt igen, hogy az agyának mely területe aktivizálódik az adott dolog előhívása közben. Ha például egy szeretett személyre, például a szüleire vagy kedvesére gondol, az agy érzelmekért felelős része, az amygdala lép működésbe. Az algebrikus gondolkodásért a bal, míg a geometrikusért a jobb agyfélteke felelős. Tehát, ha alanyunk a felszólítás elhangzása után vadul elkezdi összeadni a hatot a nyolccal, az előbbi; míg, ha egy dodekaéderre helyezett csonkakúpot vizionál, az utóbbi dolgozik.

Az agy működése során az idegsejtek elektromos impulzusokkal adnak át információt egymásnak, ezeket az EEG méri. Az emberi elektromosság mértéke pár mikrovolttól két millivoltig terjed; ez az aktivitás függvényében változik. Tehát, különböző műszerek segítségével könnyen meg lehetne mérni, az agy melyik része aktívabb éppen, így pedig kitalálhatnánk, kísérleti nyulunk milyen jellegű dologra gondol. Hogy pontosan mire, azt a tudomány jelenlegi állása szerint még nem tudnánk meghatározni. Talán majd pár évtized múlva.

Az agy elülső részén található amygdala az érzelmekért és részben a pozitív gondolatokért felelős. Az egyik alapérzés, a félelem is ezen, a racionális gondolkodásért felelős homloklebeny előtt sokmillió évvel kialakult agyi területen központosul. A bal- és jobb agyfélteke is más-más gondolkodási folyamatokat irányít: a bal a már említett algebrikus gondolkodásért és a nyelvhasználatért, a jobb a térben gondolkodásért, a humorérzékért vagy a színek érzékeléséért felel. Az optimista képzelgéseknek az amygdala mellett az elülső cinguláris agykéreg a központjuk; a mozgásért, és a tervezés-kivitelezésért pedig a homloklebeny a felelős.

Így, ha valaki például az anyósára gondol, az amygdalában az elektromos impulzusok felerősödnek. Az utálat is érzelem. Ha mélyenszántó filozofálgatásba kezd a mosógép működéséről, a homloklebeny fog dolgozni; ha vicceket mesél magának, akkor a jobb agyfélteke; ha pedig gondolatban úszik egyet, és ezt önkéntelen izommozgásokkal is kíséri, akkor ismét a homloklebeny. Nem kell tehát boszorkányság ahhoz, hogy nagyjából feltérképezzük, mi zajlik mások fejében. Egy japán elektronikai cég úgy gondolta (nem, nem láttam az EEG-jüket; egy hírt olvastam róla), kiaknázza ezt a lehetőséget, és kitalálta a gondolatolvasó tévét. A szerkezet érzékeli az agyban lévő véráram változását, és azt elektromos jelekké alakítja át. Így csak akarnunk kell, és a készülék máris a kívánt csatornára vált; a távirányítót el is dobhatjuk. A gondolatolvasás tehát nem lehetetlen, csak még finomítani kell az eljáráson.
@@
Mire gondolnak a sztárok?

Lépjünk most egy kicsit távolabb a tudománytól, és utazzunk egy sokkal csillogóbb világba. Kinek a gondolataira lennénk a leginkább kíváncsiak? Hát persze, hogy a sztárokéra! Következzék egy kis – teljesen fiktív – gondolatolvasósdi Kelemen Annácska, Győzike, Anettka, Kiszel Tünde és a többiek részvételével.

Első kísérleti nyúl: Kelemen Anna

Kísérleti alanyunk agyára felhelyeztük az elektródákat. Az alany jól van, szívverése és légzése egyenletes. Indítjuk a kísérletet. Megkértük alanyunkat, hogy gondoljon valamire. Elsőre nem értette, de elmagyaráztuk neki. Valami baj lehet, már meg kellett volna indulniuk az agyi aktivitást jelző elektromos impulzusoknak. Ja, már látom, méri is a gép. Elnézést, csak ezek a jelek erősebbek szoktak lenni, de hát minden ember más. Igen, határozottan erős az aktivitás a homloklebeny és az amygdala területén, tehát az alany valószínűleg egy olyan kellemes tevékenységre gondol, amihez mozgás is társul. Nem tudjuk, mi lehet az. Még mindig erre gondol, és még mindig. Ez már kicsit unalmas. Na, végre másra. Most a bal félteke a matematikai műveleteket kezelő része lépett működésbe. Számol. Elég bonyolult művelet lehet, az EEG vonalai össze-vissza cikáznak. Vége a kísérletnek, meg is kérdezem tőle, mi volt az. Azt mondja, ezer eurót próbált meg átváltani forintra.

Második kísérleti nyúl: Győzike

Második alanyunk is megkapta az elektródákat. Először volt egy kis probléma, ugyanis megkérdezte, zebracsíkosban nincs-e, mert ő csak akkor vállalja a kísérletet; végül aztán szerencsére megegyeztünk. Lássuk csak. A homloklebeny aktív. Micsoda? De hát az a racionális gondolkodás lebenye?! Ja, a mozgásé is, bocsánat. Anno ebből buktam meg az egyetemen. Tehát, mozgás. Biztosan menekül Bea asszony elől. Most pedig a humorérzékért is felelős jobb agyfélteke lépett működésbe. Talán egy viccen nevet. Valóban, meséltem neki egyet a kísérlet előtt. Ennyi elég is lesz.

Harmadik kísérleti nyúl: Anettka

Megpróbáltam felhelyezni az elektródákat, de az alany kikapta őket a kezemből, és maga helyezte fel. Biztosan részt vett valamiféle kiképzésen. A bal agyfélteke a beszédért felelős része aktív. Mi az, hogy aktív; egyenesen száguldanak a jelek. Most pedig a homloklebeny működik, a mozgás központja. Az alany most úgy tesz, mintha fel akarna emelkedni a földről. Talán kényelmetlenül ül. Meg is kérem, hogy ne mocorogjon. Kár volt; lekapta az elektródákat, és sietve távozott a helyszínről. Kísérlet vége.

Negyedik kísérleti nyúl: Havas Henrik

Az alany nyugodtan ül, az elektródák már a fején, szívverése és légzése egyenletes. A homloklebeny máris működésbe lépett; de mivel a tanár úr nem igazán sportos alkat, úgy gondolom, ez inkább a racionális gondolkodás lesz. Még mindig racionálisan gondolkodik. Most az amygdala is aktív, erős pozitív érzelmekre tippelek. Biztosan magára gondolt. Most újra a racionális gondolkodás. Most pedig ő is letépte a fejéről az elektródákat, arra hivatkozva, hogy ezt ő is meg tudja csinálni, sőt, sokkal jobban, mint én.

Ötödik kísérleti nyúl: Kiszel Tünde

Az alany leült, de folyton mocorog és kérdezget, hogy mi ez, mi az. Mondom neki: elektróda. Elektrorudi? Nem; elektróda. Nagy nehezen felhelyezem a fejére. Megkérem, hogy gondoljon valamire. Megkérem újra. Na, most már van valami aktivitás az amygdalában, valakit biztosan nagyon szeret. Most pedig a mozgásért felelős agyi terület működik: az alany olyasféle mozgást végez, mint amikor egy szemöldök nő. Most levette az egyik elektródát a fejéről, és megpróbált vele telefonálni. Be is fejezzük a kísérletet; még elrontja a berendezést.

Hatodik kísérleti nyúl: Fekete Pákó

Az alany meztelenül érkezett a kísérletre; mondja, azt hallotta, hogy valamit fel fogok helyezni a testére. Elmondom neki, hogy nyugodtan felöltözhet; csak a fejére kell raknom az elektródákat. Kezdődik is a kísérlet. A beszédközpont nagyon aktív, de valami furcsa dolog történt; a vonalak egész másmilyenek, mint szoktak lenni. Most az amygdala is működésbe lépett; talán énekel az alany. Ekkor észrevette az épületben eltévedt, és ismét a kísérleti szobában kikötő ötödik alanyt, akivel élénk eszmecserét folytat fehérnemű témában. Le is szedem róla az elektródákat; így nem lehet dolgozni, kérem.