Változás kell

Gulyás József a beszélgetéssorozat címével indított: hogyan jutottunk el a kérdésig, hogy merre tovább SZDSZ? Tisztújítás után fél évvel ugyanis elég meghökkentő ez a kérdés. Azt jelzi, hogy az akkori stratégia már nem elég jó ma. A kérdés az, hogy mennyiben változott a helyzet, a válasz nem túl biztató: annyiban új, hogy rosszabb.

A nép szava

Az SZDSZ-en belüli hangulatot legfőképp a közvélemény-kutatások kedvezőtlen eredménye alakítja. Bár a legfrissebb mérések szerint a párt támogatottsága nem tér el az eddig megszokott átlagostól (3-4%), de tény, hogy nem egy erősödő párt képét mutatja az utóbbi időkben. Mégsem ez ad leginkább aggodalomra okot az adatokból, hanem a két nagy párt közötti óriási különbség, az, hogy az MSZP elérte népszerűségének mélypontját. Gulyás itt emlékeztetett Juhász Ferenc MSZP-s vezető politikus tavasszal adott interjújára, melyben még igyekezte kozmetikázni a népszerűségvesztést. Kérdésre válaszolva, hogy mikor kell újra gondolni az MSZP politikáját megjelölt egy kritikus számot, ami alá szerinte nem süllyedhet az MSZP népszerűsége. Mára ez megtörtént.

Szintén el kéne gondolkoznia a kormánypártoknak azon, hogy a Fidesz jelentősen megnőtt népszerűsége már nem csak a párt hagyományos támogatottságát tükrözi, hanem mutat egyfajta átrendeződést is. Megjelent pár százezer új olyan szavazó is a Fidesz-nél, aki korábban vélhetően MSZP választó volt. Az elmúlt szoros választásokat nézve ez komoly jelentősséggel bír.

Tovább rontják a helyzetet az egyes személyek népszerűségéről szóló adatok. Egyrészt általánosan igaz, hogy a politikai elit egyre népszerűtlenebb. Mindenki 50 százalékos támogatottság alatt van, a köztársasági elnök a legnépszerűbb 50 % ponttal. 40-45 százalék feletti eredményt pedig lényegében csak Fideszes vezető politikusok értek el, és a két kormánypárt vezető politikusai a lista sereghajtói.
Összegezve: az SZDSZ esetében nem lehet érdemi népszerűség vesztésről beszélni (bár nem kellemes az 1 százalékos címke, ami riválisok sulykolásának is köszönhetően lassan ráéghet a pártra), viszont együtt a koalíció helyzete kritikus.

Múltidézés

Értelemszerűen felmerül a kérdés, hogy hogyan jutottak idáig? Ennek felderítéséhez Gulyás József 2002-ig ment vissza az időben. Ekkor a kormányalakítással új lehetőséget kapott a koalíció, abban lehetett bízni, hogy tanultunk az 1994-98 közötti közös kormányzás hibáiból. Ezt a lehetőséget azonban rosszul használták fel, ráadásul az MSZP által kiválasztott Medgyessy miniszterelnökként pont ott okozott csalódást, ahol a legkevésbé várták tőle: költségvetési, gazdasági kérdésekben. Valóra váltotta az MSZP megalapozatlan választási ígéreteit, osztogató politikát folytatott.

Ennek ellenére 2004-re felélte népszerűségi tartalékait, az Európai Parlamenti választások elsöprő Fidesz győzelmet hoztak. A veszteség megrendítő erejű volt az MSZP-re nézve, SZDSZ oldalról viszont az elért 8 százalék az 1998 óta a legjobb teljesítményt jelentette. Ekkor jött a kormányfőváltás, ami az SZDSZ-ből indult ki, és korrigálási lehetőséget, a váltás ígéretét hordta magában. Az SZDSZ lépését sokan üdvözölték, míg a változástól, és Orbán Viktor visszatéréstől aggódó szavazók jajveszékeltek. Valószínűleg ez utóbbi és az MSZP-n belül megjelenő ijedtség hatott az SZDSZ-re is. Az eredmény: hátralépés, a miniszterelnök kiválasztásán túl lényegében szabad kezet kapott az MSZP a kormány összetételének, és programjának alakításához.

Gyurcsány színre lép

Az MSZP belső választása Gyurcsány Ferencre esett, ez nem is lett volna probléma, a miniszterelnök első fellépése kifejezetten biztató volt. Egy céltudatos és dinamikus ember képét adta, aki liberális szófordulatoktól és értékektől sem mentes mondanivalóval állt elő.

Az új kormányösszetétele túlzottan szürkére sikeredett, a kormányprogram pedig nem volt kellően markáns. Hiányzott belőle a határozott szembefordulás a korábbi túlosztogató politikával, valamint a reformok megalapozása. A kormányprogram üzenete pedig rendesen mellé lőtt a magyar valóságnak: „Lendületben az ország!”. Persze Gyurcsány dinamizálta a politikát, erőt adott a korábban elbizonytalanodott baloldalnak.
@@
Lendületben a hiány

Az első Gyurcsány kormány legnagyobb mulasztásaként Gulyás azt rótta fel, hogy nem indult meg a reformprogram előkészítése, ennek legalább a felszín alatt, minisztériumokhoz kapcsolódó szakmai műhelyekben meg kellett volna történnie. 2005 nyarától a hazai mértékadó közgazdászkörökből egyre több figyelmeztetetést kapott a koalíciós vezetése a várható költségvetési, pénzügyi kockázatokról. Az államilag támogatott lakáshitelek, az 50 százalékos béremelések túl nagy kiadást jelentettek, a költségvetés nem bírta el a 1000 napok, és 100 lépések „lendületét.” Az ebből következő feszültségre kellett volna választ adnia a gazdaságpolitikának.

Kuncze Gábor jelezte is Gyurcsány Ferenc felé, hogy a pénzügyi, költségvetési stabilitás miatt érdemi korrekcióra van szükség. Egy darabig úgy tűnt, hogy a miniszterelnök hajlana is rá, de pártja nem támogatta. Hogy miért, arra ott van az indoklás Gyurcsány őszödi beszédében: a választások megnyerése előbbre való volt. Politikailag igazolható ez a döntés: a kormány tudja, hogy gond van, viszont tudja azt is, hogy mit kell tenni, és meg is fogja tenni, ezért nem engedi át az irányítást. Csak az a baj, hogy ezzel párhuzamosan a háttérben, a szakminisztériumi műhelyekben nem kezdődött meg a szükséges intézkedéseket, reformokat megalapozó munka. Veres János, amikor az SZDSZ frakcióülésén járt kézben tartható a hiányról beszélt, és azt állította, hogy már vannak előkészített javaslatok a választások utánra.

Ezután jött a 2006-os választási kampány, a szokásos választási licittel a két nagy párt között. (röpködtek a milliárdok). A szabad demokraták választási üzenetei ehhez képest kifejezetten visszafogottak voltak: először stabilizálni kell, és ezzel megalapozható a 2009-es átfogó adócsökkentés.

A választások után sokként hatott, amikor a miniszterelnök közölte az elszállt hiányszámot. Jól érzékelteti a helyzetet az országgal együtt megvezetett Kuncze megjegyzése: a választások közeledtével Veres János kétszer is ígéretet tett arra, hogy 5 százalék körüli lesz a hiány, de azt nem mondta, hogy a kétszer elhangzott számot össze is kell adni.

Gyurcsány kormány 2.0

A második Gyurcsány kormánynak őszintén kellett volna indulnia, más politika ígéretével érkező személyek kellettek volna a kormányba. Így nyilvánvalóan nem lett volna szabad beemelni Veres Jánost az új kormányba. Az akkor gyakran hangoztatott: „sikeres, modern és igazságos Magyarország” jelszaván túl a legerősebb miniszterelnöki üzenet egy „új reformkor” ígérete. Azonban az igazi reformok előkészítettek és tartalmi fedezettel rendelkeznek. Az ígéretekkel szemben nem voltak igazán előkészített, kimunkált javaslatok: az egyeztetést szinte nulláról kezdték. Egyfajta reformretorika valósult csak meg, tartalom nélkül.

Tévedés lenne azt gondolni, hogy csak őszöd miatt népszerűtlenek. Ráadásul az önkormányzati választások, azt is megmutatták, hogy a jobboldali tüntetőktől való félelem sem elég már arra, hogy mozgósítsa a baloldali szavazókat. A választások megroppantották az MSZP és az SZDSZ önkormányzati hátterét.

Az SZDSZ által előkészített egészségügyi reformot megalapozó legfontosabb döntéseket rendre halogatta a miniszterelnök, és pártja. Ez kényszeríttette ki Molnár Lajos távozását 2007 tavaszán. Ez a pártkongresszusok ideje volt: az SZDSZ-ben az első, döntetlen eredmény után, Kóka János lett az elnök. Gyurcsány Ferenc pedig újabb fontos pozícióra tett szert (pártelnök). Ekkor kellően erősnek érezhette volna magát az átalakításhoz, egy új kezdethez, a korrigáláshoz.

El is indult egy újabb tárgyalássorozat a nyár elején az SZDSZ kezdeményezésére, ekkor módosították is a koalíciós szerződést. Ez a megállapodás új lendületet adhatott volna a kormányzati munkának, a reformok felgyorsításának. 48 óra sem telt el és teljesen megváltozott a helyzet: nem volt többé világos hogy Gyurcsányt követi e a pártja: az MSZP frakció nyilvánvalóvá tette, hogy a párt vezetésének a mandátuma nem erről szólt, kisebb lázadás történt és történnek azóta is (például a közlekedési reform, adó ügyek, növekedést megalapozó intézkedések, és egészségügyi kérdésekben sem jutottak közös nevezőre). Az MSZP frakció átszabta mind az energiapolitikai, mind a közlekedéspolitikai reformot. A munka (egészségügyi törvényjavaslat kidolgozása) ennek ellenére elindult. A közvélemény-kutatási adatok meg egyre nyomasztóbbak voltak.
@@
48 pont, 7 pont

A szeptemberi politikai nyitány, Gyurcsány beszéde rendesen lehűtötte a várakozásokat. Több politológus, például Kéri László hangot is adott csalódottságának. A 48 pontos programban túl sok az ígéret, és kevés a prioritás. Ezután robban be a köztudatba a Zuschlag ügy, ahol az MSZP-n belüli tisztázó vizsgálat elmaradt, Gyurcsány ismét az előremenekülés taktikáját választotta: a tisztázó belső vizsgálat helyett szétterítette a felelősséget, hadat üzent még a sajátjainak is és népszavazást kezdeményezett. A miniszterelnök abszurd lépése előtt nem egyeztetett, kezdeményezését leginkább a Medgyessy féle közjogi javaslatokhoz lehetne hasonlítani.

Egy ilyen témában a népszavazás csak irányokról szólhat, jól mutatja ezt az is, hogy eredetileg 20 majd 7 kérdés született a témában. A népszavazás után pedig tudható, hogy vissza kerül a labda a Parlament elé, mert jogot mégis csak ott lehet alkotni, így egy 2/3-os jogszabályban megállapodni is ott kéne.

Van akkora hitele és tartalmi fedezete a kormánynak, hogy képes legyen a korrekcióra?

A jelenlegi helyzetből nehéz reformokat indítani. Egyébként reformokat ciklus elején kell elindítani, hogy „beérjenek” a választásokig. Itt az SZDSZ-nek önmagának is fel kell tennie kérdéseket saját felelősségéről és a változtatás lehetséges útjairól. Az biztos, hogy korrigálás, új kezdet kell a koalíció eredményes folytatásához.

Merre tovább SZDSZ?

A nézők soraiból érkeztek a kérdések: Min kéne változtatnia az SZDSZ-nek? Milyen a jó liberális párt? Gulyás elmondta, hogy a sodródás politikáján kell változtatni és hozzátette, hogy ezt önmagában egy személyi váltás sem oldhatná meg, ahogyan a koalícióból való kiugrás sem. Az biztos, hogy változatlan politikai tartalommal és ugyanazokkal a személyekkel az SZDSZ nem képes megszólítani a választókat. A párt hagyományos értékei mentén kellene végiggondolni a szabad demokraták politikáját. Egy újradefiniált SZDSZ meg tudna erősödni, lehetséges lenne akár a 10 százalékos támogatottság is.

És hogy mik ezek a hagyományos értékek: a magyar progresszió legjobb balközép, liberális hagyományai, melyekhez változó világunkban indokolt beemelni a zöldértéket is. Kuncze Gábor a tavaszi elnökválasztás előtt a jobboldali konzervatív liberális irányt jelölte meg a pártnak, ezzel az iránnyal összhangban támogatta Kóka Jánost is.

Észre kell venni, hogy nem a jobb oldal van válságban és nem a jobboldali szavazók, azok akik nem találják a saját értékeik mentén a pártjukat. A baloldali szavazók, és a „közép” szavazói azok, akik egyre csalódottabbak, egyre kevésbé tudnak pártjaik politizálásával azonosulni.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az SZDSZ-nek baloldalivá kell válnia: eredetileg is balközép pártként indult (Bibó István és Kéthly Anna személyére is utalt elvi nyilatkozatában alakulásakor az SZDSZ).

Új elemet jelenthetne a párt politizálásában bizonyos zöld értékek bevitele is. Fejlett országokban egyre komolyabb igény van a zöld gondolatokra és az SZDSZ-nek ezért hozhat Fodor Gábor környezetvédelmi minisztersége. A zöld gondolat fontosságát az is mutatja, hogy egyre többen látják, hogy ahogyan működik a világ, úgy nem működhet tovább, a jövő felzabálása folyik: szükség van szemléletváltásra.

A legfontosabb most az, hogy az SZDSZ képes legyen elemző, értékelő vitákra az ország helyzetéről, dolgairól. Fontos a hangsúly, a kommunikálás módja. Érzékenység és nyitás szükséges, látszódjon, hogy az emberekről szól a politika. Kommunikáció szintjén meggyőzőbben, viszont visszafogottabban és szerényebben kellene működnie a pártnak.

Gondot jelent az is, hogy centralizálták a kormány kommunikációs forrásait, így a minisztériumoknak nem maradt önálló erejük kommunikációra, ezért magyarázták elégtelenül az egészségügyi reformot. Ráadásul az egészségügyi törvény végrehajtásával, üzembe helyezésével, működésével rengeteg probléma várható még 2010-ig.

Táncoló poharak

A stratégiai lépések és célok kapcsán elhangzott, hogy jelenleg egy földrengés közeli állapot van, ahol már a polcon táncolnak a poharak, de még nem lehet tudni, hogy lesz e csörömpölés, vagy ennyiben marad a dolog.

Az SZDSZ szempontjából elengedhetetlen az új szereplők, új arcok megjelenése, fáradtnak tűnik a társaság. Érkezik is rögtön a kérdés, hogy a miért éppen ebben a pártban indulna valaki? Gulyás úgy érzi, hogy a jelölteknek van miért kiállni és egy megújult SZDSZ-hez vannak, akik szívesen adnák az arcukat.
@@
Kókasy

A közönség soraiból érdeklődött valaki, Kákosy Csaba kinevezéséről. Elhangzik, hogy egyesek Kókasy Csabaként emlegetik a Kóka Jánost váltó minisztert, aki „unalmas szakpolitikusként” szeretne bevonulni a történelembe. Gulyás válaszában emlékeztetett arra, hogy a miniszter az miniszter, akkor is, ha szürkébb, mint a másik. Ezzel szemben állhat Gyurcsány véleménye miszerint egy ilyen szerepre egy fajsúlyos politikus vagy fajsúlyos ember kell. Az tény, hogy Kákosy garantálhat egyfajta üzembiztos működést, kérdés, hogy mennyire lesz karizmatikus. Kritikus helyzetben fontos egy ilyen választás, mert üzenete van: Kákosy kinevezésének nem volt üzenete.

Újabb hallgatói kérdés: információi szerint Szetey Gábor neve is felmerült a lehetséges utódok között. Lett volna e bátorsága az SZDSZ-nek kinevezni őt. Gulyás Szetey-t vállalható embernek tartja, akinek van víziója és képes hitelesen elmagyarázni azt. De nem jutott el odáig az ügyvivő testület, hogy erről kellett volna döntenie.

Van-e élet az SZDSZ körül

Az egyik néző arra volt kíváncsi, hogy mennyire van élet az SZDSZ körül, holdudvar, és szimpatizánsok tekintetében. A válasz tanúsága szerint kevesebb a politikai vita, mint amennyi szükséges lenne. Jobban be kéne vonni az SZDSZ-t a vezetőknek a döntésekbe, jót tenne, ha több lenne a belső kommunikáció. Ebben a pillanatban nagyon hiányzik a lelkesedés, ezen csak tartalmi és szereplési változtatásokkal lehet segíteni.

A napokban részt vett egy liberális klub rendezvényén Kis János, szinte a csillárról is lógtak az emberek, ez is azt mutatja, hogy van érdeklődés, bizonyos szereplőkre kíváncsiak: oda mennek, ahol érdemi, tartalmas dolgokról hallanak. Az SZDSZ tagok és szervezetek mintha nem ismerték volna fel, hogy az x-es elnökválasztás után perdöntő a szavuk, ezzel szemben fásultság, erőtlenség uralkodik a pártban.

Vigye el az MSZP a nehezét?

Az egyik liberális fiatal felvetette, hogy amennyiben zátonyra fut az egészségügyi reform, akkor minisztériumot cserélhetnének. A gondolatot továbbvitte, hogy eleve az SZDSZ miért nem választotta a könnyebbik utat, írták volna bele a több-biztosítós modellt a koalíciós szerződésbe, és vállaltak volna inkább látványosabb és sikeresebb tárcákat, például a külügyminisztériumot, hagyva, hogy az MSZP elvigye a nehezét.

Gulyás válaszában kitért arra, hogy a külügy tényleg kevésbé kockázatos és biztos, hogy kevesebb konfliktussal tudnák csinálni. Azonban az SZDSZ két lapra fogadott nagy tételben: az adócsökkentésre és az egészségügyi reformra. Igaz, hogy 2002-ben Bauer Tamás egészségügyi- és pénzügyminisztériumot szeretett volna az SZDSZ-nek, de akkor még nem volt igaza. 2006-ban viszont már el kellett vállalni. A baj nem ezzel volt, hanem azzal, hogy már az elején hiányzott a tartalmi és menetrendi egyetértés a partnerrel. Nem volt elég részletes a koalíciós megállapodás és elmaradt a kellően nyílt és őszinte vita, nem tisztázták, hogy mit fed a megállapodás pontosan. Ennek a következményeit szenvedik most is.

Gulyás kiemelte, hogy ha nem megy át a törvény, akkor a tárca feladása nem old meg semmit. Ha tovább torzul a kompromisszum, akkor meg kell nézni, hogy hány sebből vérzik, és ha túl sokból, akkor még a végszavazás előtt vissza kell vonni. Ma mintha látszódna a kompromisszum. Viszont nem egységes az MSZP frakció.

Mi végre vagyunk itt a kormányban?

Az egészségügyi reform zátonyra futásával felmerülhet a kérdés, hogy akkor mi végre van az SZDSZ a kormányban? Hiszen a megoldandó ügyek miatt lépett be a koalícióba, ha ez nem sikerül megjelenik a hitelesség problémája.

Az egyik jelenlévő azt vetette fel, hogy hagyni kéne, hogy az MSZP végezze ki a jelenlegi tervezetet, fordított játékot űzni, mint ami eddig volt a forgatókönyv, miszerint az SZDSZ-re tolták a felelősséget.

Erre Gulyás elmondta, hogy sokaknak az a véleménye, hogy annyira nem hasonlít már ahhoz a jelenlegi tervezet, amit akartak, hogy nem is lehet tudni pontosan, hogy milyen hatása lesz. Viszont, ha elfogadják, akkor végre elindul a változás, és ha lassabban is, mint az eredeti javaslat, de javít az egészségügyön. A blokkolás, a semmittevés helyett jobb elmozdulni a holtponttól.

Amennyiben vállalhatatlanná szabják át, akkor az SZDSZ-nek együtt kell mondania egy bátrat. Így is vannak nem kifejezetten az SZDSZ kedvére való elemek a tervezetben, például a tulajdonosi arány a pénztárakban (51-49), mindenütt ugyanaz a többségi tulajdonos.
@@
Szerény javaslatok

Szóba került Tóth Károly MSZP-s képviselő javaslata is a vizitdíj eltörléséről. Gulyás kiemelte, hogy ez bátorság kérdése is. Az MSZP-s képviselők lelkükben legszívesebben eltörölnék, hiszen nem akarnak népszavazást bukni, politikailag azonban felvállalhatatlan lenne, hogy a vizitdíjban visszalépjen az MSZP. Gulyás képével élve: „fejlövés értékű dolognak minősülne”. Érdekes, hogy a kormánynak nincs meg a többsége a Parlamentben, mert a nagyobbik kormánypárt nem egységes. Ártalmasak az MSZP rossz reakciói a nem túl biztató közvélemény-kutatási eredményekre, de nem volt túl szerencsés az SZDSZ költségvetési javaslata sem. Amennyiben az MSZP népszerűtlenségének okait a párton belül Gyurcsánnyal indokolják, az nem segíti elő a kormányfő pozíciójának stabilitását. Az MSZP-s képviselők szemmel láthatóan nem ijednek meg az SZDSZ-től, illetve attól, hogy a párt felrúgná a koalíciót.

”Össze kell zárni”

A Kóka Jánost érintő kérdésre Gulyás azt válaszolta, hogy éppen türelmi időszak van az SZDSZ-ben, még nem volt olyan régen az elnökcsere, hogy a tevékenységét kritizálják. Különben is a szabad demokratáknál nem szokás puccsot csinálni. Ráadásul az SZDSZ most sokkal nagyobb bajban van, minthogy az elnökével foglalkozzon. Most össze kell zárni, egyetértésre kell jutni alapkérdésekben.

Dolgozni kell a már említett új tartalmakon, az SZDSZ vezetésének meg kellene nyílnia értékvitás beszélgetés felé, egymást segítő, erősítő javaslatok kellenek egy új egész összeállításához. Az SZDSZ-ről festőien még hozzátette: „ez az épület olyan, mint egy Van Gogh festmény”.

Egészségügyi reform és Új Magyarország

Az egészségügyi reform helyzetére visszatérve Gulyás emlékeztetett arra, hogy túl sok a módosító javaslat: követhetetlen és áttekinthetetlen a helyzet. Külön pikáns a történetben az, hogy míg az előterjesztő a kormány (három minisztériuma készítette a javaslatot), addig éppen a legnagyobb kormánypárt nyújtotta be ezt a több mint száz módosító javaslatot.

Egy felháborodott hallgató az egészségügyi reform kapcsán azt nehezményezte, hogy továbbra is folyik a zavarkeltés, nem szólnak a rendelőben például azoknak, akiknek nem kell vizitdíjat fizetni (pl. cukorbeteg). Gulyás szerint a probléma az, hogy elemi ismereteket nem sikerül megosztani a választópolgárokkal. Mély, tudatos, politikai alapon nyugvó ellenállás, ami ezt kihasználja, és elégedetlenséget gerjeszt a politikai profitért. Az is ront a helyzeten, hogy az MSZP is felemásan áll a kérdéshez.

Ezzel szemben ott van Új Magyarország fejlesztési program, aminek a reklámozására milliárdok mennek el, pedig annak szemmel létható eredményei lesznek túlzott reklám kiadások nélkül is. Azonban a legfájdalmasabb kérdések kommunikációjára nem maradt forrás. Persze reklám kell mindennek, csak a pénz és energiafordítás arányai nem jók. Ugyanígy a közlekedési reformról sem jelent meg komolyabb anyag, ami beszámolt volna az elmúlt hat év eredményeiről.

Egy kis önkritika senkinek sem árt

Hallgató kérdezte, hogy mi tartaná egységben az SZDSZ-t. Gulyás válasza: a hit abban, hogy arra az értékközösségre, amire az SZDSZ alapul, szükség van. Nem végignézni kell az SZDSZ kimúlását, hanem tenni az ellen, hogy ez megtörténjen.

Gulyás a beszélgetés végén kiemelte, hogy minden oldalról több önkritika kellene, és számonkérés, a sajtó részéről, és az egykor hangosabb progresszív magyar értelmiség részéről is. El kell mondani a kritikai véleményt, nem szabad azért hallgatni róla, mert ezzel a kormány gyengül. „A korrekcióra képtelen, a kritika elől menekülő, teszetosza, következetlen kormányok elveszítik választásokat”.