A gyerekekkel szembeni erőszak ellen

Benkő Fruzsina, az egyesület munkatársa koordinálja a gyermekekkel és fiatalokkal szembeni erőszak ellen elindított Európai Uniós DAPHNE-program hazai menetét. Először magáról a projectről kérdezem a szakembert.

Ez a project idén indult és két évig tart, vagyis 2008. december 31-éig. Mi egy osztrák és egy német partnerszervezettel működünk együtt, melynek keretében iskolákhoz, ifjúsági szervezetekhez, különböző gyermekvédelmi intézményekhez tartozó gyerekcsoportokhoz igyekszünk eljuttatni azt a tudást, amelynek segítségével megelőzhetik, kivédhetik azokat a helyzeteket, amelyekben erőszak fenyegeti őket.
Magyarország a régióból egyedüliként, kizárólag a NANE révén vesz részt a projectben. A tevékenységünk lényege, hogy a 12-16 éves gyerekek, fiatalok csoportjaihoz eljuttassunk egy 2X4 órás vagy egy 1X6 órás programot, melynek az a célja, hogy megerősítse őket, mint kortárs segítőket. Rengeteg információt kapnak magáról a családon belüli erőszakról, illetve hangsúlyosan megjelenik a programban, hogyan tudnak ők segíteni akkor, hogyha egy kortársuk segítségre szorul.

Magyarországra mennyire jellemző a gyerekek és a fiatalok bántalmazása? Nyilván jelentős mértékben, hiszen ez hívhatta életre a programban való részvételt.

Ez így igaz. Én hét éve járok iskolákba a családon belüli erőszakról órákat tartani, és az a tapasztalatom, hogy minden osztályban van több olyan gyerek is, akit érint ez a probléma.
Az erőszaknak öt fajtáját különítjük el, így beszélünk fizikai, verbális, lelki, gazdasági és szexuális erőszakról, amelyek mind előfordulnak a gyerekekkel szemben is.

Gondolom, a fizikai bántalmazás az „egyszerű” pofontól egészen a súlyos verésig terjed, viszont a verbális agresszióról nem biztos, hogy mindenki tudja, mit is foglal magába.

A szóbeli erőszak a gyermek lehülyézésétől kezdve a trágár kifejezésekkel történő sértegetésekig sok mindent tartalmazhat, de verbális erőszaknak minősül már az is, ha kiabál valaki a gyerekkel.

Gazdasági?

Az erőszaknak ez a fajtája gyerekeknél speciális, hiszen ők anyagilag különösen kiszolgáltatottak a szüleiknek vagy azoknak a felnőtteknek, akikkel együtt élnek. Az ő esetükben az a gazdasági erőszak, ha nincsenek rendben az egzisztenciális feltételeik, illetve ha a gondviselő felnőttek az anyagi körülmények változtatásával zsarolják a gyerekeket (például „nem kapsz zsebpénzt, ha nem teszed meg ezt vagy azt”, súlyosabb esetben pedig „nem kapsz vacsorát, ha rossz jegyet hozol haza”).

Szexuális?

Ha valaki egy gyereket arra kényszerít, hogy az megfogdossa, illetve ha maga a felnőtt nyúlkál a gyerekhez, már a szexuális erőszak kategóriájába sorolandó, és a különböző fokozatokon keresztül eljuthatunk a nemi erőszakig. Pontosítok: már az is szexuális erőszak, ha a gyerek előtt nem az életkorának megfelelő módon beszél valaki a szexualitásról, illetve olyan tartalmú képeket vagy filmeket mutat neki, esetleg arra kényszeríti a gyereket, hogy ilyen témájú képeken vagy filmekben szerepeljen.

Lelki erőszak?

Érzelemmegvonás, az érzelmekkel történő zsarolás estei tartoznak ide…

„…hát, nem szereted anyádat, hogy így viselkedsz? Nem kapsz búcsúpuszit…”

Igen, például. És gyakori, hogy ezek az erőszakfajták együtt, egyszerre vannak jelen, akár valamennyi típusa. Rendkívül kevés az olyan család, amelyik teljesen mentes lenne ezektől, ahol tényleg szeretetben és biztonságban nevelkednek a gyerekek. Tapasztalatom szerint az érzelmi zsarolás meg a fekete pedagógia a leggyakoribb.

Ez utóbbi mit takar?

Amikor valaki visszaél a tekintélyével, nevelési attitűdje középpontjában a tisztelet elvárása áll, nem pedig a szereteten alapuló bizalmi kapcsolat a jellemző a szülő-gyermek viszonyra, inkább a félelem határozza meg az otthon légkörét.

Visszatérve egy említett, konkrét szituációra, meggyőződésem, hogy aki gyerekkorában maga is egy kiabálós családban nőtt fel, később nem feltétlenül rosszindulatból, ártó szándékkal kiált a saját gyerekére. Ha ilyen esettel találkoznak, mivel lehet hatni a szülőre, hogy megváltozzon?

Számos szülő eszköztelenül érkezik a gyereknevelésbe, amiben az is közrejátszik, hogy maga is olyan környezetben nőtt fel, amelyben nem találkozott a helyes nevelési módszerekkel. Ebben az esetben nagyon fontos a felnőttek tudatossága, vagyis annak felismerése, hogy ők a felelősek a gyermekükért, ezért rendkívül fontos, hogy miként foglalkoznak vele. Vannak persze olyan helyzetek – mikor például a gyerek az úttestre lép vagy magára készül borítani a forróvizes lábost – amikor érthető lehet a szülő hangosabb reakciója. Ugyanakkor, ha ezt, mint nevelési eszközt gyakorta használja a szülő, egy idő után észre fogja venni, hogy nem éri el a kívánt hatást a gyereknél, ráadásul a gyerek is agresszívvá válhat.

Mi lesz konkrétan az aktivistáik feladata a projectben?

Optimális esetben 10-15 fős gyerekcsoportok vezetése játékos, interaktív gyakorlatok keretében, melyet rövid ismerkedés, feloldó játékok előznek meg. Az ezt követő általános bevezetőben két csoportvezetőnk elmondja, mit kell tudni a családon belüli erőszakról, majd részletesen elmélyednek a témában. Bemutatják a figyelmeztető jeleket, amelyekről felismerhető a jelenség, a végén pedig arról esik szó, szükség esetén hová fordulhatnak a gyerekek segítségért.
@@
Felteszem, egyik gyerek sem mesél szívesen, főleg idegenek előtt az otthoni megaláztatásairól, bántalmazásáról vagy akár az édesanyját ért erőszakról. Hogyan képesek úgy feloldani a gyerekeket, hogy megnyíljanak?

Elsősorban az aktív részvételük a cél, nem pedig az, hogy a saját történeteikről beszéljenek; ez inkább akkor következik be, mikor a foglalkozás végén külön-külön odajönnek hozzánk.

Milyen tanácsok adhatók azoknak a gyerekeknek, akik otthon gyakran élnek át abúzust?

A program alapvető célja eljuttatni oda a gyerekeket, hogy ha kell, bátran kérjenek segítséget. Abból indul ki a project, hogy azok a gyerekek, akik otthon tapasztalnak vagy átélnek bántalmazást, általában nem felnőttől kérnek segítséget, hanem egy kortársuknak mesélik el a gondjaikat, aki viszont ezzel nem mindig tud mit kezdeni. Éppen ezért mi hangsúlyosan végigvesszük, hogy melyek a segítő szervezetek, intézmények vagy felnőttek, akikhez fordulni lehet ilyen esetben, merthogy a bántalmazáskor mindig külső segítségre van szükség.

A prevenciónak ebben a helyzetben is rendkívül fontos a szerepe. Hogyan lehet elejét venni annak, hogy a most bántalmazott gyerekek majdan szülőként ne váljanak maguk is bántalmazóvá?

A szemléletet kellene megváltoztatni, de borzasztó nehéz egy család egyetlen tagjával együtt dolgozva megváltoztatni az ott kialakult szokásokat. Fontos, hogy a bántalmazott gyerekeknek legyen legalább egy tanújuk, aki visszatükrözi számukra, hogy ami velük történik, az erőszak. Ha ez nem tudatosodik bennük, akkor felnőtt korban könnyen újrajátsszák a korábbi szituációkat, vagyis maguk is bántalmazni fognak.

Megkérdeztünk egy olyan szakembert is, aki a NANE által vezetett programot „megrendelte” az általa vezetett gyerekcsoport számára: ő Hoffmann Kriszta, a tatabányai Utcai Szociális Segítők Egyesületének szakmai vezetője.

Miért veszik igénybe a NANE szolgáltatását?

Szervezetünk 1994 óta foglalkozik kortárs segítők képzésével és foglalkoztatásával. Az eddigi, hagyományos prevencióval kapcsolatos programjaink mellé az utóbbi időben maguk a kortárs segítőink jelezték azt az igényüket, hogy szívesen foglalkoznának behatóbban a témával, mármint a gyerekek elleni erőszakkal kapcsolatos kérdésekkel, mind a családon belüli, mind a partnerkapcsolati vonatkozásaival.

Tatabányán mennyire veszélyeztetettek a fiatalok?

A többi város lakótelepi gyerekeihez hasonlóan az itteniek és rengeteg idejüket töltik az utcán különböző társaságokba verődve. Jórészt ide csapódnak azok a gyerekek is, akiknek a családi háttere közel sem harmonikus, épp ezért keresik boldogulásukat a családon kívül.

Hogyan végzi a munkáját az önök szolgálata?

A munkánk két fronton zajlik. Egyik a megkereső tevékenység, amikor megpróbáljuk felderíteni azokat a fiatalokat, akik nálunk, a játszóházunkban lehetőséget kaphatnak a szabadidejük hasznos eltöltésére, míg a másik magának a hasznos tevékenységnek a kitalálása, vezetése, koordinálása.

Vegyünk egy szélsőséges esetet. Mit tesznek, ha azt tapasztalják, hogy a kallódó fiatal drogozik?

Ilyen esetben segítséget tudunk kérni a városban működő gyermekjóléti központtól, illetve az itteni mentálhigiénés segítő helytől is, ahol felkészült szakemberekkel tudjuk ezt a problémát orvosoltatni.

Fontos, hogy az önökhöz becsábított fiatalok néhány órára hasznosan töltik az idejüket, de este kénytelenek visszatérni abba az otthoni közegbe, ahonnan az utcára menekültek. Tudnak valamit tenni az ottani miliő megváltoztatásáért?

Rendszeresen előfordul úgynevezett közös esetvitel, amikor egyesületünk munkatársai, illetve a családsegítő és a gyermekjóléti központ szakemberei közösen gondozzák a problémás családot. Mi a fiatallal foglalkozunk, míg a többiek elsősorban a szülők, gondviselők felől közelítenek a konfliktushoz. Így az egész család bevonásával végzett közös munka az estek jó részében vezet pozitív eredményre.

A DAPHNE-programot hogyan építik be az eddigi tevékenységükbe?

Kortárs segítőink részt vesznek a NANE munkatársai által vezetett képzésben, aminek hatására a saját közegükben jobban észre tudják majd venni, ha a családon belüli erőszak megnyilvánulásaival találkoznak.