A Molotov-koktél nyomában

A Ferenc körút és az Üllői út sarkánál található köz a forradalmi ellenállás legfontosabb gócpontjává vált, mind az itt harcolók jelentős száma (közel kétezer fő), mind a kiépült forradalmi infrastruktúra (segélyhely, iroda, ebédlő, benzinkút stb.) miatt.

Miért éppen a Corvin köz?

A forradalmárok már október 23-án elfoglalták helyüket a Corvin közben, magukhoz véve a Lámpagyárból kihozott fegyvereket. Hogy miért éppen ezt a helyet választották az ellenállás megszervezésére, arról a Pongrátz Ödön, a harcok egyik irányítója később így nyilatkozott: „Könnyű volt védeni és nehezen lehetett bejutni a kis utcákba. A másik oka az volt, hogy ott volt a benzinkút, harmadsorban a Práter utcai iskola pincéjében volt egy menza, ahol főztek a srácoknak.” Egy stratégiai pont szükségességét jelezte az az incidens is, ami október 24-én történt a Ferenc körúton. Egy diplomáciai autónak álcázott Pobedából, miután átengedték a kordonon, közvetlen közelről lőttek a tömegbe, nyolc halottat és húsz sérültet hagyva hátra.

Eme helyszín kiválasztása azért is bizonyult szerencsésnek, mert innen ellenőrizhető volt az Üllői út, tehát a délről a Belváros irányába gördülő szovjet alakulatokkal, és a Budáról a Petőfi-hídon keresztül érkező tankokkal is szembe lehetett szállni. Ez egészen a november 4-ei invázióig működött is.

A Corvin köz azonban nemcsak hadászati szempontból volt az őszi események epicentruma, hanem politikai súllyal is bírt. Ezt mutatja, hogy az itt küzdők közül két vezetőt, Pongrátz Ödönt és Antalóczy Sándort személyesen fogadta Nagy Imre a Parlamentben, illetve, hogy a katonai vezetés prominensei a Kilián-laktanyában a Corvin köz parancsnokaival ültek tárgyalóasztalhoz.

Az itt harcoló közösség (a corvinisták) önszerveződő módon jött létre, és a visszaemlékezések szerint 80 százalékuk húsz évnél fiatalabb volt: őket nevezte a népnyelv „pesti srácoknak”. A közel kétezres forradalmi csoport vezetőjének Pongrátz Gergelyt választották, ő Iván-Kovács Lászlót váltotta. Iván-Kovács másokkal együtt a Corvin köz egyik meghatározó alakja maradt, hiszen a laza alá-fölérendeltségi viszonyok közepette 10-15 alparancsnoka is volt a felkelőknek.

A fegyveres ellenállás megszervezésében kulcsszerepet játszott a már említett benzinkút. Ezt kihasználva készítették a szovjet tanok ellen bevetett, üveges robbanószerkezeteket a corvinisták, amiket a tankok lángra gyújtására használtak. Ahogy egyik vezetőjük mesélte később: „A Molotov-koktél minden mennyiségben rendelkezésünkre állt. A környékbeli asszonyok a paradicsomot, az ételecetet, a pálinkát kiöntötték az üvegekből, belül kimosták és százával kaptuk a literes üvegeket, hogy készíthessük a Molotov-koktélt. Benzinünk, üvegünk volt minden mennyiségben és a pesti srácok hamar megtanulták a művészetét annak, hogyan kell egy T–34-es tankot három vagy öt üveg benzinnel megsemmisíteni.”

A Kilián-laktanya és a corvinisták

A Corvin köz történetének sokat vitatott és kényes pontja a forradalmárok viszonya a szemben álló Kilián-laktanyával. Az erődítmény és a Pongrátzék közti feszültség arra vezethető vissza, hogy a katonai vezetés utasítására az épületből többször rálőttek a corvinistákra. Egyes források ugyanakkor arról tudósítanak, hogy a Kilián egyik szárnya és a felkelők együttműködtek. Az bizonyos, hogy Maléter Pál ezredest 25-én helyezték a laktanyába, azzal az utasítással, hogy tegyen rendet. Ő elismerte később, hogy a kormány téves tájékoztatása nyomán tüzet nyitottak a felkelőkre, és kiszorították onnan őket. Október 28-án a hivatalos fegyverszünet időpontjától kezdve csökkent az ellentét, sőt sebesült corvinistákat ápoltak a laktanyában.

Itt folytatták le azokat a tárgyalásokat, amelyeken a Honvédelmi Minisztérium a fegyverletételről akarta meggyőzni a felkelőket. Később éles vita bontakozott ki arról is, hogy a Corvin köziek kit javasoljanak honvédelmi miniszternek. A Pongrátz-fivérek és sokan mások Márton András ezredest, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia parancsnokát szerették volna e tisztségben látni, míg Iván-Kovács László és köre Malétert támogatta. A tárca az utóbbi álláspontot képviselte, ezért Maléter lett a forradalom végnapjainak honvédelmi minisztere.

Említést érdemel egy másik tárgyalás is, amelyen szintén corvinisták vettek részt. Ezen az október 29-ei parlamenti egyeztetésen Nagy Imre mellett Erdei Ferenc miniszterelnök-helyettes, és Janza Károly honvédelmi miniszter fogadta a felkelőket. Pongrátzék tizenötezer pesti srác és hetvenezer támogató polgári lakos nevében érkeztek, így tárgyalópartnernek tekintette őket a forradalmi államvezetés. Itt határoztak arról, hogy egységesítik a szovjetekkel küzdő, szétszórt szabadcsapatokat, és Forradalmi Karhatalmi Alakulat néven rendfenntartó szervet hoznak létre. A csoport operatív bizottságában a tervek szerint túlnyomórészt forradalmárok kaptak volna helyet, de a 31-ei megalakulás után nem sok szerep jutott az alakulatnak.
@@
A forradalom végnapjai

A Corvin közi ellenállás fekete napjának november 4-e számít. Az ekkor meginduló szovjet páncélos és gyalogos invázió lényegében megsemmisítette a forradalmárok állásait, és rengeteg civil is áldozatul esett. A támadás súlyosságát fokozta egy végzetes malőr: a Kisfaludy utca és az Üllői utca sarkán működő tankot 4-ére virradóan üresen hagyták a corvinisták. Az így behatoló szovjet harckocsi félelmetes pusztítást vitt véghez; csak a tetőkön kúszva, a magasból tudták levadászni az ekkorra csupán 800 főre apadt forradalmárok.

A szabadságharc végnapjairól Zsukov szovjet marsall ekképp emlékezett meg: „15 órakor a Corvin filmszínháznál folytatott kétórás tüzérségi előkészítés után megindult a roham e támaszpont ellen. Egyidejűleg csapataink a Moszkva tér körzetében is támadást intéztek a lázadók ellen. A lázadók ellenállását ezekben a körzetekben lényegében megtörtük. A Corvin filmszínház épülete ég. Folytatódnak a harcok, amelyek célja a még visszamaradt, a filmszínház épületének pincéibe befészkelődött csoportok felszámolása.”

A corvinisták november 9-én hagyták el végleg állásaikat, hiszen védhetetlenné vált a köz és környéke, illetve két elfogott, majd kihallgatott civilruhás orosztól megtudták, hogy nehéztüzérségi alakulatokkal akarják elsöpörni az ellenállást. Ezért Pongrátz vezetésével a megmaradt csoport a Vásárcsarnok mögötti épületekben rendezkedett be, de 15-én a túlerő miatt ők is feloszlottak. A történészi számítások szerint több mint ezer sebesültje és 435 mártírja van a Corvin köznek.

A harcok során a köz több lakóépülete kigyulladt, így a lakosok kénytelenek voltak a pincékbe leköltözni, és ott élni majdnem két hétig. A leköltözöttek a föld alatt gyakran nem is értesülhettek harcoló családtagjaik, barátaik sorsáról. Sok hősi halált halt felkelőt ezért nehezen találtak meg november 9-10-e után a hozzátartozók. Az azonosítást nehezítette, hogy ekkorra romokban hevert az egész környék

Az 1989 utáni időszak végre a megemlékezések színhelyévé tette a Corvin közt. Felújították a mozit, majd sorra helyezték el az emléktáblákat, sőt kopjafát állítottak A pesti srácok tiszteletére Győrfi Lajos szobrot készített, ezt 1996-ban avattak fel. 2005-ben idekerült Pongrátz Gergely emlékplakettje is, amit minden évben megkoszorúznak a túlélők, az egykori forradalmárok.

Interjú egy szemtanúval

A Corvin köz egyik lakójával beszélgettünk a forradalmi történésekről. Az idős doktor ugyanabban a házban él, mint 1956-ban, lakásának ablakai ma is a mozira néznek. Ő orvosként vett részt az eseményekben, tapasztalatairól szívesen mesélt nekünk, csak neve feltüntetéséhez nem járult hozzá.

Doktor úr, mikor népesült be forradalmárokkal a Corvin köz?

Egész pontosan 23-án éjjel érkeztek a forradalmárok, és 24-én reggel öttől már lövöldözésre ébredtünk. Ekkor engem három sebesülthöz hívtak reggel, de mindhármuk halott volt.

Később milyen szerepet játszott az eseményekben? Hívták más sebesültekhez is?

Igen, sokakhoz. Általában az Üllői úti házakból az útra néző lakásokban élők szenvedték el a a legsúlyosabb támadásokat, ott volt a legtöbb halott. Kezdetben nem rendelkeztek kellő tapasztalattal a fiúk, és nem szaladtak el a Molotov-koktélok kidobása után, pedig a szovjet tankok éppen ezeket az ablakokat lőtték. Később már tudták, hogy azonnal el kell menekülni a másik szobába.
@@
Milyen védelmi eszközökkel rendelkeztek a corvinisták?

24-án sikerült az első ágyút felállítani a mozi előtt. Később kerültek még ide légvédelmi és tankelhárító ütegek is. Ezekhez mindig volt lőszer, hiszen ha kilőttek egy tankot, megszerezték a lőszereket is. Nemcsak a József körútra tüzeltek a forradalmárok, hanem védtek a Kisfaludy utca sarkát is, nehogy hátulról bejöjjenek. Ahogy Lech Walesa mondta 1990-ban, amikor eljött ide: csodálatos erőd volt a Corvin köz.

A harcok során mikor sebesültek meg sokan?

A leghevesebb harcok az első menetben 26-27-én zajlottak, ekkor volt a legnagyobb a katonai bevetés. Ennél több áldozatot csak a november 4-ei invázió hozott, iszonyatos fölénnyel jöttek a szovjetek.

Mikor vonultak le a lakók az óvóhelyekre?

Az első napon, szerdán kilőtték a szomszédomat, az ő családja átköltözött hozzánk. Itt laktak egy napig, majd mindenki lement az óvóhelyre, kivéve minket, mert két gyerekünket biztonságban éreztük egyelőre. A Corvin közre néző lakásokat ugyanis nem tudták kilőni az első menetben, így mi viszonylagos biztonságban voltunk.

Hogyan emlékszik vissza a forradalom végnapjaira?

28-án volt a fegyverszünet, és 4-én kezdődött a roham. Reggel szabadon maradt a magyar tank, így a benyomuló orosz tüzérség végigpásztázta az utcát. Innen végzetessé vált a támadás, a Corvin köz eleje üres maradt. Éjjel az egyik ház tüzet kapott, a padlástól a pincéig leégett. Az itt bújó lakók csak az utolsó pillanatban szaladtak ki., de rossz utat választottak, nem érték el a mi házunkat. Az oroszok tüzet nyitottak rájuk, és mindenkit lelőttek, mielőtt elérhették volna a kaput. Harminc halott maradt a földön. Ekkora civil veszteség még nem volt itt.

Meddig zajlottak a harcok a Corvin közben?

Erről megoszlanak a vélemények, mert a fegyvereket még használták hátul. A körút felőli fronton nem volt se orosz, se magyar már. Szétlőtték az ágyúkat, ekkor halt hősi halált a feleségem öccse is, aki az egyik ágyút kezelte. 10-én kiürítették a Práter és a Vajdahunyad utcát, megszűntek a harcok. De már 8-án nem volt veszélyes a civilekre nézve a helyzet, kezdtek visszaköltözni a családok. A Corvin köz azonban még hetekig le volt zárva, engedéllyel lehetett csak bemenni.

Engedjen meg egy utolsó kérdést. A corvinisták és a Kilián-lakatanya közötti viszonyt sokan sokféleképpen értékelték. Ön szemtanúként mit tapasztalt?

Nem vagyok ebben tanú, de az biztos, hogy voltak ellentétek, erről magam is hallottam a forradalmárokat beszélgetni. Azóta Maléter is elismerte, hogy nem lehetett mást csinálni, csak lőni a corvinistákra. Pongrácz sokszor tárgyalt vele, és a végén ő mondta is Maléternek, hogy egy honvédelmi miniszter nem hagyhatja el a helyét. Ám Maléter halálosan bízott az oroszokban, ezért ment el Tökölre, ahol elfogták, majd kivégezték. De ekkor már nem jött segítség sehonnan, a hősi halál és a menekülés közül választhattak csak a corvinisták. Ezért azt a szót, hogy ellenforradalom, tőlem senki nem hallhatta soha.

Doktor úr, köszönöm a beszélgetést.