Liberalizmus a Gödörben

A liberális prominensek eszmecseréjét az ÉS két szerkesztője, Révész Sándor illetve Ádám Zoltán moderálta. A közönséget pedig lassan szállingózó, főleg idősödő liberálisok alkották, akik a meghirdetett kezdési idő után fél órával is csak szellősen telítették a klubot. Az enyhe füstködbe burkolózó publikum sört és kávét fogyasztva hangolódott az értelmiségi elmepárbajra. Végül hat körül elkezdődött a vitaest, melynek témái finom rendszertelenséggel váltakoztak, így néha ugyanaz a kérdés többször is felmerült.

„Hosszútávon valamennyien meghalunk”

Rövid felvezetés után Hack Péter jogász – aki több cikluson át SZDSZ-es képviselő volt – nyitotta meg a disputát, felvázolva az optimizmusra nem sok okot adó közállapotokat. Véleménye szerint ugyan nem romlott el minden demokráciánkban, ugyanakkor az elégedetlenség politikai tetteket szülhet, hiszen egyre nagyobb az igény a számon kérhető politizálásra. A liberalizmus hazai helyzetéről szólva megjegyezte, jelenleg nincs olyan párt, amely következetesen megjelenítené az eszmét.

Kis János filozófus, a szabad demokraták egyik alapító atyja kifejtette, hogy szerencsére nem tartunk ott, ahol 2005-ben Lengyelország tartott. S az is kizárt, ami Olaszországban történt: nálunk a politikai arénán kívülről érkező erő nem ragadhatja magához a hatalmat. Rátért Gyurcsány tisztasági csomagjára is, amelynek ugyan rendkívül béna az elnevezése, de a tartalma jó. Ennek ellenére nem örülhetünk, hiszen a kormányfő nem hiteles személyiség a közélet megtisztításához, az ellenzék fenyegetésével önmaga ássa alá a demokráciát.

Bauer Tamás közgazdász, volt liberális országgyűlési képviselő árnyalta Kis szavait, mert mint fogalmazott, az alkotmányos berendezkedés megkérdőjelezése nem Gyurcsánnyal kezdődött, hanem a Fidesszel, ami persze nem menti a kormányoldalt. Kijelentette, hogy a rövidtávú folyamatoktól nem lehetünk derűsek, hosszútávon pedig valamennyien meghalunk. A bornírt bölcsességet élénk tapssal jutalmazta a közönség.

A kormányzati negyed is pellengérre került

Továbbgombolyítva a beszélgetés fonalát Bauer is nekiesett a tisztasági csomagnak, hiszen ő azt már közzétette az ÉS-ben két éve, és különben is hiányzik belőle az önkormányzati szféra megtisztítási programja. No meg a csomag nem is elég önmagában, itt józan gazdaságpolitikára van szükség a bokrosi útmutatások alapján, és persze kezdeni kellene valamit a kisebbségi kérdéssel is.

A jogállam megszilárdítása, a közélet megtisztítása populista témák Kis szerint, hozzátéve, Gyurcsány alaptalanul hangoztatta, hogy reformjai 2008-ra beérnek. Főleg miután kitört a kínos Zuschlag-ügy, ami a közvéleményt igencsak negatívan befolyásolja. (A Zuschlag-zsebmetszés visszatérő motívummá vált a beszélgetésben, a korrupció kapcsán többször felelevenítették az est szereplői.)

Hack kapcsolódva Kishez az átláthatóságot és a számonkérhetőséget hiányolta a kormány tevékenységéből, ahogy fogalmazott, egyelőre Gyurcsányék az „elhárítottuk azt a bajt, amit mi hoztunk létre”-ars poetica alapján dolgoznak. Továbbá hitelességi deficit uralja a közéletet. Felemlegette az angyalföldi rendőrpalota esetét is, ahol szerinte milliárdos túlköltekezés történt.

A túlzó építkezések listáját folytatta Bauer Tamás is, szerinte a kormányzati negyedet nem szabad felhúzni, hisz még hatástanulmányok sincsenek róla. Úgy vélte, az utóbbi ötven évben épült kormányzati létesítményekben is kiválóan elférnének a minisztériumok.

Gyurcsány idegen elem, Hack pedig kopasz

Ezután Kis keményített be, szerinte nem szabad elfelejteni a korrupció kapcsán, hogy a kormányoldalnak mindig jobbak a lehetőségei a lenyúlásra. Ráadásul a miniszterelnök népszavazási kezdeményezése nemcsak, hogy veszedelmes a demokráciára nézve, hanem feltehetően eredménytelen is. Hogy miért? Mert a voksolás eredménye semmire sem kötelezi majd őket. Hovatovább Gyurcsánynak először saját oldalának üzelmeit kellene kivizsgálnia, mert azért ne magyarázza be senki, hogy Zuschlag az ő akaratán és tudtán kívül lehetett Bács-Kiskun megyei elnök. Mindenki tudta, hogy sáros.

Bauer gazdaságpolitikai vizekre evezve lehűtötte kissé a korrupciótól szikrázó légkört, szerinte a MOL-törvény ellentétes a reformok szellemiségével, nem követendő lépés. Úgy vélte, legkésőbb akkor kellett volna a kormánynak visszatáncolnia ettől, amikor a zárószavazás előtt Orbán hosszú beszédben méltatta a törvénytervezetet. Az MSZP-re térve kifejtette, hogy Gyurcsány azért folytathat le sok különös játékot a szocialistákkal szemben, hiszen ő maga idegen elem a pártjában, ezért több a mozgástere.

Hack a kényes téma élét némi szarkazmussal vette el, mint megjegyezte, mind a hárman olyan helyzetben vannak a pódiumon ülök közül, hogy következmények nélkül mondhatják el, mit kellene csinálni. Ennek szellemében bírálta a politikai elitet, amely rövid távú, rossz kompromisszumok sorozatába megy bele, ilyen Gyurcsány visszatáncolása is a főállású képviselőségtől. Ez utóbbit különösen hajmeresztőnek nevezte, bár csupasz koponyájára utalva hozzátette, hogy ez tőle természetesen eufemizmus. A közönség hangos hahotázással díjazta az öniróniát. A derültség csillapodásával elhelyezett még egy-két ütést a Zuschlag-témán, de kijutott Veresnek és Draskovicsnak is: amíg ők a húsosfazék körül sertepertélnek, nem lesz igazi reform Hack szerint.

Betelt a Kupa, ideje tiszta vizet önteni bele

Kis ezt követően védelmébe vette Gyurcsányt, szerinte nem lehet minden negatívumot hozzá kapcsolni, hiszen modernizálta pártját, és ezzel maradandót alkotott. Hozzáfűzte, ez nem menti fel a miniszterelnököt az alól, hogy kijátszotta kicsinyes politikai érdekek miatt a népszavazás-kártyát. Érdekes felvetéssel is élt: ha a kormányfő Kiss Péter lenne, ő egész biztosan nem vetemedett volna ilyesmire. Miniszterelnököknél tartva megpendítette a Medgyessy-botrányt, mint mondta, a D209-es ügy felett az SZDSZ-nek nem lett volna szabad szemet hunynia .

Még messzebbre nyúlt vissza reagálásában Hack Péter, szerinte már 1996-ban tiszta vizet kellett volna önteni a pohárba, és akkor kellett volna a pártfinanszírozási rendszert is átvizsgálni. Ennek elmulasztása az Állami Számvevőszék hibája, nevetséges, hogy mindössze Kupa Mihályt büntették meg a kampánykeret túllépése miatt. Ezt követően az Alkotmánybíróságot vette össztűz alá, ami Sólyom óta egyre gyengébben és szakmaiatlanul működik. Utolsó megjegyzésként az ügyészséget osztotta ki, kritizálva annak ellenőrizhetetlen működését.

Kis ráharapott a témára, szerinte a jelenlegi alkotmánybírók a saját ítéleteiket sem értik, és míg régebben a döntéseik legalább alkalmasak voltak a vitára, ma már arra sem jók, mert hibás, légből kapott érveken alapulnak. Fokozatos a színvonalcsökkenés, ezt csak erősítette, hogy önös érdekből saját tagjaik újraválaszthatósága mellett kampányolt a taláros testület.

A pódiumbeszélgetés után lehetőség nyílt a közönségkérdésekre is, amivel két bátor hallgató élt. Egyikük húsz perces expozéval altatta el a tisztelt publikumot, és a liberális politizálás jövőjére volt kíváncsi, a másik kérdező pedig arról faggatta az elemvényen ülőket, hogy vállalnának-e szerepet egy új liberális pátban. Erre Kis azt válaszolta, hogy ő már nyugállományba vonult, Bauer azonban menthetetlennek tartva magát az igen felé hajlott, míg Hack talányosan csak annyit jegyzett meg, hogy „ráérünk átkelni a folyón akkor, ha elértük a hidat.”

A rendezvény után néhány asztaltársaság a sörhabokban elmerülve folytatta az eszmecserét, ám a legtöbben, így a vita résztvevői is, kimásztak a Gödörből. Kérdés csupán, hogy a liberalizmus ott maradt-e…