Be kellene fejezni az információs kárpótlást

A "Magunkkal hurcolt közelmúlt" címmel megrendezett tanácskozáson a parlament elnöke kifejtette: a kialkudott rendszerváltozás lényegében kompromisszumok terméke volt, aminek nyomán politikai törésvonalak alakultak ki.

Az ezzel kapcsolatban felmerült kérdések egy része a szőnyeg alá lett söpörve – tette hozzá. A besúgókra és a besúgottakra egyaránt vonatkozott az 1992-es törvény, amely az állampolgárok jogegyenlőségének kritériumait szem előtt tartva jelent meg. Ezt követően jött létre a parlamenthez tartozó, független történeti hivatal – emlékeztetett.

A levéltári munkában azokat a szakmai tapasztalatokat kell hasznosítani, amelyek segíthetnek megszabadulni a közelmúlt e terhétől, hogy lelkiekben teljesen megbékélt társadalommá váljunk – emelte ki Szili Katalin.

Gyarmati György a levéltár főigazgatója kiemelte: a múlttal azért kell foglalkozni, mert érdekel bennünket a jelen. Ismertetése szerint hozzávetően 200 ezer besúgó, ügynök tevékenykedett az elmúlt rendszerben, ám az intézmény rendelkezésére álló 50-60 millió oldalnyi irat nagyobb része a megfigyeltek, meghurcoltak egyedi sorsának megismeréséhez ad támpontot.

Eddig 20 ezren fordultak a levéltárhoz, hogy a rájuk vonatkozó adatokat megismerhessék, és közülük 6.200-nál találtak "hasznosítható információt".

A levéltári munkát nehezíti, hogy annak idején az állambiztonsági szervek azonos fedőnéven több megfigyeltet vagy besúgót is nyilvántartottak, így pedig nehéz az összekuszálódó szálakat kibogozni.
Mint megjegyezte: a leggyakoribb fedőnév a Budai és a Hóvirág volt. A besúgók közül egyébként eddig 6.000 fedőnévnél derült fény a fedőnév mögött rejtőzködő személyre, és 2.300-nál lehet teljes bizonyossággal megállapítani, hogy kiről van szó.

Eddig 100 egykori ügynök neve került nyilvánosságra – hívta fel rá a figyelmet Gyarmati György.