Üdvözöljük Pornóapátiban!

Nevetni mindenki szeret. Ha pedig valami nem vicces, akkor azzá tesszük. Egy város vagy falu neve alapból nem adna okot a kacagásra, ám ezek a szavak vagy egyes összetevőik néha mára egészen mást jelentenek, mint akkor, amikor a települések neveivé váltak. Ha megvizsgáljuk ezeknek az elnevezéseknek az eredetét, kevésbé humoros, ám igen érdekes részleteket tudhatunk meg hazánk településeinek történetéről. Az alábbiakban sorra vesszük néhány vicces helységnév etimológiáját, hogy fény derüljön az igazságra: Pornóapáti nem a felnőtt filmek fellegvára, Apácatornán nem találunk ide-oda futkározó nővéreket, Rinyabesenyőn pedig nem csak hisztis emberek élnek. Valamint azért is, hogy mindenkinek lehetősége legyen egy kicsit jobban megismerni a hazája eldugottabb részein fekvő településeket is.

Szalonna

Kezdjük is ezzel a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei településsel, amely nevének hallatára sokak szájában összefut a nyál, már mennek is ki a konyhába tojásért, hogy egy finom szalonnás-hagymás rántottával kezdhessék a napot. Azonban, Szalonnának valójában semmi köze a disznó zsíros részéből készült étekhez. A helység neve a szláv slana szóból származik, melynek jelentése ’sós’: a falu közelében ugyanis egy enyhén sós vizű forrás található. A települést 1249-ben említik először a feljegyzésekben a Földrajzi nevek etimológiai szótára (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983) szerint. Az őskorban már lakott hely, nevének mai változatára a szalonna köznév természetesen hatással volt, ezt le sem tagadhatná; ám ne higgye azt senki, hogy aki itt él, mind túlsúlyos.

Karakószörcsök

A Veszprém megyében található település neve így elsőre nem tűnik értelmesnek, ám asszociációkat sugallhat, például eszünkbe juthatnak róla a szörcsög, hörcsög, vöcsök szavak – az ö magánhangzó kétszeres jelenléte okán kellemetlen képzeteket kelthetnek bennünk, de valójában a –szörcsök végződésnek ehhez semmi köze. A Karakó- előtag a Vas megyei Karakó település közelségére utal, az pedig szláv eredetű, kapcsolatban áll a cseh Krakov és a lengyel Kraków (’Krakkó’) helységnevekkel. A -szörcsök valószínűleg a régi magyar Zurchah személynévből eredeztethető, mely a szláv sirδ, ma már nem létező, ’árva, magányos’ jelentésű alakkal hozható összefüggésbe; más értelmezések szerint azonban galagonyást jelent. Az előbb említett Szalonnához hasonlóan, itt sem törvényszerű a Nomen est omen: remélhetőleg a falu neve nem determinálja lakóinak sorsát: igaz, hogy a kis faluban mindössze háromszázharmincan élnek, ám cseppet sem magányosak. Hogy galagonyásuk van-e még… egyszer el kell menni, és meg kell nézni.

Hernádkak

A település neve magában talán nem vicces, de egyből azzá válhat, ha egy -i melléknévképzővel toldjuk meg: így az odavalósiak kénytelenek hernádkakiként jellemezni magukat. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei helység előtagja arra utal, hogy a Hernád folyó melléke ad otthont a falunak, a -kak utótagnak pedig természetesen semmi köze a tőle csupán egy szóvégi i okán különböző, nem túl kellemes képzeteket keltő köznévhez. A Kak helynév a Kak személynévből keletkezett magyar névadással, melynek eredetét vizsgálva érdemes összevetni a cseh Kok vagy Kokot ’kakas’ jelentésű családnévvel.

Fenékpuszta

Az altájékon maradva foglalkozzunk egy kicsit ezzel a Zala megyei településsel. Természetesen itt sem az emberi ülepről van szó: a fenék előtag a ’vízmedernek legmélyebben fekvő része’ jelentéssel szerepel, ugyanis a helység a Balaton visszahúzódásával szárazra került tómeder területén található. A név utótagja sem arra utal, hogy a településen semmi látnivaló sincs: a puszta szó ’uradalmi major’ értelemben van jelen.
@@
Bugyi

Ez a Pest megyei helység egyike azoknak a településeknek, melyek a legtöbb vicces megjegyzést váltják ki az autóúton a táblát megpillantó utazókból. Azonban sajnos ki kell ábrándítanom őket: a női alsóneműnek Bugyi nevében valójában nyoma sincs; az elnevezés alapjául szolgáló személynév becéző rövidüléssel keletkezett egy Budi- kezdetű szláv névből, mint például Budimir, Budislav. Kedveskedve az előbb említett férfiúkat Budinak nevezhetjük, mely magyarul Bugyira módosul (lásd: Vladimir – Vlagyimir).

Ondód

A Fejér megyei Pusztavám községet nevezték Ondódnak 1909-ig, amikor is mai nevét kapta. Elnevezésének valóban lehet köze az ondó köznévhez, mely a jól ismert jelentés mellett ’köleskorpa’ értelemmel is bír. E köznév vált személynévvé, majd egy -d helynévképzőt kapott, így lett Ondód. Azaz, a d a szó végén nem birtokos személyjel, így az „Ondódon lakom.” mondatra nem jó válasz az, hogy „Az enyémen ugyan nem!”

Heréd

A Heves megyei Heréddel ugyanaz a helyzet, mint az előbb említett Ondóddal. A d itt is helynévképző, így beszélgetőpartnerünk nemi szerveihez semmi köze. A Here személynévből keletkezett, mely szintén köznévi eredetű. Más értelmezések szerint a község palóc neve a régi népszólásban valamilyen foglalkozási ágat vagy eszközt jelenthetett, esetleg a keveset dolgozók kapták a here (’munka nélkül élő, kényelmes’) elnevezést, miképpen szintén herének nevezik a szorgos méhcsaládokban munka nélkül élőket a méhészeti szaknyelvben. Nem kizárt a település nevének a dúsfüvű legelő, a lóherés szóból való származása sem.

Magyarlukafa

A Baranya megyei község magyar előtagja a lakosság nemzetiségével kapcsolatos: a szó használatára azért volt szükség, hogy megkülönböztessék az ott élőket például a közelben lévő Németlukafapuszta értelemszerűen többségében német lakosságától. A luka a Lukács személynévből származik, azaz, a terület egy Lukács nevű ember egykori birtoka volt. A fa pedig valójában falva.

Apácatorna

Hanyagoljuk egy időre az alhasi elnevezéseket, és térjünk át erre a Veszprém megyei településre: szemünk előtt megjelenik egy zöld mező, ahol fekete-fehér ruhás, nagy keresztet viselő nők köröket futnak, hajolgatnak, esetleg fekvőtámaszt végeznek. Az asszociációt itt fejezzük is be, ugyanis teljesen téves. Az apáca előtag ugyan valóban az, amire elsőre gondolnánk, a falut ugyanis a 13. század elejétől a Szent Lambertről nevezett somlóvásárhelyi premontrei apácakolostor birtokolta. A torna szó viszont nem a testedzésre utal: a község a Marcalba torkolló Torna folyó mellett fekszik, ezért szerepel nevében ez az utótag. A Torna a szláv Tδrnava átvétele, az annak alapjául szolgáló köznév jelentése pedig: ’tüske, tövis’. A hasonló névvel rendelkező folyók partján tehát a névadás idején sok lehetett a tüskés cserje, mint például a kökénybokor.

Rinyabesenyő

„Ne rinyálj!” – mondjuk gyakran hisztiző embertársainknak. A Somogy megyei település lakói viszont egyáltalán nem hisztiznek többet, mint mások: a rinya szó a Drávába torkolló Rinya patakra utal, mely közel esik a településhez. A rinya a népnyelvben ’vízeres, süppedések, vizenyős hely’ jelentéssel él, ám ez nem feltétlenül előzménye a patak nevének; valószínűbb, hogy a víznévből keletkezett amaz. A patak neve egyes kutatások szerint talán szláv eredetű. A besenyő utótag a népnévre utal: a terület ugyanis egykoron a besenyők szállásául szolgált.

Alsómocsolád

A Baranya megyei település nevét manapság talán Mucsaröcsöge szinonimájaként használjuk, azonban ez a hely az utóbbival szemben valóban létezik. A Mocsolád helynév a népnyelvi ’mocsár, pocsolya, len- vagy kendezáztató’ jelentésű mocsolyából keletkezett, az alsó előtag pedig megkülönböztetésre szolgál: Felsőmocsoláddal állíthatjuk szembe.
@@
Csempeszkopács

A Vas megyei település Csempeszfalva és Kopács egyesülésével jött létre, azonban lakosainak többsége egyáltalán nem csempészik vagy kopácsol. A név előtagja a régi népnyelvi csempesz köznévre utal, mely ’csalárd, hamis’ jelentéssel bír. A kopács utótag pedig a Kopács személynévből ered, mely a ’gesztenye vagy dió zöld burka’ jelentésű kopács vagy kopáncs köznévből származik. Utóbbi harkályt is jelent. Más értelmezés szerint a Kopács személynév eredetije a szerv-horvát ’ásós, kapás ember’ értelmű Kopač.

Makkoshotyka

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei település hotyka utótagja szintén személynévből keletkezett: 1262-ben V. István király adományozta a területet egy bizonyos Hugka nevű vitéznek. A makkos utótag ’makkot termő, makkban bővelkedő’ vidékre utal. A település a 12. század második felében jött létre. A tatárjárás idején már szőlőtermesztő vidék volt, ugyanis a feljegyzések szerint a tatárok elől a borospincékben kerestek menedéket a lakosok.

Ököritófülpös

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei község nevében az ököritó valójában ököritató: e szó ugyanis egy régi műveltető ige, az ’itat’ jelentésű it nyomát őrzi. A Fülpös helynév a régi Fülpös (azaz Fülöp) személynévből alakult ki. Ököritó nevét először 1315-ben Ukuritow alakban egy oklevélben említették. 1344-ben I. Lajos király új adományával a Kölcseyeké lett, akik 1352-ben eladták a Domahidy családnak.

Bő

A Vas megyei Bő egyáltalán nem bő; területe ugyanis mindössze 10,66 négyzetkilométer, és 684-en lakják. Neve török eredetű, egy ’nemzetségfő’ jelentésű köznévből keletkezett. A község területe ősidők óta lakott. Ezt bizonyítja az az itt talált kőkorszaki kőszerszám, melyet ma a soproni múzeum őriz. A honfoglalást követően valamelyik nemzetségfő nyári szállása volt itt, nevét is innen kapta.

Sári

Sári a Pest megyei Dabashoz tartozik, ám nem egy kedves kislányról kapta a nevét: a mindenki által ismert ’lágy, ragadós föld’ jelentésű sár köznévből keletkezett egy -i képző hozzáadásával; más értelmezések szerint azonban egy régi magyar személynév, a Sár és a birtokot jelképező -i toldalék összekapcsolódásából eredeztethető, tehát a Sár így ennyit tesz: ’Sár nevű személy birtoka, Sáré’.

Pornóapáti

Végezetül következzék a mezőny éléről Pornóapáti, amelyről valószínűleg a legtöbbet beszélnek mostanság; megeshet, hogy az odalátogató turisták száma is megnőtt a nagy érdeklődés miatt. Pedig a pornófilmekhez valójában semmi köze. Bár előtagjának eredete vitatott, feltehetőleg a szláv Pernovo vagy a német Pernau helynévvel áll kapcsolatban. Utótagját, az apátit pedig onnan kapta, egykoron egy ciszterci apátság állt ott, melyet 1221-ben alapítottak, és a 18. század közepén pusztult el. Nem kell tehát a település határát jelző táblára rákerülnie a 18-as karikának. Filmgyártásról nem nevezetes, annál inkább az ország legrégebbi harangjáról, melyet 1464-ben öntöttek, és amely a községben található Árpád-házi Szent Margit tiszteletére szentelt római katolikus templom tornyában lóg.

Arról, hogy a médiában való egyre gyakoribb előfordulása miatt több turista keresi-e fel Pornóapátit, illetve, hogy az ott lakók szeretik-e szülőhelyük nevét, a község polgármesterét, Purker Waltert kérdeztem.

Mennyire vannak tisztában az emberek a település nevének eredetével?

– Az ott lakók tisztában vannak vele; tudják, hogy nem onnan ered, amire először gondolnánk. Az ország más részeiben élők viszont kevésbé ismerik a származását.

Hogy viszonyulnak ehhez a névhez, szerették volna-e valaha megváltoztatni?

– Sosem esett szó a megváltoztatásról, a médiás fellángolásokat követően úgy gondolták, hogy nekünk nagyon jó ez a községnév, maradjon csak; eszébe sem jutott senkinek, hogy meg kellene változtatni.

Többen látogatják a települést manapság a médiaérdeklődés miatt?

– Sajnos annyira nem tűnt fel, hogy többen utaznának ide mostanában. A nevezetességek megtekintése manapság nem vonzza igazán az embereket. Pedig az említett harang valóban nálunk található a Szent Margit templomban, és máig működik. Ugyan vannak régebbi harangok is az országban, de azok már nem működnek. Sajnálatos módon ma Magyarországon csak bizonyos köröket érdekelnek a régi dolgok, az egyszerű embereket nem nagyon, közömbössé váltak azok iránt ebben a rohanó világban, nem adnak semmit a múltra.

Remélhetőleg ez a hozzáállás megváltozik majd a jövőben, és egyre többen látogatnak el nemcsak Pornóapátiba vagy a többi vicces nevű helyre, hanem az ország összes rejtett zugába, hogy megismerhessék hazánk értékeit.