Az euró és a kiskakasok

A 2004-es EU-csatlakozás óta – sőt, inkább a csatlakozás lehetőségének felmerülése óta – lelkesen – illetve szomorúan, ki-ki ízlése szerint – készülünk arra az időre, amikor a jó öreg forintot elfelejtve mi is euróval fogunk fizetni, mint a spanyolok, olaszok, franciák és sokan mások. Többen a várható áremelkedések miatt aggódnak; mások pedig talán már új pénznem-avató bulit terveznek. A Bizottság szándéka szerint 2008. június 30-ig elkészíti az euróra átállás tervét, amelyet aztán évente aktualizál. De hogy ténylegesen hogyan érinti mindez az utca emberét, és hogy valójában mikor válik reálissá Magyarországon az euró, kevesen tudják.

Arról, hogy milyen változásokra számíthatunk az új valuta bevezetését követően, Hegedűs Miklóst, a Gazdaságkutató Intézet Energiakutató és Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatóját kérdeztem.

Milyen hatással lesz az euró bevezetése az átlagember életére azon felül, hogy ezentúl más feliratú bankjegyekért kell majd mélyen a pénztárcájába nyúlnia, ha vásárol valamit?

– A legfontosabb változás, hogy a pénznem megváltozik, ebből adódóan azok az évtizedes berögződések is, amelyek a nagyságrenddel, a hazai valutával kapcsolatban a közösségben kialakultak. Előfordult sok más országban, hogy még évekkel később is a fogyasztók mindig átszámolták a fejükben az euróban megadott árakat az ország régi fizetőeszközére. Nem olyan könnyű az egyszerű embereknek átállni bizonyos nagyságrendek változása esetén; arra kell gondolni, hogy egy euró 250-260 forint, és emiatt elég nehéz lesz megszokni, hogy az áruk, szolgáltatások eddigi áránál kétszázszor kisebb névértékű euróval lehet vásárolni. Ebből adódóan úgy gondolom, hogy elég komoly átállási nehézségek lesznek, de ezek nem elsősorban anyagi jellegűek, hanem leginkább a közérzet szempontjából meghatározóak.

A gazdasági jelentősége ennek elsősorban abban van, ahogy a korábbi átállásoknál is tapasztalhattuk, hogy a kereskedők nem egy az egyben számolják át az árakat a megadott átváltási kulcsok szerint, hanem egy kicsit felfelé kerekítenek, és ezért az árak a legtöbb országban egy-két tizedszázalékos emelkedést mutatnak. Ennek a gazdasági kihatása azonban nem számottevő; és még egyszer mondanám: az átállás költsége csak egyszer jelentkezik, igaz, az üzleti szféra ettől mentalitása, magatartása miatt némi hasznot remél. Az üzleti szféra számára abból a szempontból lesz kedvező hatású az átállás, hogy a mostani exportálók euróban vagy dollárban kapják meg a exportjuk ellenértékét, ezt pedig át kell számítani; a bank bizonyos átváltási kulcsot állapít meg. A hitelezéseknél is van egy ilyen átváltási költség. Ebben a szférában tehát, mivel már majdnem egész Európában euró a fizetőeszköz, ezek a pénztechnikával összefüggő átváltási költségek megszűnnek, és ez javítja a pénzügyi gazdálkodást. Ez is fontos, de nem olyan volumenű kedvező hatás.

Ugyanez elmondható a lakossági szféráról is, mert ott például a külföldi utazásoknál szintén átváltási költségek jelentkeznek, és ez bizony nem kevés, ha forintról euróra vagy euróról forintra, pláne, ha dollárra váltunk; tehát a lakossági-üzleti szférában csökkenni fognak ezek az átváltással összefüggő költségek. Ennek az elsőszámú gazdaságpolitikai természetű előnye az, hogy az eddigiekben az árfolyam és a kamatok alakítása a mindenkori kormányzat számára nagyon komoly, a gazdaságot befolyásoló gazdaságpolitikai eszköz volt. Az euróra való áttérés igazából ezt a fajta gazdaságpolitikai eszközt kiveszi az adott ország kormányának a kezéből, mert az árréskamatoknak a megállapítása már nem a nem létező forinthoz, hanem az euróhoz kötődik; az euró árfolyamának alakulását, a kamatpolitikát pedig az EU szintű bank állapítja meg; azaz jelentősen leszűkül az adott ország gazdaságpolitikai-pénzpolitikai mozgástere.
@@
Túl nagy a költségvetési hiány

– Más vonatkozásban pedig azért nagyon fontos – ez makrogazdasági-politikai vetület, az előző kamatárfolyam-ügyhöz hasonlóan -, mert az euróhoz való csatlakozás nagyon szigorúvá teszi a költségvetési politikát abban az értelemben, hogy az EU által megkövetelt két-három százaléknyi költségvetési hiány az eurót használó országban nem lehet; illetve, ha átmenetileg mégis van, különböző eszközökkel kikényszerítik annak csökkentését, mint például Franciaországban vagy Németországban. Különböző intézkedési terveket, lépéseket kérnek, hogy visszaálljon a költségvetés arra a szintre, ahol a hiány nem haladja meg az említett két-három százalék közötti mértéket.

Egy másik fontos, a lakosság és az üzleti szféra szempontjából is kedvező hatás, hogy az euró a tagországokban nagyon szigorú inflációs politikát feltételez. Az a két százalék körüli EU-szintű inflációs ráta nagyon fontos lenne a magyar gazdasági és üzleti szféra, valamint a lakosság számára, mert kiszámíthatóságot jelent: tehát, hogy a megtakarításaikat nem fogja tönkretenni az, hogy egy esetleges erőteljes infláció miatt a betéteknek a reálértéke jelentősen csökken. Itt a költségvetési és inflációs szigor makrogazdasági szinten egy sokkal kiegyensúlyozottabb gazdasági fejlődési pályát kényszerít ki a tagországokból. Én személy szerint nem az átállással kapcsolatos kisebb-nagyobb költségmegtakarításokat, hanem azt tartom a legfontosabbnak, hogy az adott országot – és ez Magyarország esetében kifejezetten nagy jelentőséggel bír – belekényszerítik egy nagyon kiegyensúlyozott, a piacgazdaság követelményeit teljesítő feltételrendszerbe. A mi politikánkra – azaz a kelet-európai és a magyar politikai élet szereplőire – nagyon ráfér ez a fajta kordában tartás.

Mi az, ami még mindig hiányzik az országban ahhoz, hogy bevezethessék az eurót? Milyen intézkedésekre van szükség az átállás előtt?

– Bármennyire is furcsa, én azt gondolom, hogy nem csak a mostani kormánynak, hanem az ellenzéki szereplőknek is hangoztatott szándéka az euró minél hamarabb történő bevezetése; ám, az a politika, amelyet folytatnak, nem igazán törekszik arra, hogy minél könnyebben átállhassunk az új valutára. Ugyanis akkor nincs lehetőség arra, hogy választások előtt hangulatjavító elemként a költségvetés kiadásait jelentősen megnöveljük, esetleg adókedvezményeket helyezzünk kilátásba – pedig ezek javítják az emberek hangulatát, és hozzásegíthetik az adott pártot a választás megnyeréséhez. Utána persze gyorsan ellenlépéseket kell tenni, mert a kiáramló pénzek szempontjából ez kikezdi az egyensúlyt. Tehát, a politika azon lehetősége, eszköze, amit az euró bevezetése kivesz a kezéből, az egy nagyon fontos momentum a rövidtávú politikai, választási célok elérése szempontjából. A politikusok ezért a szívük mélyén nem nagyon törekednek az új valutára való átállás meggyorsítására, hiszen szeretnének azzal a lehetőséggel élni, hogy a választások előtt jól hangzó ígéreteket tehessenek nyugdíjemelésről, adókedvezményekről vagy a kisvállalkozói szféra feltételeinek javításáról.

„Nem tudnának kapirgálni ezen a kis szemétdombon”

– Szerintem ez az alapprobléma: szavakban ugyan mindegyik meghatározó politikai erő az euró mielőbbi bevezetése mellett áll; valójában nem igazán akarják, legalábbis nem elsőrendű célként fogalmazzák meg – az eddig érvényesített politikai hozzáállás is ezt sugallja. Hiszen úgy nem tudnának kapirgálni ezen a kis szemétdombon, amit magyar nemzetgazdaságnak hívnak: nem lehetne pártpolitikai érdekek mentén haladni, megnehezülne az az osztogatás-fosztogatás, ami az elmúlt tizenöt évben a magyar kormányzási politikát jellemezte. Ez a legfontosabb akadály.

A másik pedig a mostani helyzet: a 2006-os választásokra olyan mértékben kiéleződött a költségvetési hiány – 9 százalék közelében jár -, ennek megfelelően az infláció is igen jelentőssé vált; ezeket le kell szorítani az euró bevezetése érdekében a fentebb már említett három százalék alá, és ezt két évig kell tartani ahhoz, hogy az EU illetékesei áldásukat adják arra, hogy a magyar gazdaság átállhasson az euróra. Valamint az adósságállomány sem lehet több a mindenkori GDP hatvan százalékánál. A mostani helyzet szerint a politikai szándékokon túl a gyakorlati akadály az, hogy legalább egy-két év szükséges még ahhoz, hogy a költségvetési hiányt és az infláció mértékét a kívánatos szintre csökkentsék. Ez folyik most, és tulajdonképpen a felzárkózási program, amit a kormány az EU felé is prezentált, is ezeknek az értékeknek az elérését tűzte ki célul. Ez sajnos nem egy gyorsan megvalósítható folyamat, hiszen ellenkező esetben drasztikusan csökkenteni kellene a fogyasztást, a lakossági jövedelmeket, a költségvetés kiadásait – ez pedig szociálpolitikailag meglehetősen kockázatos dolog lenne, különösen a mostani politikai megosztottság mellett. Egy ilyen lépés drámai társadalmi feszültségeket is kelthetne, és a kormányzó elit ezt nem akarja felvállalni; ezért fokozatosan próbálja 2011-2012-re megteremteni az euró bevezetésének gazdasági feltételeit. Tehát, valójában nem konkrétan az átállással kapcsolatos nehézségekről beszélhetünk, hanem gazdaságpolitikai problémákról, melyeket orvosolni kell ahhoz, hogy az eurót Magyarországon is bevezethessék.

A Raiffeisen Bank szakértője szerint az euró bevezetésével az élet egyszerűbb lesz; a kamatok egységessé válnak, az új valutára való átállás pedig nem fog sokáig tartani.

– Az euró bevezetésével megszűnik a forint, az euró övezetbe történő külföldi utazások alkalmával nem kell pénzváltással foglalkozni; az árak és bérek összehasonlítása az euró-övezeten belül leegyszerűsödik. A kamatok, melyeket az EKB határoz meg, az övezetben egységesek, és a jelenlegi forint kamatoknál jóval alacsonyabbak; de már a csatlakozás előtti időszakban jelentősen mérséklődik – vagy el is tűnik – a forint és az euró kamatok közötti különbség. A megtakarításoknál megszűnik az árfolyamkockázat, a megtakarítási lehetőségek köre bővül, mivel a hazai megtakarítások euró-alapúvá válnak, a különböző euró-alapú befektetési jegyek iránti kereslet megnő. Technikailag nem fog sokáig tartani az átállás – természetesen az előkészületek időigényesek-, a kétféle fizetőeszköz együttes használatának az időszaka pedig igen rövid lesz, körülbelül néhány hét.
@@
S hogyan vélekednek minderről a pártok képviselői? Mennyire sürgős probléma az euróra való átállás megtervezésének ügye, hogy állunk ezzel a folyamattal, és mi a helyzet azzal a bizonyos „szemétdombbal”?

Balla György Fideszes képviselő szerint nagyon messze vagyunk még attól, hogy az eurót itthon is bevezethessék, holott ez igen sürgető feladat lenne.

– Két okból tartom az euró bevezetését sürgősnek: az egyik, hogy azokat a gazdasági alapokat, amelyek az euró bevezetéséhez szükségesek, jó lett volna minél korábban megteremteni; emlékeztetnék arra, hogy reális esélye volt annak, hogy 2007-2008-ra átállhassunk az új valutára, 2002-ben ez úgy tűnt. Ezzel szemben ma azt sem lehet tudni, hogy mi az a céldátum, amikorra a kormány tervezi az euró bevezetését. De praktikusabb oka is van annak, hogy miért lenne jó az euró: úgy gondolom, hogy sem a magyar munkavállalóknak, sem a magyar nyugdíjasoknak nem mindegy, hogy egy értékálló, Európában bárhol használható pénznemben kapják-e a fizetésüket vagy a nyugdíjukat, vagy pedig forintban.

Jelenleg semmi sincs biztosítva ahhoz, hogy átálljunk az új pénznemre. Mélyponton a gazdaság, a kilábalásnak a nyomai sem fedezhetők föl, egy teljesen strukturálatlan, átgondolatlan állami szétverés folyik, reformok helyett csak megszorítások vannak; én azt látom, hogy nem közeledünk az euró bevezetésének időpontjához, hanem távolodunk tőle.

Ha a gazdasági szakértők a Magyar Szocialista Pártra gondolnak, amikor azt mondják, hogy a politikusok tudatosan lassítják az új valutára való átállást, akkor ezt az állítást el tudom hinni, mert ők szoktak manipulálni a költségvetéssel; száz apró trükkel, mint tudjuk, még az Európai Uniót is be szokták csapni. Azoknak a pártoknak, amelyek egy kicsit is felelősséget éreznek a nemzet iránt, azoknak ez nem állhat az érdekében. Úgy gondolom, hogy minden nap, amíg ez a kormány hatalmon marad, egyre tovább tolja az euró bevezetésének időpontját.

Dr. Hargitai János KDNP-s képviselő is sürgősnek tartaná ugyan az euró bevezetését, ám úgy látja, az ország erre még egyáltalán nincs felkészülve.

– Az euró bevezetése mindannyiunk számára fontos kérdés, de egyelőre azt látom, hogy mi egy kicsit háttal vagyunk Európának, és félő, hogy mi fogjuk tudni megteremteni utoljára a feltételeket ahhoz, hogy az euró zónába bekerüljünk – attól félek, hogy mi ilyen szempontból valóban a sor végén kullogunk, a többi csatlakozott ország mozgását nézve. Egész tragikus lenne magam előtt látni egy olyan világot, ahol a közép-kelet-európai országok már tagjai ennek a zónának, Magyarország pedig nem tudja teljesíteni a feltételeket – ez minden szempontból hátrányos lenne a számunkra. Ezért is kellene ezzel a kérdéssel érdemben foglalkozni; nyilván erőltetni nem lehet ezt a folyamatot, mert az még jobban megnyomorítaná a magyar gazdaságot, és az egész költségvetési szférát – ahogy a kormány ezt most teszi. Sürgetőnek tartom az átállást; nem szabadna elmaradnunk más közép-kelet-európai országok mögött e tekintetben – kínos lenne, ha mi maradnánk ki ebből a körből, és erre sajnos van esély.

Akadályt jelent, hogy nálunk a legkisebb a gazdasági növekedés, növekszik az infláció, és az államadósság túl sok ahhoz, hogy a maastrichti kritériumoknak megfelelhessünk. Sőt, nincs olyan kritérium, amit ma mi teljesíteni tudnánk – ilyen egyetlen másik ország esetében sincs, hogy egy mutató sem felel meg. Tehát ahhoz, hogy az Európai Unió beengedjen minket ebbe a rendszerbe, és az eurót bevezethessük, a maastrichti kritériumokat stabilan teljesítenünk kell. Ám, mint azt már említettem, ezt abnormálisan siettetni sem lehet, mert akkor abba pusztulunk bele. De erről gondolkodni kellene, hogy mondjuk a jegybank – amelynek ebben kulcsszerepe van – és a kormány között érdemi egyeztetések jöjjenek létre; hiszen előbb-utóbb elkerülhetetlen, hogy a kormány kijelöljön végre egy céldátumot, amivel megnyugtatja a befektetői világot és mindenki mást. Fontos, hogy az ember lássa előre, hogy mikor és hogyan fognak megtörténni ezek a dolgok.

Amíg mi forinttal gazdálkodunk, a körülöttünk lévő pénzpiac bármikor romba tudja dönteni ezt a gazdaságot. Ha egy egységes valutaövezetnek vagyunk a tagjai, kiszámíthatóbbá válik az élet; és itt nem csak arra gondolok, hogy nem kell a forintjainkat állandóan euróra átváltogatni, ha átlépjük az államhatárt. A magyar gazdaságoknak, a cégeknek, akik exportra dolgoznak, ez egy sokkal kiszámíthatóbb környezetet jelentene. Mikor még a Medgyessy-érában állandóan az erős forint-gyenge forint ügyéről vitatkoztunk; más volt az érdeke az exportáló cégeknek és a kisembernek. Egy nagy rendszerhez való tartozásnak csak előnye van: biztonság, megnyugtatóbb tőkemozgás, és a kisember is érezné a mindennapjaiban ennek a pozitív oldalát. Meg lehetne ezt úgy oldani, hogy amikor átállunk az euróra, ne legyenek burkolt áremelések; mint például Németországban, ahol ettől féltek az emberek, és emiatt ellenezték is az új valutát. De mondjuk Szlovénia úgy oldotta meg ezeket a kérdéseket, hogy ez érdemben szóba sem került – tehát, vannak itt pozitív példák arra, hogyan lehet úgy megoldani ezt a helyzetet, hogy azon a kisember ne bukjon.

Addig, amíg mi nem vagyunk tagjai az euróövezetnek, addig a magyar gazdaságpolitikának van egy önálló mozgása; amint tagok leszünk, sokkal jobban meg lesz kötve a kezünk. A kormánypártok önös érdekeinek nem szabadna ezt a folyamatot befolyásolnia – ennél itt sokkal nagyobb a tét.

Vona Gábor, a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnöke szerint nem ez a leghalaszthatatlanabb dolog ma Magyarországon, de nem is haladunk túl jól.

– Az euró bevezetésével nagyon rosszul állunk. Bár, az elmúlt napokban azt hallhattuk, hogy biztatóbb jelekről számolt be a kormányzat, mint a korábbiakban – hiszem, ha látom. Másrészt, én nem vagyok egészen biztos abban, hogy az euró bevezetése nekünk annyira fontos lehet. Nemzeti pártként inkább a magyar pénzügyi függetlenség, önállóság megőrzésében vagyunk érdekeltek; ne felejtsük el, hogy azt a konvergencia programot, amely az országot igen nehéz helyzetbe vitte, többek között az euró bevezetésének előfeltételéül kapott kritériumok teljesítése miatt kellett bevezetni. Úgy gondolom, hogy Magyarországon nem az a legfontosabb kérdés, hogy az euró övezethez csatlakozzunk, hanem az, hogy a magyar állampolgárok nyugodt, biztonságos és kiszámítható életet éljenek. Ha ennek az az ára, hogy az euró bevezetése elmarad, vagy esetleg a távoli jövőbe tűnik el, krokodilkönnyeket azért nem fogok hullatni.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy emberek az átállásból nem sokat fognak érezni, legfeljebb egy minimális árnövekedést, aztán pedig viszonylag gyorsan megszokják – Görögország vagy Portugália példája ezt mutatja. De számomra nem is ez a kérdés, hogy az emberek megszokják-e vagy sem, hanem az ország pénzügyi önállósága milyen szinten fog állni; és az euró bevezetése nagyjából azt jelenti, hogy a önállóság nagy részéről Magyarország lemond.

Az, hogy a politikusok valójában nem sürgetik az új valuta bevezetését, valószínűleg jogos feltételezés: szerintem az elmúlt évek tapasztalatai kapcsán ideje lenne, hogy a politika felelősséggel kezelje az államháztartást, amikor választási kampányokra készül, mert én nem szeretném, ha még egyszer az őszödi beszédhez hasonló helyzetbe kerülnénk, az is bőven elég volt.

Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke sem tartja létfontosságúnak az euró bevezetését, sőt, úgy gondolja, hogy ha ez megvalósul, az emberek élete negatív irányt vesz majd.

– Az a véleményem, hogy nem kell minden áron az eurót bevezetni, mert ha az átállás a magyar dolgozó tömeg további elnyomorodásához vezet, akkor nem kérünk belőle. A magyar nemzeti érdekeket kellene védeni, ha csak azt a célt szolgálja, hogy olcsóbban váltsa át a nyugati tőke a pénzét, és ne kelljen fizetnie az átváltásért, akkor nekünk nem éri meg. Az átlag magyar állampolgár nem érez ebből pozitívumot.

Úgy gondolom, hogy az euró bevezetése nem pártérdek, hanem a magyar társadalom által eldöntendő kérdés. Magyarország az Európai Unió szegény országai közé tartozik, az euró bevezetése a jelenlegi körülmények között ezt a szegénységi állapotot konzerválja, és kihasználhatóvá teszi a nyugat számára. Itt felelős politikai döntés kell, hogy Magyarországon mindenki jól járjon. Hiszen, ha a kisnyugdíjas megkapja euróban azt a maréknyi nyugdíját, amit ma forintban kap, akkor kiröhögi majd a kormányzatot. Valamint, az euró bevezetése eddig mindenhol jelentős áremeléshez vezetett, így nem hiszem, hogy nálunk az új valuta pozitív hatással lenne az emberek életére.

Az MSZP frakció nem kívánt nyilatkozni ezzel kapcsolatban, az SZDSZ-től pedig hiába vártuk az ígért válaszokat kérdéseinkre.