Mindenki a HANG-ot búcsúztatja

Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár a szóvivője útján közreadott nyilatkozatban aláhúzta, hogy Pavarotti "nem csupán a zene és a művészet nagy alakja volt, hanem a szűkölködő embereket is segítette világszerte. A fegyveres konfliktusok által sújtott gyermekek javára szóló fellépése Afganisztántól Libériáig terjedt. Koncerteket szervezett, tehetséges barátait is pénzalapok gyűjtésére bíztatta, és így sok millió dollárt biztosított emberbaráti célokra. Pavarotti az ENSZ, az emberiség igazi barátja volt".

José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke kijelentette: "Szomorú nap ez az európai operakultúra számára. Pavarotti magasra emelte az európai zene zászlaját az egész világon. Halála az egyik leginkább szeretett és becsült, rendkívüli tehetségű és szociális elkötelezettségű művésztől fosztja meg a világot, az operát és az európai kultúrát."

Nicolas Sarkozy francia elnök úgy fogalmazott, hogy "Luciano Pavarotti a népi tenor legigazibb megtestesülése volt Enrico Caruso óta. Művészi erényei, emberi melegsége és kisugárzása az egész világot meghódították". A francia nép nevében tisztelegve a nagy tenor előtt Sarkozy felidézte az énekes "nagy Verdi-szerepeit, szabadtéri és stadionokban történt fellépéseit Placido Domingo és José Carreras oldalán, de azokat is, amelyeken Elton John, Sting, Bono volt a társa közös koncerteken". A francia államfő közleményében, mintegy előre válaszolva azoknak, akik fanyalogtak e közös fellépések kapcsán, megjegyezte: "A műfaji tisztaság egyes védelmezői túl merésznek tarthatták ezeket a kirándulásokat a komolyzene ünnepi univerzumán túl, de én úgy vélem, hogy a különböző esztétikák és a stílusok párosítása lehetővé tette a nagy tenor számára, hogy mind szélesebb közönséggel ismertesse meg a klasszikus zenét, feltárva az emberek számára a nagy operarepertoár nyújtotta gyönyörűségeket."

Francesco Rutelli olasz művelődési miniszter "a XX. század óriásának" nevezte az elhunyt énekest, "akinek távozása betölthetetlen űrt hagyott maga után az olasz nagyzene szenvedélyes hívei számára". "Impozáns és egyedülálló hangja és színpadi jelenléte a nagy olasz operahagyomány egyik fő képviselőjévé tette", hangsúlyozta a miniszter, aki szerint Pavarotti "valóságos legenda volt és az is marad számos nemzedéken át".

Placido Domingo spanyol tenor, aki José Carreras-szal együtt 1990-től Pavarottival együtt lépett fel a Három Tenor híres, példátlanul nagy tömeget vonzó hangversenyein, így nyilatkozott: "Mindig csodáltam isteni hangját, amely összetéveszthetetlen volt és teljes vokális terjedelmű. És szerettem csodálatos humorérzékét. Néha Carrerasszal együtt adott koncertjeinkén el is felejtettük, hogy fizető közönség előtt lépünk fel, mivel mind a hárman olyan nagyszerűen szórakoztunk."

José Carreras, a feledhetetlen hármasból a harmadik "az egyik legnagyobb operaénekest, a megbízható barátot, a pompás szakácsot és a kitűnő pókerjátékost" méltatta elhunyt pályatársában. Az éppen Svédországban tartózkodó énekes az Expressen című lapnak nyilatkozva "rendkívül szórakoztatónak" nevezte Pavarotti egyéniségét és külön méltatta "rendkívüli kisugárzását".

Mirella Freni, a nagy olasz szoprán, aki Pavarottihoz hasonlóan modenai és augusztus 13-án még felkereste betegágyánál az énekest, azt mondta: "Mindannyian elvesztettünk egy nagy énekest, egy nagy tenort, de én egy nagy barátot is." Joan Sutherland, aki először 1965-ben lépett fel együtt Pavarottival a Lammermoori Luciában, azt hangsúlyozta, hogy "nála a hangnak egészen különleges minősége volt. Azonnal tudni lehetett: ez Luciano".

Seiji Ozawa, a világhírű japán karmester elmondta: "több évtizedes barátot" sirat Pavarotti személyében, a tenor volt az, akinek ajánlására először vezényelte a milánói Scala operaházban Puccini Toscáját. Ozawa is méltatta Pavarotti sajátos hangszínét, amelyet "azonnal fel lehetett ismerni, még akkor is, ha egy étteremben tették fel valamelyik lemezét".

Russell Watson brit tenor megfogalmazása szerint "Pavarotti hangja azonnal meghódította az embert, ő rendkívüli ember volt, teljes életet élt. És a hangját már az első taktusoknál fel lehetett ismerni, hihetetlen erő áradt belőle, és teljesen uralkodott fölötte".

A Londoni Operaház nyilatkozata: "Egyedülálló képessége volt arra, hogy megérintse közönségét hangjának érzelmes és fényes minőségével. Az egyszerű hatás és a legkülönlegesebb adottság embere volt."

A Bécsi Operaház igazgatója, Ioan Holender "korunk legszebb tenorhangját" búcsúztatta Pavarotti távozásával, megjegyezve azt is, hogy a tenornak "megvolt az adottsága arra, hogy rendkívüli módon hasson csodálatos művészetével a közönségre".

Hugh Canning, a Sunday times kritikusa így fogalmazott: "Az egyik legnagyszerűbb hang volt, amelyet lemezre rögzítettek, színe és érzelmi töltése révén, de született zeneiségével és csodálatos dikciójával is."

És ilyennek látta a ma 71 éves Venusta Nascetti, aki egy modenai eszpresszóban szokta felszolgálni a kávét Pavarottinak: "Tele volt életörömmel, boldog természete volt. Mindig szeretett bennünket, és mi is szerettük őt."

Romolo Franchi római operarajongó pedig így nyilatkozott: "Olyan ember volt, aki nagyon sokat tett az opera népszerűsítéséért Olaszországban, és nagyon sokat tett Itália népszerűsítéséért a nagyvilágban."