„Én lenni Afrika”

"Négy betű csak, de megtanít félni" – énekelte Paksi Endre, még az őszinte és kőkemény időkben, s igaza volt. "NO AIDS" – firkálták a rendszerváltás idején a kerítésekre, melyek már akkor sem voltak kolbászból. Aztán eltelt egy-két évtized, s annyi mindentől lehetett félni, hogy nem esett elég fény erre a négy betűre. Ám végre jött Pettkó András, ki nagyívű javaslatában szinte meg is oldotta az AIDS-problémát, a maga behemót módján.

Finom, nemzetmentési javaslata igencsak komplex gondolkodásról tanúskodik. Nyilván megáll a vírus ká-európai terjedése, ha az EU-n kívüli fertőzöttek nem kaphatnak papírost. Mert mi másra vágynának (szex előtt), mint egy hosszútávú tartózkodási vízumra. Addig, míg ilyen nincs nekik, nem gondolnak semmi rosszra. Csak sétafikálnak a várban, vidám lufikkal kezükben, mézeskalács szívet vesznek a búcsuban, meg lángost tömnek a városligetben, zsíros tejföllel, fiatal hagymával. Képzelegnek a négyes és ötös metróról, fényképezik a piszkos Dunát, meg a fifikás taxisokat, pincéreket: így viszik nagy hírünket messze idegenbe.

Értem én, hogy a népszerű Dávid Ibolya által vezetett MDF próbál elhúzni középen a két gonosz, nagy párt között, melyeket demagógnak bélyegez. Miközben ő maga éjt nappallá téve küzd a sokat szenvedett "középosztályért", meg a "haláladó" és a korrupció eltörléséért. Most pedig a fertőzött vérűektől való gyors búcsút hímezte fel zászlajára. Persze, nem mintha különösebben komolyan gondolná; egyszerűen csak jól hangzik.

Nem tudom, Pettkó András mit gondol. Talán azt, hogy a kalandvágyó, gyanús idegenek mind jó útra térnek: "Én lenni Afrika, no vízum, no szex, sorry, én menni máshova!" – mondják majd megértő bölcsességgel a kiéhezett, hazai szingli hordáknak. Egészség lesz újra: tiszta udvar, rendes ház. Az Eu-s HIV pedig köztudottan nem fertőz, mert az olyan finom és steril. Csak az afrikaiakat üti ki teljesen: nekik meg abszolút mindegy, hisz úgysem jöhetnek be a Vén Európába, mert Pettkó úr elállja majd útjukat.