129 ezer érett ember

Az érettségi után a felnőttkorba lépett fiatalok életvitele egy csapásra megváltozik: az idővel való gazdálkodásnak megnő a jelentősége. Meg kell tanulniuk a lényeges és lényegtelen dolgok megkülönböztetését. Ez azokra is érvényes, akik immár felsőfokú tanulmányokat folytatnak. A középiskolai oktatás egyfajta időbeosztást is adott, a felsőfokú képzésben már a hallgatóra bízzák, miként osztja be az idejét. Ezzel még inkább számolniuk kell azoknak, akik különböző okok miatt nem folytatják intézményes keretek között a tanulást.

A pszichológia az időgazdálkodásra nézve hat alapelvet fogalmaz meg, amit talán nemcsak kezdő fiatalnak, hanem az idősebbeknek is jó lenne megszívlelni. Az alapelvek tömören a következők. Első helyen áll a fontossági sorrend elve: a feladatokat rangsorolni kell aszerint, hogy mi kevésbé fontos és mi a legfontosabb. Célszerű mindezt naponta átgondolni. Ebből fakad a második elv, a hatékonyság elve. Lényege az, hogy a leginkább szükséges feladatokra kell összpontosítanunk. Ezeket, ha lehet első nekirugaszkodásra végezzük el. Ne pepecseljünk a tökéletességre törekedve, mert ez többnyire a halogatáshoz vezet. Az elintézés elve a harmadik alapelv. Vegyük számba, hogy mit végeztünk el és mire fecséreltük az időt, miközben fontos dogokat elmulasztottunk. A negyedik helyen áll a csoportmunka alapelve. Ez olyan munkákra, feladatokra érvényes, amiket másokkal együtt kell végezni. A részfeladatoknál ugyancsak alkalmazni kell az időgazdálkodás alapelveit. Az ötödik alapelv az ismételt elemzés. Ez arra szolgál, hogy rendszeresen ellenőrizzük magunkat, ugyanis hajlamosak vagyunk elvégezni részfeladatokat, miközben az egész elsikkadhat. Végül a hatodik alapelv, hogy az önkontroll alapján változtassunk magatartásunkon, szokásainkon, ha szükségességét fölismertük. Vagyis, ha azok nem felelnek meg az időgazdálkodás követelményének, és nem vezetnek az eredményes megoldásokhoz. Ehhez akaraterőre, önfegyelemre van szükség.

Az időbeosztás elvének követésével párhuzamosan a szellemi kondíció megtartása és fejlesztése a másik törekvés, főleg azoknál, akik most még intézményes formában nem tanulnak. A tanulás egész életre ható feladat csakúgy, mint az időgazdálkodás. A tanulás folyamatának pszichológiai értelemben emlékezőképességünk a főszereplője abban viszont több lelki folyamat kapcsolódik össze. Ilyen a bevésés, azaz mennyire tudjuk a tanult ismereteket megjegyezni. A következő fázis, hogy azokat bizonyos távon keresztül megőrizzük, "tároljuk". Amikor szükséges, előhívhatók legyenek az ismeretek, vagyis, fel tudjuk idézni a tanultakat, az ismereteket.

Ügyelni kell a szókincsünk fejlesztésére is. Igaz ugyan, hogy ötezer szó ismerete alapján is megértik az embert, ám ne feledjük: ez csupán egy óvodás gyermek fejlődési szintjének felel meg. Aki boldogulni akar az életben, például meg szeretne felelni egy állásinterjún, annak választékosabb kifejezésmódra, ahhoz pedig gazdag szókincsre van szüksége, amihez leginkább az olvasmányok segíthetnek hozzá. Igaz, hogy a televízió, rádió is segíthet ebben, csakhogy az inkább passzív befogadóvá teszi az embert, s nem eléggé ösztönzi a képzelet működését sem.