Temetjük az „író cigányt”

Lakatos Menyhértet Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata saját halottjának tekinti. Az író több mint 20 éven át élt Óbudán, aktívan részt vett a közéletben, a kerületi Cigány Kisebbségi Önkormányzat tagja volt – olvasható a közleményben.

    Lakatos Menyhért életének 82. évében, kedden hunyt el  Budapesten.

    "Lakatos Menyhért – az író cigány, ahogyan magát nevezte – egész élete és valamennyi alkotása lázadás volt az előítéletekkel szemben, nemcsak megjelenítette a cigány emberek önérzetét, hanem segített is megtartani vagy éppen visszaadni ezt az önbecsülést. Tette ezt József Attila-díjas költőként, a Magyar Köztársaság babérkoszorús írójaként és aktív közéleti szereplőként, lapszerkesztőként egyaránt" – írta korábban az íróra emlékezve az oktatási és kulturális tárca.

    Az alkotó 1926-ban született Vésztőn. A nagykőrösi népi kollégiumban folytatott mérnöki tanulmányai után üzemmérnökként dolgozott, majd 1969 és 1973 között a Magyar Tudományos Akadémia szociológiai kutatócsoportjának munkatársaként tevékenykedett.

    A TIT Országos Cigánybizottságának, a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségének elnöke, a Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetségének ügyvezető elnöke volt. Az író 1994-ben a Független Kisgazdapárt országgyűlési képviselőjelöltjeként indult a választásokon. A Magyar Írószövetségnek is tagja volt.

    Lakatos Menyhért 1970-től publikált, főbb művei közé tartozik a Füstös képek mellett az Angárka és Busladarfi (mesék, 1978); A hét szakállas farkas (mese, 1979); az Akik élni akartak (regény, 1982); A titok (elbeszélések, mesék, 1998).

    Munkásságáért 1976-ban és 1993-ban József Attila-díjjal, 1991-ben a Magyar Köztársaság aranykoszorúval díszített Csillagrendjével tüntették ki. Lakatos Menyhért 1976-ban Füst Milán-jutalomban részesült, 1999-ben Babérkoszorúval, 2000-ben megkapta az Országos Cigány Önkormányzat életműdíját.