Veszélyben a borneói elefántok

A WWF tanulmánya szerint – mely kétéves műholdas nyomkövetésen alapszik – a pigmeus elefántok leginkább a síkságokon lévő erdőkben, és a folyóvölgyekben boldogulnak, ugyanazon területeken, amelyeket fakitermelők és az olajpálma-ültetvényesek is igen kedvelnek.

A malajziai Sabah állam erdeinek – ahol a legtöbb pigmeus elefánt él – mintegy 40 százaléka már elenyészett, az elmúlt négy évtized alatt átalakult ültetvényekké és emberi településekké. Igen keveset tudtak a pigmeus elefántokról addig, míg 2003-ban nem nyílt esély egy DNS-vizsgálatra, mely felfedte, hogy az állatok az ázsiai elefánt külön alfaját képezik. A vizsgálat új erőfeszítést ösztönzött az állatok védelmében.

2005 júniusában a WWF elindított egy projektet, hogy nyomon kövesse a pigmeus elefántokat Sabah esőerdeiben úgy, hogy öt egyed nyakára adóvevőket tartalmazó nyakörvet helyeztek. A nyakörvek műholdas kapcsolaton keresztül a WWF malajziai központjának számítógépére továbbították az adatokat minden nap, értékes információkat szolgáltatva az elefántok táplálkozási szokásairól és mozgási mintáikról.

Az eddig összegyűjtött adatok felfedték, hogy valószínűleg nem több mint ezer pigmeus elefánt maradt Sabahban, kevesebb, mint a korábban becsült 1600 egyed. A vizsgálat azt is felfedte, hogy az elefántok a síkvidéki erdőségeket kedvelik, mivel ott több a jobb minőségű táplálék. Arra is rájöttek, hogy az állatok mozgását észrevehetően befolyásolják az emberi aktivitások. Kiderült, hogy az elefántok ötször annyit vándoroltak egy nap táplálékért, mint amelyet normál esetben megtennének.

Az élőhely elvesztése az állatokat egyre gyakrabban hozza kapcsolatba az emberekkel és a megművelt földdel, így egyre több a konfliktus az emberek és állatok között. Az emberek gyakran elfogják, vagy megmérgezik az állatokat, hogy védjék farmjaikat. Míg a pigmeus elefántok életben maradhatnak a másodlagos erdőségekben, nagyon fontos, hogy megmaradt élőhelyeik ne váljanak ültetvényekké.

Az elefánt élőhelyek kivágása csak akkor lehetséges, ha van helyette hosszú távú terv, valamint az olajpálma ültetvényeket a degradálódott, nem erdei földeken kellene felállítani, ahol nem élnek elefántok és orangutánok – mondja a szervezet. A szakemberek szerint a Brunei, Indonézia és Malajzia határán átnyúló esőerdő védelme biztosítaná a legtöbb elefántcsorda otthonát.

A kifejlett pigmeus elefántok 2,4 méter magasak, gömbölydedebbek és kisebbek, mint az ázsiai elefántok. Arcuk fiatalos, farkuk hosszabb, majdnem a földet söpri. Emellett kevésbé agresszívek, mint ázsiai rokonaik.(hirado.hu)