A bíró egy rendbeli aljas indokból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés, egy rendbeli erőszakos közösülés és egy rendbeli kifosztás bűntettében találta bűnösnek a fiatalkorú vádlottat. Joó Attila ismertette: az ügynek végig egy vádlottja volt, a fiatalkorú fiút és Pénzes Henrietta barátját, S. Norbertet csak azért hallgatta meg a bíróság, mert a vádlott azt mondta, hogy ő volt az, aki megkötözte és felgyújtotta a lányt, a fiatalkorú "csak" benzinnel öntötte le a lányt.

Ezzel kapcsolatban felmerült, hogy ha tényleg S. Norbert lett volna az elkövető, akinek DNS-ét egyébként egyetlen bűnjelen sem találták meg, miért "szerzett volna tanút" állítólagos tettéhez. A barát telefonjának hívásadataiból kiderült, hogy a fiú a bűncselekmény idején más helyszínen tartózkodott. Ezzel szemben K. András DNS-ét és szagát több bűnjelen is azonosították. A házkutatás során megtalálták azt a rövidnadrágot, amelyet a fiú viselt, azon pedig azonosították a lány szagát és DNS-ét is. Szavai szerint a fiatalkorú ötször tett vallomást az eljárás alatt, ebből négyszer különböző tartalmút; ebből a bíróság arra következtetett, hogy a vádlott szavahihetetlen.

Az erőszakos közösüléssel kapcsolatban a bíró emlékeztetett: a sértett az őt megtaláló munkásoknak azt mondta, hogy elrabolták, megerőszakolták, és felgyújtották. Elképzelhetetlen, hogy miután testének 60 százaléka megégett és kínok között vonszolta magát 500-600 méteren, ne az igazat mondja. A szakértő megállapította, hogy az áldozat és a vádlott közösült.

A vádlott védekező vallomását gyakorlatilag csak törvényes képviselője, az anyja vallomása támasztotta alá. A bíró hangsúlyozta: ebben az esetben 15 év, felnőtteknél pedig életfogytiglan a legmagasabban kiszabható büntetés. Ítéletében azért 14 évet határozott meg, mert "sajnos az ölési cselekménynek ennél súlyosabb módja is van", példaként a több emberen elkövetett emberölést említette.