Az Ehibition Place-re immár 23. alkalommal látogat el a Champ Car Világszéria. Cleveland és Long Beach után Torontó a harmadik olyan helyszín, amely a leghosszabb ideje, stabil tagként szerepel a versenynaptárban.
Az ontariói nagyváros egyik érdekessége, hogy az elmúlt 22 év alatt az elsõ rajtkockából induló versenyzõ mindössze négy alkalommal tudott elsõként áthaladni a célvonalon. Mielõtt azt gondolnánk, hogy a statisztika miatt az idõmérõknek nem sok jelentõsége van, azt érdemes megemlítenünk, hogy a gyõztesek általában az elsõ két sor valamelyikébõl rajtolók közül kerülnek ki.
Minden adott tehát ahhoz, hogy ismét egy nagyszerû viadalt lássanak a helyszínre kilátogató érdeklõdõk és a televízió elõtt ülõ nézõk.
Nehéz megjósolni, hogy mi várható Torontóban. Az viszont biztosra vehetõ, hogy nagy csata folyik majd Kanada legnagyobb városában, hiszen a bajnoki címvédõ Robert Doornbos (Minardi Team USA) és Sébastien Bourdais (Newman/Haas/Lanigan Racing) a bajnokságot holtversenyben vezeti. Az elmúlt néhány évben
Bourdais teljesítménye magasan kiemelkedett a mezõnybõl, sõt az évad közepére a francia már jelentõs elõnyre tett szert. Idén azonban változott a helyzet. Ráadásul most egy olyan helyszín következik, ahol Bourdais dominanciája nem volt olyan egyértelmû. A háromszoros Champ Car bajnoknak mindössze egyszer, 2004-ben sikerült az elsõ rajtkockából nyernie. Egy évvel késõbb Bourdais ismét megszerezte a pole-t, ám a versenyt csak az ötödik helyen zárta. Tavaly a harmadik helyrõl indulva, legnagyobb riválisával, Paul Tracy-vel hosszasan csatázva végül ugyanebben a pozícióban zárt.
Bourdais skalpjára egyre többen vadásznak, ami a széria versenyképességének igen jót tesz. A francia idei fõ riválisa Will Power (Team Australia), ám most már a múlt heti gyõztes Robert Doornbos-szal is igen keményen kell számolni.
A Minardi Team USA újonca pályafutása során eddig túlzottan nem hívta fel magára a figyelmet, fõként Forma-1-es tesztpilótaként ismerhettük korábban nevét. A holland fiú azonban úgy döntött, idén a Champ Carban próbál szerencsét, és úgy tûnik, hogy eddig Doornbosnak alaposan bejött a váltás. Az évad hat versenyébõl ötöt a dobogón fejezett be, míg Mont-Tremblantban megszerezte pályafutása elsõ Champ Car gyõzelmét!
Doornbos tehetségéhez ma már semmi kétség nem férhet, a benne kétkedõknek is alaposan megadta a választ. Bár az Exhibition Place alapvetõen városi pálya, amelyen a holland fiatalember még sosem járt, láthattuk mi történt Las Vegasban vagy akár Houstonban. Bár némi hátrányból i9ndul Doornbos, ez a különbség a verseny napjára egészen biztosan kiegyenlítõdik.
Csapata, a Minardi Team USA újonc résztvevõ létére remekül felvette a Champ Car ritmusát. Egy jó gárda és egy jó versenyzõ kombinációja pedig a szériában elõbb-utóbb sikereket ér el. Nem történt ez másképp Stoddartéknál sem. Remélhetõleg ez a tendencia Torontóban sem szakad meg és ismét egy szép csatát látunk Bourdais és Doornbos mögött.
A dologhoz azért hozzátartozik, hogy Mont-Tremblant után a bajnoki címvédõ rendesen megorrolt Doorbosra. Bourdais elmondása szerint újonc vetélytársa feltartotta õt, emiatt csak a második helyre tudta behozni az autót. A verseny utáni sajtótájékoztatón éles szócsata folyt a két versenyzõ között. Várható tehát, hogy emiatt még kiélezett küzdelem lesz Bourdais és Doornbos mögött.
A Minardi mellett van még egy kiváló gárda, a Team Australia, amely komoly veszélyt jelenthet a Newman/Haas/Lanigan Racingre. Arról nem beszélve, hogy a Mont-Tremblant elõtt meghirdetett kanadai minibajnoságot pont ez a csapat vezeti. Az ifjú titánokat, a 2006-os Év Újoncát (Will Power) és a 2006-os Atlantic bajnokot (Simon Pagenaud) soraiban tudható társaság versenyzõivel általában rendszeresen találkozhatunk a dobogón.
Kettejük közül inkább Power az, aki jelentõs fejtörést okoz Bourdais-nek. A 25 éves ausztrál fiú viszonylag kevés Champ Car tapasztalattal bír, azonban ez a másfél éves versenyzõi múlt is elég volt neki ahhoz, hogy a legnagyobbakkal vegye fel a versenyt. Power mindjárt gyõzelemmel nyitotta az évadot, majd egy long beach-i dobogót követõen Mont-Tremblantban ismét az elsõ három között végzett.
Power tavaly versenyzett elõször Torontóban, akkor a 12. rajtkockából indulva végül a hetedik helyen fejezte be a versenyt. Az elmúlt egy év során azonban õ is és a Team Australia is rengeteget fejlõdött, így az ausztrál fiút idén már inkább az elsõ öt hely valamelyikére várhatjuk. A 2005-ös Lexmark Indy 300-on bemutatkozó versenyzõ még Mont-Tremblant elõtt kijelentette, hogy a három kanadai versenyen Pagenaud-val együtt az élmezõnyben fognak végezni, valamint megnyerik majd a csapatok közti minibajnokságot. Power eddig tartotta az ígéretét. Remélhetõleg ez Torontóban sem lesz másképp.
Ha már a legesélyesebbekrõl szólunk, a hazai nézõk nagy kedvencét, Paul Tracy-t sem szabad elfelejtenünk. A 2003-as kanadai bajnok clevelandi gyõzelme után jelentõsen megnõtt a kereslet a belépõk iránt, így nagy valószínûséggel Tracy-re ismét teltház vár. A 38 éves veteránnak ráadásul minden esélye megvan a jó helyezésre, hiszen a Forsythe Championship Racing autói Torontóban általában jól szerepelnek. Elég, ha csak a 2006-os versenybõl indulunk ki: A.J. Allmendinger után pont Tracy volt az, aki a dobogó második fokára állhatott. A scarborough-i (Toronto egyik külvárosa) származású versenyzõ már nagyon készül a hazai viadalra, és abban is biztosak lehetünk, hogy mindent meg is tesz majd a gyõzelemért. Tracy egyébként már kétszer tudott gyõzni Torontóban; legutóbb 2003-ban haladt át elsõként a célvonalon.
A már jó ideje gyengébben szereplõ Oriol Servia (Forsythe Championship Racing) számára is jól alakulhat a hétvége. A katalán versenyzõ az elsõ-második hely környékén autózott tavaly, míg Nelson Philippe-pel össze nem akadt. Servia így végül a falban végezte. A Forsythe Racing #7-es rajtszámú autóját vezetõ veterán legjobb eredményét még a Newman/Haas Racing színeiben 2005-ben érte el, ekkor Servia a második helyen fejezte be a viadalt.
Ahhoz viszont, hogy a Forsythe versenyzõi jól szerepeljenek szükség van a csapategységre valamint a közös munkára. A viszonylagos gyengébb teljesítmény inkább ennek a hiányára vezethetõ vissza, hiszen abban biztosak lehetünk, hogy sem Tracy sem Servia nem felejtett el versenyezni. Reméljük, Gerry Forsythe gárdája végre össeszedi magát, és igazán jó versenyautókat készít fel emberei számára.
Nem feledkezhetünk meg az RSPORTS két kiváló versenyzõjérõl, Justin Wilsonról és Alex Taglianiról sem.
Wilsonnak különösen kedves ez a pálya, hiszen az angol fiatalember éppen 2005-ben Torontóban szerezte meg pályafutása elsõ gyõzelmét. Wilson tavaly is jól tartotta magát a versenyben, sõt megszerezte a pole-t, ám végül a negyedik helyen tudta befejezni a viadalt.
Bár Tagliani még nem nyert Torontóban, a québeci versenyzõ csapattársához hasonlóan nagyon szereti az Exhibition Place-t. Legjobb eredményét, egy második helyet még 2001-ben érte el, négy évvel késõbb pedig Tagliani a dobogó harmadik fokára állhatott.
A Minardi Team USA másik versenyzõje, Dan Clarke is okozhat még meglepetéseket. Az ifjú angol versenyzõ Mont-Tremblantban a harmadik helyen autózott, amikor egy sajnálatos mûszaki hiba miatt fel kellett adnia a küzdelmet. Korábban sokan panaszkodtak Clarke agresszív stílusára, ám úgy tûnik, hogy a 23 éves fiatalember lassan kezdi beérni az élmezõnyt és csapattársát Doornbost.
Ami az újoncokat illeti, ismét nagy csata várható köztük. A bajnokságot fölényesen vezetõ Doornbos tehát a fõesélyes, azonban van még egy-két versenyzõ akivel komolyan számolni kell. Azt se feledjük, hogy az elsõ Champ Car évadjukat töltõ ifjú tehetségek közül ketten már versenyeztek az Exhibition Place-en.
2006-ban Simon Pagenaud és Graham Rahal (Newman/Haas/Lanigan Racing) még az Atlantic keretei között küzdöttek meg egymással. Rahal szerezte meg a pole-t, azonban a pálya egyik kritikus pontján, a hármas kanyarban kitessékelték õt az élrõl. Pagenaud-nak sikerült versenyben maradnia; a francia fiú végül a negyedik helyen zárta a viadalt.
Tristan Gommendy számára viszont nem indult valami jól a kanadai túra. A PKV Racing francia újonca pályafutása legnagyobb sikerét aratva megszerezte a pole-t Mont-Tremblantban, azonban elektronikai hiba miatt csak két kör hátrányból tudott nekivágni a versenynek. Csapata így nagy esélytõl esett el, ám reméhetõleg Torontóban sikerül azért pótolni valamit belõle. Gommendy csapattársa, Neel Jani, valamint a Pacific Coast Motorsports újonca Ryan Dalziel viszont múlt héten remek teljesítményt nyújtott. Reméljük, a két versenyzõnek hasonlóan szép eredményt sikerül majd elérnie az Exhibition Place-en.
A Champ Car mellett természetesen az Atlantic küzdelmeire is sor kerül Torontóban. Raphael Matos (Sierra Sierra Enterprises) fölénye tovább nõtt a bajnokságban. A brazil fiúnak viszont nincsenek túl jó emlékei a kanadai nagyvárosról, hiszen tavaly épp a Rahallal való kakaskodást követõen már az elsõ körben fel kellett adnia a versenyt. Nagy dobásra készül a hazai pályán versenyzõ James Hinchcliffe (Sierra Sierra Enterprises) is, aki idei elsõ gyõzelmét készül megszerezni szülõvárosában.
A Steelback Grand Prix of Toronto hivatalos menetrendje a következoképpen alakul:
2007. július 6. péntek - 15:30 Champ Car 1. szabadedzés
2007. július 6. péntek - 17:05 Champ Car Atlantic 1. szabadedzés
2007. július 6. péntek - 19:15 Champ Car 1. idoméro
2007. július 6. péntek - 20:35 Champ Car Atlantic 1. idoméro
2007. július 7. szombat - 15:30 Champ Car 3. szabadedzés
2007. július 7. szombat - 17:05 Champ Car Atlantic 2. szabadedzés
2007. július 7. szombat - 19:15 Champ Car 2. idomérõ
2007. július 7. szombat - 20:35 - Champ Car Atlantic 2. idoméro
2007. július 8. vasárnap - 14:00 Champ Car Atlantic warm-up
2007. július 8. vasárnap - 15:00 Champ Car warm-up
2007. július 8. vasárnap - 16:00 Champ Car Atlantic Grand Prix of Toronto
2007. július 8. vasárnap - 19:00 Champ Car Grand Prix of Toronto
A Steelback Grand Prix of Torontóhoz mindenkinek jó szórakozást kívánunk!
Fotók: Champ Car
