A lap szerint világszerte csökken az alvásra fordított idő, Spanyolországban haldoklik a szieszta, Kínában, ahol Mao Ce-tung (Mao Zedong) elnök 1950-ben alkotmányos jogként kodifikáltatta a pihenést, az üzlet elviszi az álmot. Az orvosok viszont egyetértenek abban, hogy napi hét-kilenc óra alvásra szüksége van az emberi szervezetnek ahhoz, hogy regenerálódjon és helyrehozza a napi károkat, továbbá hogy a hosszú távú emlékezetbe bevésse az emlékeket.

Az Amerikai Nemzeti Alvásalapítvány a bóbiskolásért kampányol, hiszen a kutatások szerint a napi 20-30 percnyi szundizás alkalmas arra, hogy 34 százalékkal javítsa a teljesítőképességet, és 100 százalékkal növelje a figyelmet. Japán erre a dilemmára az "inemuri" névvel illetett megoldást kínálja. Az elnevezés kombinálja a "jelen lenni", és a "nyilvános helyen aludni, miközben hivatalosan mást teszünk" kifejezéseket. A második legnagyobb ipari ország polgárai mintegy gombnyomásra képesek aludni, politikusok a parlamentben, alkalmazottak a metrón, gyerekek az iskolákban.

Brigitte Steger japánszakértő, aki könyvet is írt az "inemuri-ról", úgy véli, hogy ha Japántól tanulni akarunk, akkor meg kell tanulnunk aludni. Az "inemuri" kulturális technikája igen figyelemre méltó, hiszen egyfelől igen nagy bizalmat tételez fel, másrészt jelentős toleranciát. Az alvó ember ugyanis kiszolgáltatottá válik, és a többiek nem élhetnek és élnek vissza ezzel. Ezen kívül el kell sajátítani azt a technikát, ami lehetővé teszi a külvilág kizárását, a zajok elhárítását. Ezt a japánok még csecsemőkorukban tanulják meg, írja a szakértő, aki szerint az "inemuri" épp olyan sikeres exportcikké válhat, mint a japán képregény, a manga, vagy a japán konyha - olvasható a német lap online változatában, írja a hirado.hu.