Reggel a Downing Street 10 szám alatti kormányfő rezidencián Blair már közölte döntését a kabinet tagjaival, de az onnan távozó politikusok akkor nem nyilatkoztak.

Anthony Charles Lynton Blair 1963 május hatodikán született Skócia fővárosában, Edinburghban, majd gyerekkora nagy részét a Anglia északli résén található Durham városában töltötte. Egyetemi éveit Oxfordban töltötte, ahol jogot tanult. A politikai életbe a Munkáspárt tagjaként a húszas éveiben lépett be, és 1983-ban választották meg Sedgefield város parlamenti képviselőjének.

A konzervatívok kormányzása alatt Blair gyorsan lépett előre a Munkáspárt ranglétráján, és 1994-ben, az akkori pártvezető, John Smith halála után választották meg a Labour élére. A pártot a baloldalról középre mozdította: az Új Munkáspárt középutas, piacbarát politikája azóta modell lett az európai szociáldemokraták számára.

Az energikus, szókimondó és ügyes kommunikátorként jellemzett fiatal Blair vezetésével a megújult Munkáspárt 1997-ben fölényesen nyerte meg a választásokat, ezzel kiszorítva a hatalomból a 18 éven keresztül folyamatosan kormányzó konzervatívokat. Ezután három egymást követő választáson is sikerült nyernie a Munkáspártnak, ezzel saját rekordot állított fel.

Bár Tony Blair leginkább azt szeretné, hogy az oktatás, egészségügy vagy a nyugdíjreformok miatt emlékezzenek rá a jövőben, de egyelőre mindezeket az eredményeket árnyékba szorítja a népszerűtlen iraki háborút erősen támogató hozzáállása. Népszerűségének csökkenésében szerepet játszott még az a botrány is, amit az váltott ki, hogy pénzügyi támogatóinak nemesi rangot és felsőházi helyet kínált a Munkáspárt.

A népszerűség csökkenés miatt pártjának több tagja már hátráltatónak tartotta személyét, és lemondását követelték. Blair 2006-ban jelentette be, hogy idén lemond posztjáról, de a pontos dátumot akkor nem határozta meg.

A népszerűségvesztés ellenére megítélés jónak számít. A Guardian című lapban csütörtökön megjelent közvélemény-kutatás adatai szerint a Munkáspárt választóinak nyolcvan százaléka gondolja úgy, hogy Blair kormányzása jó volt az országnak, míg az összes választópolgár között ez a szám 44 százalék.

Mivel a kétpártrendszerű Nagy-Britanniában mindig a nagyobbik párt vezetője a miniszterelnök, ezért az ő távozásakor nem kell parlamenti választást kiírni. Az utódot a legnagyobb párt választja meg.

A pártelnöki választás nagyjából 7 hétig tart. A kampány menetrendjéről a párt országos vezetése dönt, a testület nagyjából három nappal a lemondás után ül össze.

A pártelnöki posztra pályázóknak legalább 44 aláírást (12,5 százalék) kell összegyűjteniük a párt 353 alsóházi képviselőjétől.

Pillanatnyilag Gordon Brown pénzügyminiszter a legesélyesebb a pártelnöki tisztre, miután a két másik esélyes, David Miliband környezetvédelmi miniszter és John Reid belügyminiszter a közelmúltban kizárta részvételét.

A kampány országszerte választási gyűléseket jelent, amelyeken a jelölteknek részt kell venniük.

A pártelnök megválasztásában nemcsak a Munkáspárt fizető tagjai vehetnek részt, hanem a párt társult szervezeteinek (mint a szakszervezetek és a szocialista társaságok) tagjai is, akik anyagilag támogatják a pártot.

A tényleges választást egy elektori testület hajtja végre. Ez a testület három részből áll: képviselve van benne a Munkáspárt, a párt londoni parlamenti frakciója és európai parlamenti tagjai, valamint a párttal társult szakszervezetek.

Tony Blair brit miniszterelnök után párt- és kormánybeli helyettese, John Prescott is bejelentette csütörtökön, hogy lemond.

Prescott és Blair együtt indult a Munkáspárt 1994-es elnökválasztásán. Miután második lett Blair mögött, ő lett a párt alelnöke, majd a miniszterelnök helyettese.

Ahogy Blair rekord hosszú ideig volt kormányfő, úgy Prescott a leghosszabb ideig szolgáló miniszterelnök-helyettes volt.