Meghalt Borisz Jelcin

Borisz Jelcin volt az első választott orosz államfő az ország történelme során. Nevéhez fűződik a Szovjetunió megszüntetése. Elnöksége első évében a tömegek támogatásával hiúsította meg a keményvonalas kommunisták puccs kísérletét. Az 1991-től 1999 szilveszteréig tartó Jelcin-éra megítélése már korántsem ennyire dicsőséges. A több diplomáciai eseményen is ittas, köztudottan súlyos alkoholista és szívbeteg orosz elnök alatt gazdagodtak meg a hírhedt orosz oligarchák, eltűnt az állami vagyon, összeomlott a gazdaság, az ország pedig még jobban eladósodott.

Borisz Jelcin 1931-ben született Szverdlovszkban, a mai Jekatyerinburgban. Éles eszű, jól tanuló és kiváló sportoló volt. Igaz, magatartása már gyermekként sem volt kifogástalan, nagy verekedő hírében állt. Mérnökként végzett, a kommunista pártba 1961-ben lépett be, 1976-ban már szülővárosa pártbizottságénak első embere volt. Ebben a minőségében ismerkedett meg Mihail Gorbacsovval.

Amikor Gorbacsov 1985-ben a Szovjetunió elnöke lett, Jelcint, mint hozzá hasonló reformert, kinevezte a köztudottan korrupt moszkvai pártbizottság élére. Népszerű is volt, támogatta Gorbacsov reformjait, a moszkvaiak is kedvelték. Jelcin már ekkor is tanúbizonyságát adta annak, tudja, hogyan kell megnyerni az egyszerű emberek bizalmát: trolival járt munkába.

1986-ban a Politikai Bizottság szavazati joggal nem rendelkező tagja lett. Jelcin azonban lassúnak tartotta a reformokat, és mivel ennek hangot is adott, rövid időn belül nem csak a konzervatív kommunista vezetőkkel, hanem magával Gorbacsovval is összerúgta a port. 1988-ra már minden komolyabb tisztségéről lemondott és helyettes építésügyi miniszterré fokozták le.

Gorbacsov reformjai azonban Borisz Jelcin malmára hajtották a vizet. A demokratikus választások bevezetésével mindent megnyert: először a Népképviselők Kongresszusában 1989-ben elsöprő győzelmet aratott, ezután Gorbacsov akarata ellenére orosz parlamenti elnöknek választották. 1990-ben kilépett a kommunista pártból és 1991-ben megnyerte az orosz elnökválasztást. 1991-ben a moszkvai puccskísérlet alatt a tömegek az ő határozott és bátor fellépése hatására vonultak az utcára. Ezzel írta be magát igazán a történelembe. Borisz Jelcin mentette meg Gorbacsovot, de a nagy reformer neki is köszönheti végleges bukását. A sikertelen államcsíny után már Jelcinnél volt az igazi hatalom. Megállapodott Fehéroroszország és Ukrajna vezetőivel, hogy megszüntetik a Szovjetuniót. 1991. december 8-án alapították meg a Független Államok Közösségét, amelyről Bush amerikai elnököt előbb értesítették, mint Gorbacsovot, aki végül december 25-én mondott le a megszűnt Szovjetunió elnöki posztjáról.

1996-ra Jelcin renoméja már erősen megkopott alkoholizmusa és az egyre romló gazdasági helyzet, a tömeges elszegényedés miatt. Mégis megint nyerni tudott. Második elnöki ciklusa alatt már rendkívül népszerűtlen volt. Mind odahaza, mind külföldön komoly aggodalmat keltett romló egészségi állapota és súlyosbodó alkoholizmusa. A NATO 1999-es szerbiai beavatkozásakor orosz katonai intervencióval fenyegetett. A biztos bukás tudatában, lánya tanácsára 1999 szilveszterén bejelentette lemondását. A hatalmat ügyvezető elnökként Vlagyimir Putyinnak adta át.

Azóta a politikától teljesen visszavonultan élt, nyilatkozatokat sem adott. Megírta viszont önéletrajzát, ami csak mérsékelt érdeklődést keltett.