Iskolasirató

"Egészen kis iskola a miénk, 178 gyerekkel,19 pedagógussal. Ez városrészünk (Miskolc- Hejőcsaba) utolsó általános iskolája. És ahogy most állnak a dolgok, ez az utolsó éve, amikor kisdiák és ballagó együtt koptatja padját.
A hanyatlás 9 éve kezdődött, amikor az akkori városvezetés bezáratta a másik iskolát. Ekkor a szülők közül nagyon sokan más városrészbe íratták gyerekeiket. Sokan dacból, sokan féltésből. Talán volt is mitől tartani, iskolánk felvállalta a körzetben rossz körülmények között élő, nehezen szocializálható, gyakran problémás gyerekek nevelését is. Így iskolánk szép lassan elnéptelenedett, most 50%-os a kihasználtsága.
Városvezetésünk egyetlen megoldást lát az iskola finanszírozási gondjára, egy speciális szakképző iskola beköltöztetését az iskolánkba együtt lakni, élni a mi 7-14 éves gyermekeinkkel. A jelenlegi szülők nagy százalékban ezt a lehetőséget nem tudják elfogadni. Ez egy olyan elképzelés, amelyet a felelősen gondolkodó szülők el kell, hogy vessenek. Ez nem megoldás! Célja nem más, mint az iskola ellehetetlenítése, és a felelősség áthárítása a szülőkre.
A szülői szervezet öt lehetőséget is fölvázolt a városvezetés számára, amelyek bármelyikével változatlan formában működhetne az iskolánk, de egyre csak elutasítást és közönyt tapasztaltunk.
A Református Egyház írásban is, szóban is mentő jobbját nyújtaná, ha hagynák nekik. Ígérték, fölvennének minden a körzetben lakó gyermeket származásra, és felekezetre való tekintet nélkül; megtartanák a pedagógusokat. De nem. Mert nem.
Ajánlottuk, hadd költözzön be az iskola épületébe a (2 éven belül) mindenképpen bezárásra kerülő óvoda. Nem lehet, talán még 11 millió forintnál! is többe kerülne. És egy ekkora város ezt hogyan is tudná kigazdálkodni...
Próbálkozott egy művészeti iskola is, teljesen eredménytelenül.
Nagyon sokan úgy gondoljuk, hogy belecsöppentünk valamibe, ahol a háttérben pénzről és önös kis érdekekről van szó, és ahol gyermekeink sorsa, jövője, biztonsága nem szempont. Nem jó azt érezni, hogy rákényszerítenek valamire, aminek pont az ellenkezőjéért küzdünk hónapok óta. Nem jó azt érezni, hogy ennek a városnak csak az adónkra van szüksége, ránk és a jövőt jelentő gyermekeinkre nincsen. Külön sérelmünk, hogy gondunkban nem vállalt velünk közösséget sem önkormányzati képviselőnk, sem választókörzetünk országgyűlési képviselője, Miskolc város polgármestere.
Biztosak vagyunk benne, hogy létezik hosszú távon is jól működő megoldás! Reméljük, hogy az általunk választott, értünk dolgozó képviselők végre átérzik gondunk súlyát; tudnak és mernek helyesen dönteni!
Bármit rejt is a jövőnk; kérjük Önöket, akik most e pár soros iskolasiratónkat elolvasták, gondoljanak egy pillanatig jó szívvel szegény, jobb sorsra érdemes, ám most mégis végzetére várakozó Gárdonyi Géza Általános és Magyar- Angol Két Tanítási Nyelvű Iskolánkra.

Gárdonyi Géza Általános Iskola Szülői Szervezete"