„A Gyurcsány-kormány ujjáról nem fog leesni a karikagyűrű”

A legfrissebb felmérések szerint az MSZP és a Fidesz népszerűsége között egyre jelentősebb a különbség, a Gallup szerint 34-18 az arány a legnagyobb ellenzéki párt javára.

Tavaly ősz óta egészen tavaszig érzékelhető a jelentős különbség a Fidesz és az MSZP támogatottsága között, ez azonban nem nő érdemben. Vannak kisebb-nagyobb ingadozások, de jelentős változás nem tapasztalható. Abban bízom, hogy most ér véget egy korszak, ami ősszel kezdődött el, az október 23-ai eseményekkel csúcsosodott ki és március 15-ével fejeződött be. Ebben az időszakban a Fidesz tudatosan arra törekedett, hogy instabil politikai helyzet alakuljon ki. Ez azonban nem teljesedett ki, a köztársaság kormánya megfelelő támogatással bír a parlamentben. Elkezdődhet egy új szakasz, amikor szisztematikus építkezéssel visszaszerezhetjük a támogatottságunkat.

Miben látja ennek módját?

A nyíltságban és a következetességben. Az a dolgunk, hogy jól kormányozzunk, aminek az a feltétele, hogy szakmailag megalapozott döntéseket hozzunk. Nem elég azonban jó döntéseket hozni, az is szükséges, hogy a társadalom megértse és elfogadja e döntéseket. Nem arról beszélek, hogy megalapozatlanul ígérgessünk, és nem is arról, hogy irreális vállalásokat tegyünk, hanem hogy világosan fogalmazzunk, és az emberek megértsék szándékainkat. A társadalmi támogatottságra ugyanis nemcsak ahhoz van szükség, hogy megnyerjünk egy választást, hanem ahhoz is, hogy kormányozni tudjunk. Ez szisztematikus, nagyon átgondolt munkát kíván az olyan bonyolult területeken is, mint az egészségügy vagy a közlekedés. A szisztematikus munka egyik legfontosabb pontja az emberekkel történő együttműködés. Hogy ezt kihangsúlyozom, az nyilván azt is jelenti: eddig ez nem így volt.

Vagyis a kormány reformintézkedéseit nem előzte meg megfelelő társadalmi párbeszéd?

Erről van szó. A népszerűségünk megingása abból következik, hogy nem szereztük meg a szükséges társadalmi támogatottságot az általunk hozott intézkedésekhez.

És mi volt ennek az oka? Kommunikációs problémákra gondol vagy mélyebben húzódó okokra?

Botor dolog a kommunikáció rovására írni azt, ha egy kormány intézkedéseinek nincs meg a szükséges társadalmi támogatottsága, mert a kommunikáció csak egy eszköz. Persze lehet ezt az eszközt jól és rosszul is használni. A politikai türelmen, a belátáson, az adott helyzetben szereplők érdekeinek figyelemmel kísérésén és a határozott cselekvésen van a hangsúly. Jó példa a tubesi radar ügye. Magyarországnak szüksége van erre a harmadik radarra – az első kettő Békéscsabán és Bánkúton már megépült –, mert a terrorizmus komoly biztonsági kockázatokat jelent, és mert biztonságosan kell irányítani a polgári repülőket. Amikor megállapodtak a tubesi helyszínben közmegegyezés volt, majd megjelent az ellenérzés is. Én ekkor lettem honvédelmi miniszter. Csinálhattuk volna azt, hogy az ellenérzésekkel mit sem törődve belefogunk a beruházásba, hiszen a jogi feltételek adottak voltak, de mi nem ezt tettük. Ehelyett elkészíttettünk egy átfogó szakértői tanulmányt, ami válaszolt minden kérdésre. Ezt a környezetvédelmi miniszterrel együtt elvittük a köztársasági elnökhöz, eljuttattam a Greenpeace-nek és minden országos környezetvédő szervezetnek, Pécsen átadtuk az önkormányzatnak és az összes civil szervezetnek, illetve feltettük a minisztériumi honlapra is, ahol bárki elolvashatta. Utána megvártuk a népszavazás eredményét. A népszavazás érvénytelen volt, ami azt jelenti, hogy a többség nem ellenzi a radar felállítását. Az építkezés tehát kezdődhet, de a párbeszéd nem áll le: ügyfélszolgálati irodát nyitunk, és minden építkezési fázishoz odahívjuk a civil szervezeteket is.

És miként lehetne ilyen jellegű párbeszédet folytatni olyan kérdések kapcsán, mint például az egészségügyi reform?

Késésben vagyunk, mert ezt már az elején meg kellett volna tenni. A késés még behozható – és remélem, be is fogjuk hozni. Ismét egy honvédségi példa: a Kecskeméti Repülőkórház jövője. Mivel az egészségügyi miniszter úgy döntött, hogy a kórház nem kap támogatást a betegek ellátására, nehéz helyzetbe kerültünk. A honvédségnek nem feladata, hogy a kecskeméti és a környékbeli betegeket a védelmi kiadások terhére gyógyítsa. Feszült volt a helyzet, várható volt a tiltakozás. Bács-Kiskun megye és Kecskemét vezetőivel leültem tárgyalni, és azt mondtam: a honvédség tartozik a megyének és a városnak. Nem zárjuk be a Repülőkórházat, hanem felszereléssel és épülettel együtt átadjuk a megyei kórháznak, hogy a város és a környék lakóit szolgálja. Támogattuk a megyei kórházat abban is, hogy az eredetileg tervezettnél több ágyszámot kapjon. Egy óra alatt állapodtunk meg, mert látták, hogy fontos számunkra a kecskemétiek érdeke. Ez tehát az egészségügyben is követhető út. Hozzáteszem: Kecskemét polgármestere fideszes, akárcsak a megyei közgyűlés többsége.

Bizonyos értelemben mondhatjuk, hogy amit Önök elmulasztottak, azt most majd a Fidesz teszi meg a népszavazás révén… Mihez kezdenek, ha érvényes és eredményes lesz a referendum?

Ha a népszavazás érvényes és eredményes lesz, a kormány aszerint cselekszik, ahogy az állampolgárok döntenek, ez a demokrácia. Ha a választók népszavazás keretében úgy döntenek, hogy más álláspontot akarnak érvényesíteni, mint amit a kormány követ, a kabinet tudomásul veszi és emiatt nem fog leesni az ujjáról a karikagyűrű. Ha viszont a Fidesz arra gondol, hogy a népszavazás esetleges sikere politikailag meg fogja gyengíteni a kormányt, akkor téved, mert ha tudomásul veszi a kormány a nép döntését és végrehajtja, akkor az őt is erősíti.

Ha már a reformokról van szó, áteveznék egy kicsit a szocialista belügyekre. Szili Katalin nyilatkozta nemrég, hogy rendszerkorrekcióra van szükség, és a reformok ugyan szükségesek, de nem szabad hagyni, hogy a Fidesz balról előzze meg az MSZP-t. Mint az MSZP Közgazdasági Tagozatának vezetőjét is kérdezem: egyetért azzal, hogy Szili kijelentésének lehet egy olyan olvasata is, mely szerint az intézkedések nem kellően baloldali karakterűek?

Fontos vitát kezdeményezett Szili Katalin és örülök neki, még akkor is, ha ebben a kérdésben – minden nagyrabecsülésem ellenére – nem osztom az álláspontját. Az első kérdés ugyanis az: szükséges-e a költségvetés konszolidációja? A társadalmi közmegegyezés az, hogy igen, mert különben eladósodunk, és fenntarthatatlanná válik a fejlődés. A költségvetési konszolidáció azt jelenti, hogy az állam több pénzt vesz el az állampolgároktól és a vállalkozásoktól, és/vagy csökkenti a kiadásait. Ha a felmerülő alternatívák közül azt választjuk, ami a baloldali értékrendnek megfelelő, akkor az én felfogásom szerint helyes úton járunk. Megtehetjük persze, hogy a körülmények figyelembe vétele nélkül választunk baloldali megoldást csak azért, mert az baloldali, de emiatt az nem lesz megoldás.

Gyurcsány Ferenc és Szili Katalin között számos pengeváltásra került sor az utóbbi hetekben-hónapokban. Mit gondol, mennyiben befolyásolja az MSZP-n belül a két politikus körül szerveződő erőtereket az, hogy Kóka János lett az SZDSZ elnöke? Mennyiben erősíti ez Gyurcsány Ferenc pozícióit?

Az MSZP maga is egy erőtér, amit én nagyra értékelek. Köztudott, hogy sokféle ember található a mi pártunkban, azonban mindig félretettük a nézetkülönbségeinket és együttműködtünk a nehéz helyzetekben, ezért voltunk sikeresek. Az SZDSZ is önálló erőtér. Az SZDSZ fontos inflexiós ponthoz érkezett, innen sokfelé vezethet az útja. Várjuk meg, hogy alakul a következő 2-3 hónap. Abban egészen bizonyos vagyok, hogy a koalíciós kormányzás továbbra is működik majd, hiszen mindkét párt kellő felelősséggel rendelkezik az ország jövőjét illetően. Az Országgyűlésben együtt van többségünk.

A kongresszuson két elnökhelyettest is választottak, és a Gyurcsány Ferenchez Önnél közelebb álló Juhász Ferenc kapta meg mind az elsődleges helyettesítési jogköröket, mind az országos pártközi szervezeti koordinációval kapcsolatos feladatokat, holott a párton belül Önt szokták nagy stratégiai szervezőként emlegetni.

Én azok között voltam, akik támogatták, hogy Juhász Ferenc legyen a pártelnök első helyettese, az a helyettes, aki a napi szervezeti irányítást gyakorolja. Neki ez a feladata, nincs most olyan kormányzati vagy parlamenti feladata, ami ezt korlátozná. Juhász Ferenccel 1994-ben kezdődött a munkakapcsolatunk. Mindig hatékonyan működtünk együtt az országgyűlési képviselőcsoport vagy a párt vezetésében. Ez most is így van. Ami tőlem telik, azt természetesen ezután is megteszem az MSZP sikeréért.

Enyhítette némileg a párton belüli feszültségeket, hogy Gyurcsány Ferenc egyedüli jelöltként ilyen nagy többséggel lett elnök?

Az MSZP-ben mindig voltak éles politikai viták, ezek azonban mindig akkor éleződnek ki, amikor egy nagy eldöntendő kérdés vagy egy nagy váltás közelébe kerül a párt. Így tehát kongresszus előtt, választásokhoz közeledvén… Most pedig, mint már utaltam rá, fontos vitáknak van itt az ideje, de ezek nem a pozíciókat, hanem a politikánkat érintik.

Beszéljünk kicsit honvédelmi kérdésekről! Mik a tapasztalatok: a magyar haderő korlátozottabb adottságaival nem jelent plusz kockázatokat az afganisztáni szerepvállalás? Példának okáért nincs kint saját légierőnk sem, szemben a hollandokkal, akiktől átvettük Baghlant…

Minden békefenntartó katonai feladat kockázatos. A magyar katonai alakulat, melynek már második váltása tevékenykedik Afganisztánban, megfelelő fegyverzettel, híradástechnikai eszközökkel és gépjárműparkkal van felszerelve. Az egység eszközei folyamatosan bővülnek: most például kiválóan kiképzett kutyák mentek ki, ugyanis közös nemzetközi tapasztalat, hogy a robbantószereket leginkább kutyákkal lehet kiszűrni. A következő lépésben felderítő robotberendezéseket küldünk ki, melyek terepjárókra felszerelve teljesítik majd feladatukat éjjel-nappal. Az északi parancsnokság biztosítja a légitámogatást, hiszen nem magunkban vagyunk ott, hanem nemzetközi erők részeként,

Állandó vita tárgyát képezi, hogy nem kellene-e inkább a külhoni missziókra költött pénzeket a honvédség fejlesztésére fordítani…

Külföldi szerepvállalásra évi 11-12 milliárd forintot fordítunk a közel 300 milliárdos honvédelmi költségvetésből. A külföldi szerepvállalásunk aránya nagyon magas, a ráfordított összegek azonban nem megterhelők. A külföldön szolgálatot teljesítő katonáink mintegy kétharmada ráadásul a Balkánon, Bosznia-Hercegovinában és Koszovóban állomásozik, ami közvetlen nemzeti érdekünk, hiszen a saját határaink közelében biztosítjuk a stabilitást, másrészt a Délvidéken 300 ezer magyar él. Ezek tehát minden szempontból vállalható költségek. Nemrég készíttettem egyébként egy kutatást, amiből kiderült: a megkérdezettek 67,4 százaléka egyetértett abban, hogy Magyarország vállaljon szerepet külföldön a közös feladatokból. Ez egy nagyon magas támogatottság. A magyar társadalom tehát felelősséget érez a világ sorsáért.

Idén befejeződik a haderőreform is. Miket tart a legfontosabb sarokpontoknak?

A csapatoknál szolgálók létszámát a jelenlegi 15-16 ezer főről 20 ezerre növeljük az év végéig. Létrehoztunk egy teljesen új katonai kultúrának megfelelő vezetési struktúrát az összhaderőnemi parancsnokságot. Hiszen ha már egy század szintjén is együttműködnek a különböző haderőnemek és fegyvernemek, akkor ez a vezetésen belül is indokolt. Ebben elöl járunk a NATO-n belül. Év végéig befejeződik a Gripenek hadrendbe állítása is, modernizáljuk a gépjárműveket és informatikai, híradástechnikai eszközeinket.

Nem kellene egy cseppet ráerősítenie a magyar haderőnek a speciális képességekre? A cseheket és az ő vegyvédelmi egységüket szokás itt mindig felhozni példaként…

Én a magyar honvédséget hallottam eddig mintaként. Szinte minden egyes nagy NATO-esemény biztosításánál mi adjuk a biotechnológiai labort, így volt ez Rigában is. Sőt, az athéni olimpián is. Emellett éppen felállítandóban van egy speciális műveleti akcióegység, ez a Delta Force-hoz hasonló képességet jelent. Szintén előrehaladott állapotban vannak az úgynevezett Force Protection-kiképzések és fejlesztések, ami az egyes katona biztonságát növeli. Ezeknek a katonáknak 60 másodperc alatt kell intravénás injekciókat adni tűz alatt. Vagyis speciális képességek terén nagyon is jól állunk.