Csodás lelet: a hiányzó láncszem

A Journal of Vertebrate Paleontology tudományos magazinban megjelent írás szerint, a kígyószerű gyík apró fejjel és karcsú testtel rendelkezett. Az orrától a farkáig 25-30 centiméterre kinyúlni tudó, vízi teremtény hosszú nyakkal és relative nagy hátulsó végtagokkal is büszkélkedhetett. Az elülső végtagok összes csontja – beleértve a modern gyíkokra jellemző kezeket és az ujjakat – nem fejlődött ki. A lelet a kutatók szerint nemcsak azért fontos, mert a legkorábbi példa a gyíkok végtagvesztésére, hanem mert az első, mely egy vízi életmódot folytató gyík végtagvesztését bizonyítja.

Az Adriosaurus microbrachis névre keresztelt furcsa élőlény azon gyíkok családjának tagja, melyeket a tudomány a kígyók legközelebbi rokonainak tekint. Michael Caldwell paleontológus szerint, a lelet segíthet kideríteni, mi történt 100 millió évvel ezelőtt. Azt már tudják, hogy a végtagok elveszítése nem újkeletű, valamint, hogy a gyíkok sokkal hamarabb estek át ezen folyamaton, mint hitték.

Az új fosszília egy gyík végtagvesztésének legkorábbi bizonyítékát tárja a kutatók elé és ritka bepillantást enged azon időszakba, amikor a szárazföldi gyíkok végtagnélkülivé váltak és visszatértek vizes eredetükhöz. Valójában minden állat őse vízben és tengeri környezetben élt.

Az állat evolúciója során valamikor használt, majd később perifériára helyezett, illetve természetes szelekció révén módosult végtagokat csökevényes végtagoknak nevezzük. "Az már évszázadok óta ismert, hogy a kígyók tetrapodák – négylábú gerincesek -, melyek elveszítették végtagjaikat. Ezen végtagvesztés folyamata és mintája azonban hosszú időn át rejtély maradt" – mondja Caldwell.

Az átmeneti állapotban – amikor a négylábú élőlények kígyókká kezdtek fejlődni – lévő gyíkok fosszíliái igen ritka leletek. Caldwell szerint ez az első alkalom, hogy csökevényes végtagokkal rendelkező gyíkfosszíliát találtak. A kutatók valójában a 19. században gyűjtötték be a fosszíliát egy szlovén mészkőbányából. Közel 100 éven át őrizték a maradványokat a trieszti Természettudományi Múzeumban, mielőtt Caldwell és társa 1996-ban rá nem bukkant.

A kutatókat meglepte, hogy a gyík elülső végtagjai túl apróak voltak ahhoz, hogy ténylegesen hasznukat lehessen venni a járásnál, míg hátulsó lábaik funkcionálisnak tűntek. "Valamilyen furcsa okból, az elülső végtagok előbb tűntek el, mint a hátulsók, pedig az ember éppen fordítva képzelné el a folyamatot. Az elülső végtagok ugyanis hasznosak lehetnek a préda megtartásában, vagy egy lyuk ásásában, ám fejlődésileg sokkal könnyebb tőlük megszabadulni" – mondja a kutató.

Bár a gyíklelet nem jelent "hiányzó láncszemet", Caldwell azt sugallja, hogy az mégis elegendő, fontos adatot szolgáltat, mely segíthet a kutatóknak megérteni a végtagvesztés ilyetén folyamatát, közölte a hirado.hu.
(Fotó: Albertai Egyetem)