Le a több-biztosítós modellel?

Ennek a már jelenleg is létező, de még be nem fejezett biztosítási intézményrendszernek szolidaritáson kell alapulnia, nemzeti szinten egységesnek kell lennie – hangsúlyozta Gilly Gyula, a Korányi András Alapítvány Alkotóközösségének tagja az egészségügyi reformról rendezett szakmai munkaértekezleten.

Gilly a rendszer feladatai között említette az erőforrások gazdaságos felhasználását, az egészség megőrzésének, a betegség megelőzésének elősegítését, biztosítania kell a gyógyítás, a rehabilitáció lehetőségét, valamint az egyenlő esélyű hozzáférést. A szakember szerint "a piac nem tudja az egészségügy finanszírozását jól megoldani".

Szabó Endre, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának (SZEF) elnöke is a szolidaritás követelményét érvényesítő egészségbiztosítási intézmény fenntartása, fejlesztése mellett érvelt. Úgy látja a biztosítottak által befizetett járulékok nem képezhetik a nyereségérdekelt, magas költségekkel működő magánbiztosítók bevételi forrásait.

Az elnök felhívta a figyelmet arra, hogy számos országban különbségeket indukált a tehetősebb és a szolidabb keresetűek között a több-biztosítós modell. A kiegészítő, általános biztosítási körben nem finanszírozható szolgáltatások területén azonban fontos helyük van a magánbiztosítóknak. Az egészségügyi reform egyéb elemeiről szólva annak a véleményének adott hangot, hogy nincs koherens egészségpolitikai koncepció és stratégia. Szabó Endre elismerte, hogy szükség van az egészségügyi rendszer felülvizsgálatára, ugyanakkor kiemelte, hogy a jelenlegi "intézkedések domináns motivátora az államháztartási egyensúly helyreállítása".

Jankó András a Kölcsönös Segélyegyleteket Támogató Alapítvány nyugalmazott igazgatója szerint az egészségügy megújításához három kérdésre kell választ adniuk a döntéshozóknak. Egyrészt arra, hogy az egészségkultúra egészére kiterjedő egészségügyi szükségletekre épülő prioritásokat meghatározó, érvényesítő egészségpolitikát dolgoznak-e ki, vagy kizárólag az ellátó szervezetek "piszkálgatásával" foglalkozó egészségügyi politika mentén haladnak-e, másrészt el kell dönteni, hogy a társadalombiztosítás közcélú intézményrendszerét állítják-e fel, vagy üzleti célút.

Harmadik feladatként jelölte meg, hogy olyan egészségügyi ellátórendszert kell kialakítani, amely az egészségmegőrzést, a betegség megelőzést, a gyógyítást, a rehabilitációt, továbbá a krónikus betegek gondozását összehangolja, az embereket pedig aktív egészségmegtartásra készteti.