Amman majd kiugrik a bőréből!

A finn Harri Olli 136,5 m-es ugrásával alaposan feladta a leckét Amannak, aki két méternél többel nem ugorhatott kisebbet riválisánál. A svájci aztán gondoskodott arról, hogy mindenki lerágja a körmét a lelátókon, ugyanis pontosan 134,5 métert produkált, azaz a kivitelezésre adott pontszámokon múlt a győztes kiléte. Végül ebben, igaz, minimális különbséggel, de a svájcit látták jobbnak, aki így 0,2 ponttal nyert Olli előtt.

Az első sorozatban rossz körülmények között kellett ugraniuk a versenyzőknek. A zavaró hátszélben nem lehetett óriási eredményeket várni, az volt a kérdés, ki tud a legjobban megbirkózni a viszonyokkal. Ez a 2002-es téli olimpián nagy- és középsáncon is győztes svájci ugrónak sikerült leginkább, 125 m-es eredményével vezette a mezőnyt.

A verseny felénél ugyanakkor még nem dőlt el semmi, hiszen Amman előnye kevesebb mint három pont volt a finnek meglepetésembere, Harri Ollival szemben. A első ugrások után csupán az tűnt biztosnak, hogy a Világkupát vezető két fiatal tehetség, a norvég Anders Jacobsen és az osztrák Gregor Schlierenzauer nem szólhat bele az érmek sorsába, mert mindketten messze elmaradtak a várakozásoktól.

A második kör az utolsó hat ugrónál vált igazán izgalmassá és élvezetessé: előbb a címvédő finn Janne Ahonen kápráztatta el a nézőket 130 m-es kísérletével, majd rögtön után a torinói játékok bajnoka, az osztrák Thomas Morgenstern, aki 131,5 m-ig repült. Ez ugyanakkor – mint később kiderült – csupán a bemelegítés volt, mert előbb a lengyel Adam Malysz (133 m), majd a norvég Roar Ljökelsöy (135) ugrott óriásit.