Huhognak, ciripelnek, kattognak, ha szerelmesek

Már önmagában az a tény is figyelemre méltó, hogy hangot kibocsátó nőstényt figyeltek meg, mivel a halaknál általában a hímek hangoskodnak. A hangot a 6–6,5 centiméteres brekegő gurámi nőstényénél vették észre, mely halfaj a nevét a hímek hangadásáról kapta – tudósít a National Geographic.

„Ez az első olyan halfaj, amelyről tudjuk, hogy a nőstény hangokat ad ki a nászjáték és az ívás folyamán” – mondja Friedrich Ladich, a Bécsi Egyetem biológusa, az Animal Behavior folyóiratban hamarosan megjelenő cikk szerzője.

Ladich ideális párzási körülményeket teremtett az akváriumokban, amelyekbe összesen 10 hím és 15 nőstény gurámit helyezett. A hímek buborékfészket készítenek az ikráknak, ezért lebegő természetes és műnövényekről is gondoskodott.

Egy érzékeny víz alatti mikrofon és egy függöny mögé rejtett videokamera rögzítette a hímek és a nőstények találkáit. A hangokat azután digitalizálták és számítógéppel elemezték. Ezeken az elemzéseken vett észre Ladich olyan hangokat, amelyeket a párzásban részt vevő nőstényekhez lehetett kötni, és amelyeket a suttogás hal változatként írt le.

„Ha csendes szobában közel megy az ember az akváriumhoz, meghallhatja a doromboló hangot” – nyilatkozta. – „A brekegő gurámik hímjeinek verekedés közben hallatott agresszív vartyogása akár 1–1,5 méterről is jól hallható.”

Ladich megfigyelte, hogy a nászjáték és a párzás folyamán az érdeklődő hím megközelíti a nőstényt, amely ekkor függőleges helyzetet vesz föl a felszín közelében, fejét a víz felszíne felé fordítva. Gyorsan csapkod a farkúszójával, ez hozza létre a doromboló hangot, amely magasabb frekvenciájú, mint a macska dorombolása.

A hangot meghallva, a hím szorosan a nőstény köré fonja a testét, és a nőstényt a hátára fordítja. Ladich úgy véli, hogy a dorombolás elősegíti a cselekedetek összehangolását. A nőstény ezután kibocsátja az ikrákat, amelyeket a hím a szájával elkap, majd beköp a buborékfészekbe. Az egész folyamat addig ismétlődik, amíg a pár ki nem fárad.

Sok hal poligám, a nőstények az ívás után hamarosan otthagyják a fészket. A brekegő gurámi nőstényei azonban több időt töltenek a fészeknél. Ladich még azt is megfigyelte, hogy a nőstények a hímek segítségére siettek, ha azok véletlenül lejtették az ikrát.

„Ez jól jelzi a kétszülős gondoskodást és a monogámiát” – mondta, hozzáfűzve, hogy ez megmagyarázhatja a nőstény dorombolását, ami veszélyt hozhat rá, hiszen odacsalhatja a ragadozókat.

Ladich úgy véli, hogy a nőstény azért vállalja a kockázatot, mert olyan sok energiát fordít a párjára és a ikrákra. A potenciális veszélyt részben ellensúlyozhatja, hogy nem kell energiát pazarolni más udvarlók fölhajtására.