Az első félidőt úgy kezdte a magyar csapat, mintha a csehek mankóval totyogó vénemberek lennének. 7-0, majd 12-2 a tizennyolcadik percben, ami több, mint megalázó eredmény egy középdöntős csapattal szemben. Aztán a mieink az előny birtokában technikai trükkökre fordították az energiáikat, míg a csehek eldobták a mankóikat és elkezdtek játszani, így a félidőt 17-10-re hozták, ami már egy fokkal tisztességesebb eredmény.
A második félidőben tovább erősödöt a cseh nyomás, és a magyarok azon vették észre magukat a mérkőzés vége előtt hat perccel, hogy már csak három gól az előnyünk. Ekkor Skaliczki László időt kért, felhívta a figyelmet a nyugodt, taktikus végjátékra, ami úgy tűnik erőt adott a csapatnak. Ettől fogva már nem csökkent az előnyünk, ami sokban Császár pofátlan kéz alól besúvasztott góljának is köszönhető, ami megnyugtatta a csapatot.
A következő mérkőzést a világbajnoki második horvátokkal játszuk, ami nem lesz ennyire könnyed sétagalopp.
