Nyolcmilliárd dollár hagyott maga után a sütőpor-gyáros

Meghalt Rudolf August Oetker, Németország egyik leggazdagabb embere, a második világháború utáni Németország üzleti életének egyik vezető alakja, aki világszerte jelen lévő élelmiszer-ipari vállalatcsoporttá fejlesztette a cégalapító patikus nagypapa bielefeldi sütőporgyártó vállalkozását. Kilencvenéves volt.

Cége, a bielefeldi központtal működő Dr. Oetker közlése szerint kedden egy hamburgi klinikán érte a halál. A Forbes magazin nyolcmilliárd dollárra becsülte tavaly a család vagyonát, és a 61. helyre sorolta Oetkert a világ leggazdagabb embereinek listáján.

Rudolf Oetker 1916-ban született. A második világháború alatt, 1944-ben, 28 évesen vette át a családi vállalkozás vezetését. A háború utáni évtizedek nyugat-németországi gazdasági konjunktúrájában a pénzügyi végzettségű Oetker terjedelmes csoporttá bővítette a vállalkozást, és ő maga a német gazdaság háború utáni újjászületésének jelképévé vált. A termékek köre már az ötvenes évektől kezdve messze meghaladta a sütőporokat, kiterjedt a habzóboroktól kezdve, a sörökön és a fagyasztott pizzákon át a pudingokig sok mindenre. Az igazi áttörést az hozta a cég számára, amikor mélyhűtött élelmiszerekkel és jégkrémekkel árasztotta el a piacot. A Brau und Brunnen átvételével az Oetker lett a legnagyobb német sörgyártó.

Az Oetker-csoport manapság már nem is az élelmiszeriparból szerzi jövedelmeinek legnagyobb részét, hanem a világtengereken. A 2005-ös árbevételek 43,2 százaléka a cég Hamburg Süd elnevezésű hajózási leányvállalatából származott. A 23 ezer alkalmazottat foglalkoztató konszern ma már biztosítót, bankot, vegyi üzemet és luxushoteleket is magába foglal. Oetker cége - saját honlapja szerint - jelenleg 35 országban tevékenykedik, és mintegy 3500 termékféleséget forgalmaz. Az Oetker-csoport több mint hétmilliárd eurós rekordforgalmat bonyolított le 2005-ben.

Rudolf August Oetker 1981-ben átadta a vállalat mindennapi irányítását fiának, Augustnak, de megtartotta magának a vállalatcsoport tanácsadó testületének elnöki posztját. Szenvedélyes műgyűjtő és adakozó művészetpártoló volt. Közreműködött a kortárs műalkotásokat bemutató bielefeldi műcsarnok megalapításában.