A holokauszt átérzéséhez tudni kell búcsúzni

z 1944-es esztendő történetében minél inkább megismerjük a dokumentumokat és személyes sorsokat, annál egyértelműbb: a tragédiának, a jogfosztás és a gyilkosságok történetének nem lett volna szabad megtörténnie. Ha nem lettek volna az embermentők a második világháború alatt, "örökre elvesztettük volna a jogot, hogy emberként emlékezhessünk" – fogalmazott a magyarországi holokauszt emléknapjához kötődő emlékezésen, amit többek között a Terror Háza Múzeum, az Oktatási és Kulturális Minisztérium és a budapesti VI. kerület önkormányzat rendezett.

A történész rámutatott, hogy az idén száz éve született Sztehlo Gábor evangélikus lelkész a második világháború alatt budapesti kórházlelkészként vett részt a magyarországi zsidóság mentésében. A Jó pásztor elnevezésű református szervezet segítségével, a nemzetközi és a svájci Vöröskereszt támogatásával gyermekmentésbe kezdett, több mint harminc gyermekotthont hozott létre.

Mint mondta, "a veszély és a gyötrődés kialakította az áldozatkészséget", melynek során 1600 gyermeket és a rájuk vigyázó 400 felnőttet mentett meg; "akiről ő gondoskodott, mindenki megmenekült". 1945 után Gaudiopolisz néven hozott létre gyermekotthont, ahol a holokauszt során megölt emberek gyermekeit helyezték el, amíg nem államosították az intézményt – tette hozzá.

Schmidt Mária hangsúlyozta: "a kereszténység nem dogmák, hanem a szeretet világa". Ennek megvalósítójaként Sztehlo Gábor – akinek a tiszteletére a Magyarországi Evangélikus Egyház emlékévet rendez idén – 1972-ben az elsők között kapta meg a második világháborús embermentésért járó Világ igaza kitüntetést – fűzte hozzá.

Sárközi Mátyás író, a Sztehlo Gábor által megmentett gyermekek nevében elmondta: "emléke a mi szívünkből kiradírozhatatlan, az ő humanizmusa olyan erő volt, amely örökre beírta magát a magyar társadalomtörténetbe".

Visszaemlékezése szerint őt, a hétéves gyermeket egy fiatal parasztasszony mentette meg, aki a Balaton mellé vitte magával, és Horváth Mátyás néven hamis papírokkal bújtatta. "Igen sokan voltak akkor Magyarországon, akik emberszeretetből kiálltak az üldözöttek mellett" – fűzte hozzá.

Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház Dunamelléki Egyházkerületének püspöke beszédében kitért arra, hogy "nemzetvesztésre emlékezünk, megsemmisített magyarokra, akiket – mert zsidók voltak – semmibe vettek és semmivé tettek, még sírjuk sincs", pedig "ők is testvéreink voltak". Ezért "illendő tisztelettel", osztozva a megmaradtak és a hozzátartozók gyászában, emlékeztetnünk is kell: "csak Isten szeretetének erejével lehet győzni a gonosz felett" – folytatta.

Kijelentette: a vészkorszak idején az ember "Isten akart lenni, de ember sem tudott maradni", mert sokan "őrült és gyilkos hipnózisba estek", amitől ma is óvakodni kell. Iszonyatosnak nevezte a felejtést, mert "aki vitatja tényét ennek a rettenetnek, az újra előidézheti azt".

A rendezvényen részt vett többi között Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke, Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója, Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke, valamint Deutsch Tamás, Fónagy János, Rogán Antal, Schmitt Pál, Szájer József fideszes és Pettkó András MDF-es politikus.

Az esemény alatt szinte végig folyamatosan haladt több ezer kerékpáros az Andrássy úton, amely – politikai felhangok nélkül – több alkalommal megzavarta az ünnepséget.