Az állatkert oktatóépülete előtti kis halastó környékén a vegetációs - tavasz-nyár, ősz eleje - időszakban a figyelmes és türelmes szem felfedezheti a ritka vagy védett vendégállatokat. Ilyenek például a víziászkák, a szitakötők, a vízbe petét rakó erdei békák, a környező erdő lakóinak számító gyepi békák, a vízinövényeken pihenő levelibékák, a gyönyörű sárga-fekete foltos szalamandrák, a ritka vízirigók és vízisiklók.

Az idén sikerült már "meglesni" az első tavaszhozókat: egy apró, 3 centis zöld levelibékát (Hyla arborea), amelyik a tó mellett, a külső kerítés tövében pihent a nedves fűben. A másik látogató pedig egy foltos szalamadra volt (Salamandra salamandra). A kétéltűt az állatkert egy nyugodtabb területére (a nagy tó mögé) költöztetik, ugyanis nagy pocakján látszik, hogy lárváit hamarosan világra hozza.

A foltos szalamandra egyébként különleges a kétéltűek között, hiszen elevenszülő, vagyis mozgásképes lárvákat hoz a világra. Már anyjuk testében lezajlik a lárvák fejlődésének nagy része a nyári - őszi hónapokban, és bár már érettek télre, ezt az időszakot is e védett helyen töltik.

A lárvákat a tavaszi vagy kora nyári éjjeleken patakokban, csermelyekben rakja le anyjuk. A lerakás közben a nőstény óvatos, mert rossz úszó lévén el kell kerülnie a vízbeesést. Egy erősebb nőstény akár 70, 25-30 milliméteres kopoltyús lárvát is lerak, amelyek körülbelül 5 hónap múlva térnek át a szárazföldi életmódra.