A kevés is több - Tarka Magyar
Újabb tüntetés vonult végig az Andrássy úton, ezúttal a béke, tolerancia és erőszakmentesség nevében, eredetileg politika nélkül. A meghirdetett százezer fős tömeg helyett a résztvevők száma csak a rendőrök és újságírók hordáival érte el a tízezret, de ez
2008. október 4. szombat 23:37 - Pásztor Balázs
Politikamentes? A lassan két hete történt sajtótájékoztatón kerek perec elhangzott, hogy a rendezvény teljes egészében civil kezdeményezés, és semmi politikai felhangot nem akarnak hallani ezzel kapcsolatban. Ennek kissé ellentmond az, ami az RTL klubbon elhangzott: szünidőben szép nagy betűkkel megjelent a „Fizetett politikai hirdetés”, majd következett a Tarka Magyar „reklámja”. Mintha a sajtótájékoztatón az is elhangzott volna, hogy a kezdeményezésnek nincs pénze magát reklámozni, ezért a média önkéntes segítségét kérik, hogy az üzenet mindenhova eljusson. Ennek fényében jogosan merül fel a kérdés: ki fizette meg a többmilliós hirdetést és miért lett politikainak besorolva?
Bár be kell vallani, hogy maguk a rendezvényszervezők is tehetnek a nem pont politikamentes felhangról, hisz mind az öt parlamenti párttal és Sólyom László köztársasági elnökkel is aláíratták a nyilatkozatot. Hiába hangsúlyozták közben, hogy ettől még semmi köze a politikához, ez inkább olyan szimbolikus gesztus, „ezzel mindenki egyetért” jelleggel (nem is értem miért nem keresték meg a Jobbikot is a nyilatkozattal). De ezt az emberek egy része már nem vette be (még ha igaz is volt), másrészt egyes politikusok agyáig (példának okért a miniszterelnöknek) csak lassan jutott el, főleg ama rész miszerint a „személyes részvételtől ha lehet tartózkodjanak”, bár mint magánembert szívesen látnak mindenkit.
Miért tízezer és ez mennyit ér?„Maguk a civil szervezetek több tízezer embert tudnak megmozgatni” - ebből a mondatból indult ki a feltételezett százezer fő. Hiába közel az állatok világnapja, hiába volt két napja Gandhi születésnapja (erőszakmentesség világnapja), még ez sem volt elég arra, hogy minden civil szervezet - aki papíron támogatta is a megmozdulást - személyesen is képviseltesse magát, és elhozza híveit. A kellemesnek épp nem mondható, szinte bármelyik pillanatban esőbe forduló időjárás sem épp a megjelenők számának növekedését segítette elő. Ha ehhez hozzávesszük azt a tényt, hogy a legtöbb ember (több mint 80%) nem veszi a fáradságot hogy nagyjából négy-öt órát szánjon egy felvonulásra (szóljon az bármilyen nemes dologról is), akkor ki is jön a megjelent majd tízezer fő.
Pedig jóval több ember értett egyet a megmozdulással, mint amennyien képviseltették magukat. Ám az említett okokon kívül hátrányt jelentett, hogy rengetegen nem értesültek a programól, valamint az a tény, hogy a 2006-os és a mostani felvonulások eredménytelensége miatt nem látják értelmét a megjelenésnek, vagyis nem érzik úgy hogy bármekkora tömeg, akármekkora változást is képes lenne okozni. (Jól jellemzi ezt egy nemhivatalos felmérés, mely szerint az eddigi tüntetések közül egyedül a „székházostromnak” volt eredménye: annak is mindössze annyi, hogy azóta normálisan felszerelték a rohamrendőröket). Sokan az útközben kialakult politizálódás, egyes civil szervezetek feltűnése, vagy szimpla lustaság okán maradtak otthon.
Bár a százezerhez képest tíz százalék sem jött el, ez mégis elég arra, hogy kenterbe verje az OCÖ-Jobbik-Charta trióját (ráadásul ezen rendezvények kifejezetten kellemes időben voltak). Ez jelzi, hogy a népnek bár halálosan elege van mindenféle utcai megmozdulásból, de még mindig jobban értékeli a civilséget a politikánál, és a toleranciát az erőszaknál.
A menetA gyülekezőt fél négytől szervezték a Gödörnél, a Deák Ferenc téren. Háromkor vagy száz ember lehetett ott, ugyanennyi rendőrrel és újságíróval, valamint egy maroknyi lelkes árpád sávos ellentüntetővel, kicsit odébb (Tomcat lemondta a bejelentett ellentüntetést). Első ránézésre az egész ötlet hamvában holt, ráadásul a fél négyes meghirdetett kezdéskor sem érte el a létszám az ezer főt. Ám ez ötig villámgyorsan megváltozott, a kordonok közé alig férnek be az emberek, ráadásul a megannyi civil szervezet aktivistái is felütötték transzparenseiket. A felszólalókat megelőző zene korántsem volt magyar, ám kifejezetten tarka és a szöveg is hűen tükrözte az esemény szellemiségét annak, aki értette az angol nyelvet (Open your eyes, time to wake up, Enough is enough is enough is enough – Nyisd ki a szemed, itt az ideje hogy felkelj, ami elég az elég, az elég az elég).
Az emberek közt néhány híresség is feltűnt, több helyről Till Atilla neve hangzott el. Az esemény koordinátora Novák Péter (színész), és szószólója Bódis Kriszta (író, dokumentumfilmes) igen rövid beszédet intéztek a közönséghez. Novák szerepe mindössze a menet ismertetése és az emberek elhelyezése volt, míg Bódis ismertette a rendezvény célját (erőszakmentesség, diszkrimináció elleni fellépés, országos összefogás széthúzás helyett), valamint a komplett politika szemére vetette az ország mostani, siralmas helyzetét.
Maga a vonulás egy órát vett igénybe és kifejezettebb esemény nélkül telt. Jó néhány érdeklődő külföldit lehetett felfedezni a menetben, akik lelkesen fényképezgettek és kamerázgattak – talán az országnak sikerült kifejlesztenie a turizmus új válfaját, melyet tüntetésturisztikának fognak elnevezni. Középen némi dobszó és kurjongatás is felharsant, de ezeket kivéve mindenki beszélgetett rég nem látott ismerőseivel, vagy némán cipelte a magával hozott több száz transzparens egyikét.
A Hősök terére megérkezve pár tucat itt várakozó tüntető, valamint Rácz Kati és a Flush zenekar (akik nem bírtak játszani a szétvert meleg felvonuláson) fogadta a felvonulókat, majd a nyilatkozat felolvasása után mindenki egy percen keresztül feje fölött lobogtatta a magával hozott színes ruhadarabot. Be kell vallani, ez egy százezres tömegtől kissé magával ragadóbb látvány lett volna. A hazautat féltucat szélsőjobbos tette érdekesebbé, akik dupla annyi rendőrrel vívtak hiábavaló szócsatát a bemenetelről.
Gyurcsány faktor Gyurcsány Ferenc eljövetele jó pár ember kedvét elvette a részvételtől, és csak nagyon kevesekét adta hozzá. Személye maga már politikának számít, pedig alkotmányos joga van magánemberként bármilyen felvonuláson részt vennie. A miniszterelnök nem csatlakozott a vonuláshoz, mert fél négykor még némi dolga akadt (bár már két hete tudni lehetett az egész menet pontos időbeosztását). Öt huszonhatkor megjelent a Hősök terénél, és a sajtó, felesége és testőrei majd ötméteresre duzzadt gyűrűjével kísérve bedobta nyilatkozatát az egyik urnába. Fura mód ők voltak az egyetlenek, akik ehhez a polgári alkalomhoz öltönyt és nyakkendőt vettek fel.
Fleto majd tíz percig állt mint a faszent a tömegen kívül, miközben minden oldalról kamerák és fényképezőgépek kísérték. Annyira illett bele a tarka tömegbe szürke öltönyével, mint jegesmedve a tevekaravánba. Talán, ha egy teljesen átlagos viseletet ölt magára, és végig járja a tömeggel együtt az utat, akkor tényleg civilként és nem miniszterelnökként vesz részt. Bár volt egy jelenet, amikor meg épp ezt nem hagyták neki: az egyik kedves dalt dúdolta, miközben feleségét hátulról átölelte és próbálta nézni a színpadot, ha az újságírók mindent ellepő tömege el nem állja a teljes „képernyőt”. Ekkor eszembe jutott: talán lehetőséget sem kapott arra, hogy magánemberként vehessen részt.
NyilatkozatÉn ……………………………………………..…… hitet teszek a Magyar Köztársaság Alkotmánya 70/A paragrafusa (1) bekezdése mellett, amely alaptörvényként rögzíti a következőket: „A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.” Ezúton is kinyilvánítom, hogy elítélem az erőszak és a kirekesztés minden formáját. Ígérem, hogy mások véleményének és Magyarország törvényeinek tiszteletben tartásával minden tőlem telhető eszközzel fellépek az erőszakos, megfélemlítő és kirekesztő cselekedetek további térhódítása ellen.