Jócskán meglepődött Dzsirapong Thantawirun, amikor hűlt helyét találta húszéves Mitsubishi pick-up teherautójának. Úton a piac felé a kókuszárus rövid időre benézett egy baratjához. Mire továbbindult volna, már eltűnt a kókuszdióval megrakott jármű. Hiába fordult azonnal a rendőrséghez, nem tudtak rajta segíteni; a kocsi nem került elő.

Hetekkel később és többszáz kilométerrel arrébb, egy autós alkatrészt keresett egy autóbontó műhelyben. Benézve egy régi Mitsubishibe, figyelmes lett egy, a műszerfalra ragasztott névjegyre. Gyanút fogott, mobiltelefonjával lefényképezte a kártyát és MMS-ben elküldte a rajta lévő telefonszámra, ami - mint kiderült - Thantawirun úré volt. Ő azonnal értesítette a rendőrséget, akik még aznap házkutatást végeztek. Összesen tíz lopott idős jarművet találtak, valamint rengeteg bontott alkatrészt. A műhely tulajdonosát és szerelőjét még a helyszínen letartóztatták. A későbbiekben a környék buddhista szerzetesei is azonosították az orgazdát, aki - odaadó hívő lévén - százával adományozta nekik a kocsival együtt eltulajdonított kókuszokat.

Régi típusokhoz már nem kapható alkatrész, így tolvajok komoly nyereségre szamíthatnak, ha öreg autókat lopnak. Mindemellett könnyű dolguk van, hiszen ezek nem rendelkeznek modern biztonsági felszereléssel. Gazdáik meg ráadásul gyakran óvatlanok is, gondolván senkinek sem kell a tragacsuk.

Az autók eltűnése akár anyagi tragédiát is jelenthet, hiszen a szegényebb rétegekből származó tulajdonosoknak sokszor ez az egyetlen megélhetési forrásuk. Kevés pénzük lévén a kocsikon nincsen biztosítás, újat pedig nincs miből vásárolniuk.