Fontos gondolatok az EP-választás eredményeiről

Mit kezd Orbán a történelmi győzelmével? Elküldi-e a Jobbik elnökét egy brüsszeli nyaralásra? Tényleg az MDF nyert tegnap egy mandátumot? Létezik-e még SZDSZ? Érdemes-e a cigányoknak politizálni?

Ilyen és ehhez hasonló fontos kérdések vetődtek fel bennem hazafelé cammogva. Bár a tegnapi szavazás elviekben az EP-ről szólt, gyakorlatilag a belpolitikában sok mindent megvilágított - olyan dolgokat is, amik talán jobb, ha rejtve maradtak volna még egy ideig.

Természetesen az új információk új kérdéseket vetnek fel, amit remélhetőleg a HírExtrával karöltve fedezhet fel a kedves olvasó az elkövetkező napokban - legalábbis mi mindent meg fogunk tenni, hogy a pártokból kicsikarjuk a válaszokat. Csakhogy ahhoz előbb fel kell tenni a kérdéseket.

Fidesz – A győzelem súlya


A Fidesz minden eddigi EP-választási sikert túlszárnyalt - és ezt nem csak magyar vonatkozásban kell érteni. Orbán Viktor szerint az 56 százalékot nem kell magyarázni, az magért beszél - azt viszont nem ártana, hogy mit is akarnak ezzel kezdeni. Kormányt nem válthatnak, előrehozottat ennek okán nem tarthatnak, hisz ez egy EP-választás volt - bármennyire is nem akarják ezt felfogni. Persze az EP néppártja örülhet a fényes győzelemnek - hisz nagyobb beleszólásuk lesz az EP ügyeibe -, Áder meg veszettül kezdhet angolul tanulni, de ettől még továbbra is Bajnai Gordonnak hívják a miniszterelnököt.



Igaz, a példátlan Fidesz-pártolás egy jó ürügy lehetne előhozakodni egy programmal, és ezt a Bajnai-kormány orra alá dörgölve új választásokért pedálozni. De ehhez egy olyan program kellene ami életképes, és nincs benne megszorítás. Ám egyelőre az is kérdéses, hogy a Fidesznek van-e egyáltalán programja azon a szavon kívül, hogy „elég”.

MSZP – A kispárt

Az MSZP a halálraítéltek beletörődöttségével futott neki az egész EP-választásnak, hisz alapból nem számítottak többre három szavazatnál. A befutott négy akár némi örömet is csalhatott volna a keserűség álarcára, csakhogy ott lebegett a szemek előtt az a „gyenge” eredmény, ami miatt az útelágazódásokba belegabalyodott Medgyessynek távoznia kellett az előző EP-választások alkalmából: 9 hely. Ehhez képest a kapott négy, és az ezzel járó 17 százalék egyértelműen jelzi: a nagypártiság a múlté, ezentúl a szocialisták nem többek sekélyes középpártnál - már ha Magyarországon létezne ez a fogalom. De nálunk csak
végletek vannak...

MDF – Triumvinátus

A sokak által előre leírt MDF-nek minden igyekezet ellenére sikerült fennmaradnia a magyar politikai palettán: képes volt egy képviselőt delegálni az EP-be. Ám sokak szerint ez nem igaz, hisz a Hit Gyülekezet és Bokros Lajos juttatta el az MDF-et az öt százalékig. Azonban ez sem állja meg a helyét, hisz kellett hozzá Dávid Ibolya és pártja elkopófélben lévő jelképe is.



Az igazság az, hogy a három erő közösen: Bokros Lajos, a Hit Gyülekezete és az MDF szerzett együtt mandátumot. Azonban ez így is csak egyharmad annyi szerepvállalás - ami ráadásul igen messze helyezkedik el a párt fennen hangoztatott Antall-örökségétől. Egyáltalán létezne-e MDF külső erők nélkül? Ha nem, akkor ki nyer azon, hogy a párt Dávid Ibolya belső rombolómunkája ellenére sem hajlandó szétesni?

SZDSZ és LMP - Élsz még?

Az SZDSZ bukott, Fodor önként ugrott a levesbe, pártja pedig úgy tűnik hamarosan követi. 100 százalékos ismertséggel és 2,2 százalékos eredménnyel csak a romákat és a kommunistákat sikerült megelőzni - amire akár a Magyar Szeximádók Pártja is képes lenne, feltéve ha létezne. Talán a négyes metró tett be ennyire a szavazóknak, talán a mostani botrányok, talán az az évek óta tartó, kormánnyal összejátszó töketlenkedés amit a Fodor-Kóka libikóka csinált, de valami történt. Valami nagyon csúnya.

Máshogy nem lenne magyarázható, hogy egy 30 százaléknál valamivel nagyobb ismertségű, szintén liberális párt (LMP) lemossa őket az asztalról - még Budapesten is. A jelenlegi adatok SZDSZ-es dögszagról tanúskodnak, ami a parlamenti választásokon fogja elérni teljes bukéját - hacsak nem történik addig valami. Ellenben a Humuszból új élet sarjad: az LMP-t ezúttal senki nem emlegetheti egyszázalékos pártként, ráadásul jó esélye van arra, hogy ezt az arányt (2,6 %) egy év alatt 5 százalékra tornássza.

Jobbik –Hány emberből áll a harmadik erő?

Roma kisebbség
Egy MCF-es illető szerint a cigányoknak nem nagyon szabad politizálniuk - mert nem érnek vele sokat. Ezt a mostani eredmény némileg alátámasztja: bár számuk a lakosság tizedét adja, mégis csak 0,5 százalékot sikerült összegyűjteniük. Talán igaza van a néptelen úriembernek...
A Jobbik megcsinálta. Nem kicsit, nagyon. Összehozott három EP-helyet, és ezzel elérte, hogy Morvai Krisztina, Balczó Zoltán, és Vona Gábor Brüsszelben képviselje a magyar érdekeket. No de álljunk meg egy percre! Nyakunkon a parlamenti választások, és párt nagy eséllyel toronymagasan veszi majd az 5 százalékos küszöböt - így a Jobbik nem lehet elnök nélkül, tehát Vona marad. Balczó pedig a párt legtapasztaltabb vén rókája, ki a parlamentben is otthonosan mozog, ráadásul a saját szájíze is jobban szereti az itthoni ingereket - így ő sem valószínű hogy távozna. Szima Judit pedig marad a szakszervezeténél. Ki megy akkor Brüsszelbe?

Szegedi Csanád alelnök úr lehet hogy kimegy, bár valószínűleg neki is jobban menne a parlamenti szereplés - de azért az is ciki lenne, ha bár három helyet nyertek, de már a hetedik jelöltet is meg kellene nézni, mert annyira nagyon nem akar senki kimenni. Persze nem baj ha kevésbé ismert, tehetséges arcok parádéznak az EP-ben, csak ezt majd a népnek is be kell adni valahogy. Hisz az országos választásokon is kampányolni kell valakivel, de nehéz olyanokkal, akik hét napból ötöt Brüsszelben töltenek. A Jobbiknak talán most az legnagyobb baja, hogy túl nagyot nyert: mint egy bárgyúan mosolygó gyermek, aki eszméletlenül nagy hátitáskát nyert, de hirtelen nincs mit belepakolnia. Pedig egy harmadik erőnek illene azt teletöltenie.

EP- számít még?

Ha naiv lennék, akkor azt kérdezném, hogy a magyar pártok tudják-e az egész választást iránymutatónak, és nem belpolitikai ténykönyvnek tekintetni - de tudom hogy a válasz nemleges lenne. Ebben persze ők is hibásak, hisz ők tettek meg mindent azért, hogy a választás a belpolitikáról (is?) szóljon - noha ahhoz alapból semmi köze sincs.

Az viszont jó kérdés, hogy mi lesz a szerencsétlen EP sorsa, hisz elvégre 2-3 év kell ahhoz, hogy valaki beleszokjon az ottani életbe és nincs túl sok újrázó. Ráadásul ha az EP teljesítmény alapján jöttek volna a voksok, akkor Szent Iványi-István (SZDSZ) biztos befutó lenne, hisz számos jelentésben kedvezően emlékeznek meg róla. Ráadásul a Lisszaboni szerződés elfogadása után növekszik az EP súlya, így nagyon nem mindegy kik ülnek soraikban. De ez, azt hiszem, egy másik történet...