Scherer Péter színművésszel beszélgettünk olvasásról, könyvekről. És persze az internetről és a jövőről. Jelen írásunk az olvasási szokásokat boncolgató sorozatunk legújabb tagja.

Nyilván nagy szerepet játszik az életedben az olvasás: milyen témájú könyveket részesítesz előnyben?

Az Olvasó
Scherer Péter Ajkán született 1961. november 16-án Scherer József és Jány Zsuzsanna gyermekeként. Felsőfokú tanulmányait a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen végezte 1981–1987 között. Közben 1984–1994 között az Arvisura Színházi Társulat tagja volt. 1995–1997 között szabadfoglalkozású volt. 1997 óta a Bárka Színház tagja. 2002-től a Krétakör Színházhoz tartozik.
Tóth Kriszta néhány verses és novellás kötete az utóbbi időben nagy felfedezést jelentett a számomra.

Ha időd engedi, mennyi időt szoktál olvasással tölteni napi szinten?


Az időm egy részét a forgatókönyvek és színdarabok olvasása teszi ki; jóval többet szeretnék olvasni, mint amennyire az elfoglaltságaim miatt lehetőségem van. Sokat dolgozom, három gyereknek vagyok az édesapja, nagyon nehezen találom meg az életemben azokat a lopott félórákat, amikor olvasni tudok.

Nagy öröm számomra, hogy felkérések kapcsán alkalmam van könyvekkel megismerkedni. Igaz hogy félig-meddig hivatalból teszem ezt, de utána mindig, saját kedvtelésemre olvasok. Elém kerülnek olyan történetek és szerzők, akikkel valamilyen dolgom van, majd később lehetőségemben áll a munkásságukkal kicsit közelebbről is megismerkedni.

Ilyen módon találkoztam Dragomán György „A fehér király” című fantasztikus regényével, valamint a dán írónak, Knud Romernek „ Aki pislog, fél a haláltól” című könyvével. Ezeket a könyveket nem biztos, hogy magamtól elolvastam volna ám mégis, magánszorgalomból olvastam végig ezeknek a kiváló íróknak a csodálatos könyveit.

Milyen könyveket ajánlasz gyerekek számára?


A Pozsonyi Pagony könyvesboltban felolvasásokat szoktam tartani, ami után könyveket szoktam ajándékba kapni: nagyon szeretem ezt a munkát, magát a könyvesboltot is igényesnek tartom, nagyon szeretem azt, amit csinálnak. Egy ilyen felolvasás után kaptam egy nagyon gyönyörű dínós könyvet, amit a négyéves kisfiamnak szoktam olvasni.

Ha kinyitom a könyvet, négy dínó emelkedik ki térben: pedig ez nem éppen mai találmány. Hiába éljük az IMAX mozik világát, a fiamnak leesik az álla a gyönyörűségtől. Többek között azt szoktuk nézegetni, hogy melyik dinoszaurusznak hosszabb a nyaka. Természetesen minden este mesélni kell neki ebből a mesekönyvből.

Az olvasásra egyre kevesebb ideje jut az embereknek, legalábbis ez a kifogás. Mivel magyarázható mindez? A televízióval? Az internettel? Valami mással?

Ha van egy jó könyvem és tömegközlekedési eszközön utazom, akkor olvasok: az ember lopja az időt minden jó dologra. Abban a tévhitben élünk, hogy muszáj karriert építenünk és pénzt keresnünk. Az én színészi karrieremet tekintve is - az elmúlt pár év óta legalábbis - nagyon nehéz azt mondanom, hogy nem csinálom meg az adott munkát, mivel pihenni szeretnék. Ez persze rám vonatkozik, így nem általánosítanék.

A könyvek milyen pluszt adnak az elektronikus anyagokkal szemben?

Én nem lettem netfüggő, bár rendelkezem internet kapcsolattal. Megnézem a leveleimet, egy-egy hírt elolvasok, bár nem vagyok nagy újságolvasó, a hírekről inkább a beszélgetésekből értesülök. Az én időmet nem az internet veszi el az olvasástól. A monitor fárasztja a szememet, ha egy hosszabb forgatókönyvet szeretnének elküldeni, a mai napig az kérem, hogy mindezt nyomtatott formában tegyék.

Az internetes jegyzetelés nem olyan, mint amikor a lap szélére az ember leírja a gondolatait. Egy ceruzával bejelölöm a forgatókönyvemben a jeleneteimet, szövegeimet illetve kommenteket, észrevételeket írok saját magam számára. Mindezt számítógépen nem tudnám ilyen könnyen megtenni.

Van-e jövője a nyomtatott könyveknek az elektronikus tartalom mellett?

Nem tudom megjósolni, hogy mi lesz ezen a téren ötven év múlva. Úgy gondolom, a közeljövőben a könyv ajándékként és esztétikai élményként is megállja a helyét. A könyvet öröm kézbe venni, a könyvnek illata van. A könyvben van valamilyen misztikum, titok.

Abban bízom, ha a színház sem merült feledésbe az utóbbi kétezer évben, a virtuális dolgok jelenléte mellett könyvről is el tudjuk majd ugyanezt mondani.


                                                                                 ***


Korábbi interjúinkban Győzikét, Korda Györgyöt és Kovit faggattuk az olvasási szokásaikkal kapcsolatban.