Hat ok, ami miatt a Jobbik zuhanórepülésbe kezd

Lehet jobb a Jobbik! - ez a fő gondolata Vona Gábor pártelnök kampánybéli kommunikációjának. Jól hangzik, csak nem feltétlenül igaz. Sőt. íme hat ok, ami miatt zuhanórepülésbe kezd majd a Jobbik az október harmadikai választás után.

1. Ez a Jobbik már nem az a Jobbik. Több annál, de kevesebb is. Vona Gábor ugyan egyfolytában azon van, hogy pártja különlegességére hívja fel a figyelmet, ez azonban akkor már erőltetetté válik, ha ezt neki kell megtennie. Tény, a Jobbikot sokan sokféleképpen értékelik. Sok szimpatizánsuk például sokkal erőteljesebb, markánsabb, extrémebb parlamenti jelenlétet várt tőlük. Nem lehet azonban mindig balhézni, a Jobbik - egyébként helyesen - az érdemi munkára is fordít legalább annyi energiát, mint a meghökkentésre.

Csakhogy. Ne legyenek illúzióink, a Jobbik vékonyka krémje ugyan bent ül a Parlamentben, a párt testét adó aktivisták azonban akkor is utcai aktivisták maradnak. Őket Vona Gábor adott esetben egy mondattal az utcára vezényelheti. Hogy mikor kerül erre sor? Abban a pillanatban, amikor a Fidesz okot ad rá. Addig viszont jön az unalmas munka?

A Jobbik nem íróasztalpárt, hanem akciópárt. A hosszú, unalmas, eseménytelen ellenzéki tobzódás nem a Jobbik igazi arca. Amikor majd rájönnek, hogy a hosszú távon kétségkívül eredményes országgyűlési építkezés nem annyira látványos, mint egy spontán utcai tüntetés szervezése, visszatérnek oda, ahonnan indultak.

2. Staudt Gábor. Ő a radikális jobboldal első számú jelöltje az októberi választáson. Elég nagy baj a Jobbiknak. Jelenleg ugyanis sokak szerint alkalmatlan a főpolgármesteri posztra. Lehet is benne valami.

Félreértés ne essék, Staudt Gábor nem elképesztően nagyon hülye, csak aránylag alkalmatlan egy olyan káoszváros vezetésére, mint amilyen Budapest. Munkára kényszerítené a magyar börtönök lakóit. Rendben van. Kényszermunkatelepre záratná a szocialistákat. Ez már rázósabb. Na de mit tenne, ha a nyakába szakadna egy olyan vállalat rendbetétele, mint a BKV?

Ha Staudt Gábor valaha is több lesz a Jobbikban egyszerű mezei képviselőnél és főpolgármester-jelöltnél, akkor már nem ugyanabban az erős Jobbikban lesz az. De még ehhez is sok, nagyon sok alkoholt kellene inni, hogy elképzeljük Staudtot, mint a magyar politikai élet egyik jövőbeli meghatározó arcát...

3. A párt jelentéktelen.
Mármint az ország egyes területein. Nagy kérdés, hogy akkor most országosan erős párt a Jobbik, és csak néhány terület van, ahol még nem annyira erős, vagy régiós párt a Jobbik néhány kifejezetten erős területtel? Meddig tud még erősödni Kelet-Magyarországon, ahol - most már mondhatjuk hogy - hagyományosan erős bázissal rendelkezik?

A kérdésekre az októberi választás megadhatja az első válaszokat, annyi azonban most is látszik, hogy hiába beszélnek  cigánybűnözésről ott, ahol még csak cigányokat sem látnak közelről az emberek. Nekik más, országos szintű, lehetőleg gazdaságpolitikai problémákat kell felvetniük.

Az persze odáig rendben van, hogy a párt a gyengébb régiókban is el tud érni olyan eredményt, amit az elmúlt évek középpártból lett kispártjai, az SZDSZ és az MDF nem tudott - a tíz százalék körüli szám rendben is lehet. Csakhogy ez pont arra elég, hogy semmire.

4. Értelmiség. Vagyis a hiánya. Staudtról már szóltam, hagyjuk is. Csakhogy a Jobbiknak - még ha épp az ellenkezőjét hangoztatja is - nincs akkora értelmiségi bázisa, amekkorát szeretnének.

Ugyanis Jobbik rövid idő alatt, saját magának termelte ki a mindennapi politikában használható emberanyagát. Ez a kitermelődés természetesen még nem állt meg. Viszont ha már eddig nem sikerült igazán, akkor ezután sem biztos, hogy fog...

Ehhez kapcsolódik a következő pont is.

5. A hátország hiánya. Igen, valóban. A Jobbiknak egész egyszerűen nincs meg a megfelelő utánpótlása. Ebből következik, hogy nincsenek szakértő politikusaik. Ugyan sok politológus, vagy más egyetemi végzettségű arc is van közöttük, de azt már most láthatjuk, hogy a Jobbiknak egész egyszerűen nincsenek használható szakpolitikusai. Ráadásul az, hogy ezeket kitermeljék, hosszú idő kérdése. Mert az addig oké, hogy ha egy újságíró a cigánybűnözéssel kapcsolatban akar reagáltatni egy jobbikos politikust, felhívhatja lényegében bármelyiküket. De ha adó, vagy oktatáspolitikai kérdéssel fordulna a párthoz, néha fogalma sincs, hogy kinél érdemes kopogtatni. A baj az, hogy sokszor a pártnál sem tudják...

Ráadásul.

Egy-két használható arcon kívül lényegében nincsenek olyanok, akiket széles körben is a Jobbikhoz lehetne kötni. Nincsenek színes arcaik. Akik meg vannak, néhány év alatt unalmassá váltak. A média számára pedig sokszor vállalhatatlanná. A szegényes felhozatalt pedig csak nagyítja a párt belső szabályzata, minek értelmében a párt tagjainak tilos az álláshalmozás - egy jobikos plitikus egyszerre csak egy pozícióban dolgozhat. Ördögi kör - így ugyanis igazán ismertté még saját szimpatizánsaik számára sem válhatnak a kezdő jobbikos politikusok.

5. Túlzott optimizmus. Egyszerű lélektani hadviselést alkalmaz Vona. Lehúzza pártja igazi ellenfeleit. LMP? Súlytalanok. Fogalmatlanok. Világtalanok. MSZP? Nekik végük. Nem most, hanem végleg, talán Vona Gábor mézédes álmaiban Gyurcsány Ferenc is megjelenik, aki hosszú időre kettészakítja a baloldalt egy merész, ám nem feltétlenül elképzelhetetlen választás utáni lépéssel.

6. Csalódás.
Nem most még, de ami késik... Mikor derül ki az első komoly jobbikos mutyi? Hogyan fogják önmagukat és embereiket megvédeni a párt vezetői? Milyen módon fogják kommunikálni a hibáikat és mihez kezdenek az előre prognosztizálható bizalomvesztéssel?

Ezek persze olyan kérdések, amikre talán még Vonáék sem tudják a választ. Majd kitalálják, amikor elkezdődik a zuhanórepülés...