A haramiák hiányoznak

Oda kerülnek lassan a 2010-es Országgyűlési választáson sikeresen (vagy kevésbé sikeresen) szereplő pártok, ahová valók: a politika nagy és kiszámíthatatlanul pörgő forgószínpadára.

Ha a rendes, dolgos hétköznapok ideje még nem is jött el, a két és fél régi-, (Fidesz-KDNP + MSZP), valamint a két új formáció (LMP + Jobbik) már javában helyezkedik a Tisztelt Házban. Izgalom a köbön: az erőviszonyok már adottak, a pozíciók még nem. Nem mintha ebben az összetételű törvényhozásban ez különösebben lényeges lenne, de mégis. Alkudozni jó.

Az alkudozás helyekért megy. Bizottsági-, meg ülőhelyekért. Utóbbiak már eldőltek, (tudjuk hányan és hol ülnek majd képviselőink), előbbiek azonban nem. Itt egyelőre csak abban van egyetértés, hogy az eddigi tizennyolc helyett ezentúl egy híján húsz állandó jellegű bizottság működjön az Országházban. Erről olyan gyorsan dűlőre jutottak régi-új honatyáink, mintha egy liter tartós tejről kellett volna dönteniük a sarki közértben. (Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője kezdeményezte, hogy a jövőben 19 állandó bizottsága legyen az Országgyűlésnek – az ellenzéki pártok elfogadhatónak nevezték a struktúrát.)

Hanem ami a többit illeti. A Fidesz-KDNP előre megmondta: hat bizottsági elnöki posztot adományoz a többieknek, azt úgy osztják be, ahogy akarják. Az MSZP ebből hármat megtartana magának, kettőt a Jobbiknak, egyet pedig az LMP-nek adna tovább. Az LMP –ről kiderült, hogy tényleg a megboldogult SZDSZ végrendelkezése nyomán került a Parlamentbe, hiszen a szabadság, egyenlőség, testvériség szellemében minden ellenzéki erőnek, függetlenül attól, hogy az régi vagy új, két-két elnöki státust osztana le. A Jobbik mindkét verzió szerint egyformán járna, nem is jött elő saját javaslattal, a rá jellemző szerénységgel bejelentkezett a költségvetési, valamint a nemzetbiztonsági bizottsági elnöki kinevezésre.

Nem bírtak egymással az ellenzékiek a Fidesz által rájuk szabott tizenhat bizottsági alelnöki pozitúra tekintetében sem. Egyedül Vona Gábor tűnt elégedettnek, aki azt mondta, két bizottsági elnöki, illetve alelnöki poszt neki elég is lesz, a többivel azt kezdenek a szocik meg az LMP, amit akarnak.

És akkor a különalkukról még nem is beszéltünk. Jávor Benedek szerint pártja eddig önmérsékletet tanúsított, mert nem kért országgyűlési alelnöki helyet és beérte egyetlen jegyzői poszttal, cserébe viszont ragaszkodik ahhoz, hogy az ellenzéknek felajánlott hatból két bizottsági elnöki hely – méghozzá a környezetvédelmi és a fogyasztóvédelmi – az övé legyen. Mesterházy Attila szerint viszont erről nem ártott volna akkor szólnia, mielőtt önként lemondott a neki járó pozíciókról.

Az MSZP viszont ősi ellenfelével, a Fidesszel pöröl, amiért az nem nagyon akaródzik átengedni az ellenzéknek a külügyi bizottság vezetését. Mesterházy Attila szerint azért fontos, hogy a külügyi bizottságot ellenzéki politikus vezesse, mert ezeken keresztül lehet kontrollálni a kormányzati munkát. A Fidesz azonban e helyett az ellenzéknek felkínált egy alelnöki posztot még eggyel megtoldaná. Lázár János ráadásul úgy vélte, a Fidesz bizonyos bizottsági posztokról így is lemondott a nemzeti együttműködés jegyében.

Persze az egész alkudozásnak csak addig van értelme, amíg a győztesek meg nem unják játszadozást: ha az ellenzéki pártok nem tudnak egymás közt megegyezni május 14-ig, a Fidesz egy gombnyomással megoldhatja a helyzetet. Olyan ez az egész, mint mikor a Karib 1-ben valaki elkiáltja magát, hogy „Alku!”, de aztán mindig kiderül, hogy a kalóztörvények csak afféle erkölcsi útmutatóul szolgálnak. A haramiák persze hiányoznak.