Bátorság, polgártársak!

Maga a miniszterelnök üzente: "bátorság elvtársak és elvtársnők, Magyarországon demokrácia van, az emberek azt mondták, hogy a kormány menjen, a demokrácia maradjon". Most viszont úgy rémlik, mintha a demokrácia is menni készülne.

Az a párt, amelynek kezében a közeljövőben esedékes köztársaságielnök-választás van, nagyon nem sieti el államfőjelöltjének bemutatását. Mert minek is azt, nem igaz? Kit érdekel, ki tölti be ezt a súlytalan tisztséget, különösen most, amikor még annyi kraft se szorul a köztársasági elnöki pozícióba, mint egy lejárt szavatosságú kapcsolati tőkével rendelkező Jókai utcai pártfunkcionáriuséba?

Csakhogy az a párt, amelynek kezében a közeljövőben esedékes köztársaságielnök-választás van, történetesen megegyezik azzal a párttal, amelyik a többi közt azzal tett szert kétharmados többségére, hogy nemzeti együttműködést, nemzeti konzultációt, nemzeti ügyek képviseletét stb. ígért.

Most meg azt hallani, annyira nagyon nem sieti el a következő államfő nevének nyilvánosságra hozatalát, hogy mindössze egyetlen éjszakát engedélyez a magyar közvélemények, hogy megrágja a jelöltjét. Egyetlen kegyetlen éjszakát, hiszen Lázár János minapi szíves tájékoztatása szerint pártja csak valamikor június 28-án (délután?) áll elő A jelölttel, másnap (29-én) pedig már meg is szavazhatják őt a Ház újdonsült urai.

Szétrágva nem lesz tehát A jelölt, az biztos. Azért nem lesz, mert a kormányzó párt képviselői attól tartanak, a köz esetleg nem ugyanazt a személyt látná szívesen a Sándor-palotában, mint ők. A többség esetleg nem a határon innen és túl elismert sportdiplomatából az utóbbi években már-már mezei pártkatonává lett Schmitt Pált, esetleg a Fidesz-szívhez szintén közel álló Pálinkás Józsefet támogatná. A társadalmi többség esetleg még Sólyom Lászlót "tenné meg" jelöltjének.

Nemzeti konzultáció volt a közbiztonságról Ózdon, a gazdaságról a fővárosban. Olyanok voltak amilyenek, azóta viszont sehol semmi nem volt. Nem lesz konzultáció a köztársasági elnök személyéről sem, mert nem érdeke a Fidesznek, hogy legyen. Nem volt érdemi párbeszéd az érdekképviseletekkel sem, mielőtt a köz (bocsánat kormány-) tisztviselők jogállásának radikális gyengítése mellett szavazott volna a kormánytöbbség.

Hiperűrsebességgel, mint kés a vajban ment át a Házban az elmúlt hetekben egy rakás, a demokratikus államberendezkedést is vastagon érintő javaslat, ezalatt a köz- és kormányintézményekben úgy váltották az előző garnitúra tagjait a (miniszter-)elnök emberei, ahogy csak szerelmeket szokás az oviban. Közben az igazán fontos részletekről a mai napig nem esett szó.

Pedig maga a miniszterelnök volt, aki a választások másnapján politikai ellenfeleinek megüzente: „Bátorság elvtársak és elvtársnők, Magyarországon demokrácia van, az emberek azt mondták, hogy a kormány menjen, a demokrácia maradjon”.

Most viszont úgy rémlik, mintha a demokrácia is menni készülne.

Polgártársak, hát hol a bátorság?