Mostanában nagy divat szidni a kifutókon mászkáló modelleket, hogy milyen rondán néznek ki, mert kilóg minden bordájuk. Meg egyébként is a modellek és Victoria Beckham tehet arról, hogy sok kamasz anorexiás, vagy bulémiás lesz. De ez a kampány ugyanolyan megalázó a vékonyakkal szemben, mintha folyamatosan arról lenne szó milyen rondák a dagadt emberek, akik szétfolynak a széken ülve. Mostantól tényleg az lesz a ciki, ha valakinek szép karcsú alakja van, hogy mások, akik nem hajlandóak tenni érte(sport és egészséges táplálozás), azok jobban érezzék magukat?

Ez csak üzlet

Remek biznisz manapság kampányolni a túlsúlyos nők mellett, mert egyrészt akik szerepeltetik őket, vagy kiállnak mellettük, azok nagy publicitást kapnak világszerte. Másrészt senkinek sem érdeke lefogyasztani őket(pl. gyorséttermek), illetve mivel sokakat érint a súlyprobléma, így nagy felvásárló erőt jelentenek a számukra készült „különleges méretű” ruhákra, amiket a több anyag felhasználás miatt előbb-utóbb drágábban lehet eladni.

Az „érezd jól magad a bőrödben” témát anno a Dove kampány lendítette fel, ugyanis reklámfilmjeiben és plakátjain különböző súlyú, testalkatú és korú nőket szerepeltetett. Az egész olyan volt, mintha direkt a legrondább nőket szedték volna össze, de legalábbis rátettek még egy lapáttal mindenkinek a hibáira. Az világos, hogy senki sem tökéletes, de ettől még mindenki ember és érző lény. Nyilván valaki lehet nagyon szép, még ha rövid is a lába, vagy van egy kis úszógumija, de egy bizonyos súly és/vagy kor felett bizony nem kéne vetkőzni, legfeljebb a hálószobában. Most őszintén: ki szeretné a nagymamáját meztelenül látni? Miért kell kiemelni a hibákat? Mindenki öltözzön korának és súlyának megfelelően. Aki 80 kg felett van, ne vegyen fel miniszoknyát, lehet divatosan öltözni anélkül is.

Ezután kisebb kampánycsend következett. Majd nem olyan rég Alexandra Shulman, a brit Vouge magazin szerkesztője indította el a nullás modellek szidalmazásának hullámát, azzal, hogy nyílt levelet írt több nagy divatmogulnak. A levelet eljutatta többek között a Prada, a Versace, valamint a Balenciaga divatházak vezetőinek, sőt még a Times is lehozta. Az ő „őszinte elkötelezettsége” az ügy mellett is igen gyorsan megbukott, mikor az egyik magazinfotózáshoz csak nullás méretű ruhákat küldött a modelleknek.

Most ismét előkerült a téma, méghozzá az amerikai Glamour címlapja kapcsán, amin Lizzie Miller szerepel. A 20 éves túlsúlyos modell meztelenül és boldogan pózol a képeken. Ne haragudjon már a világ, de aki 20 évesen ilyen csüngő pocakkal rendelkezik, az ne legyen rá büszke. Mert ez az alak nem vele született adottság vagy betegség következménye, itt csupán a nemtörődömségről van szó. Ha valaki odafigyel arra, hogy mit eszik és minimálisan mozog is, annak nem ereszkedhet meg a bőre ennyi idősen. Ne ez legyen az etalon. Felejtsük már el a végleteket.

Egyébként még mindig több a kórósan elhízott ember világszerte, mint a 32-es méretet hordók aránya, így nem kéne tovább kampányolni amellett, hogy egyél csak kislányom, plussz 10 kilóval is szép vagy.