Az Egyesület közleménye

Az Utcajogász András képviseletében felülvizsgálati kérelemmel fordult az illetékes rendőr-főkapitánysághoz András ügyében, amelyben kifejtettük, hogy ügyfelünk hajléktalan, lakhatással nem rendelkezik. A helyszíni bírság kiszabása idején azért tartózkodott közterületen, mert a szociális ellátórendszerben nem jutott számára férőhely, így nem tudott eleget tenni a veszélyhelyzet idején alkalmazandó védelmi intézkedésnek. 

A rendőr-főkapitányság kérelmünket elfogadta, és visszavonta a szabálysértési bírságot, elismerve, hogy nem szabálysértés közterületen tartózkodni a kijárási korlátozás idején, ha valakinek nincs hova mennie. A rendőrség döntése összhangban van az Alkotmánybíróság 2019-es döntésével, mely szerint szankció csak akkor alkalmazható, ha “a hajléktalan személy ellátórendszerben való elhelyezése a cselekmény elkövetésekor igazolhatóan biztosított volt.”

Az Utcajogász már számtalan alkalommal szót emelt a hajléktalan embereket sújtó kettős kriminalizáció ellen. A hajléktalan embereket egyrészt az “életvitelszerű közterületen tartózkodás” tilalma, másrészt a jelenlegi kijárási korlátozások alapján is büntetni lehet, miközben mindkét esetben annyi a “bűnük”, hogy nincs otthonuk. 

A szabályozás abszurditása mellett tapasztalataink szerint az is nehezíti a helyzet tisztázását sok esetben, hogy az érintett hajléktalan emberek közül a legtöbben félelmükben aláírják a szabálysértés elismeréséről szóló nyilatkozatot, amit a helyszínen adnak az eljáró hatósági személyek, így a későbbiekben már nem lehet ezek ellen fellebbezni, legfeljebb kérvényezhetjük az illetékes szervet, hogy törölje el az adott döntést. Ez viszont ritkán fordul elő, mivel egyrészt a bírságot kiszabó intézményhez kell folyamodnunk, másrészt valahogyan igazolni szükséges, hogy törvénysértés történt a bírságoláskor.

Az Utcajogász Egyesület álláspontja szerint a kiadott kormányrendelet a kijárási korlátozásról annak ellenére betarthatatlan, hogy szabálysértési eljárással és katonák bevonásával fenyegeti a rendelet megszegőit. A veszélyhelyzetben kiadott járványügyi intézkedés véleményünk szerint azért sem tud érvényesülni, azaz ténylegesen védeni a lakosságot, mert a mindenkori magyar kormány évtizedek óta nem foglalkozik olyan súlyos társadalmi problémákkal mint a lakhatási szegénység. 

Testvérszervezetünk, A Város Mindenkié is nyomatékosan kéri a rendőröket és a kormányt, hogy a kijárási korlátozást ne a hajléktalan emberek üldözésére használja, akiknek így is számtalan akadállyal kell megküzdenie ebben az időszakban. 

Továbbra is javasoljuk a kormánynak a kijárási tilalom korlátozásával kapcsolatos szabályok részletesebb kidolgozását, illetve hogy a nekik és az önkormányzatoknak rendelkezésére álló lakás céljára használható üres létesítményekben szabadítsanak fel helyeket a szállókon és az utcákon élők részére, hogy a kiszolgáltatottságból fakadó élethelyzetüket könnyítsék, illetve a túlzsúfoltságból fakadó magas fertőzésveszélyt csökkentsék. 

Emellett javasoljuk segítő intézkedések kidolgozását (pl. lakbér plafon, országos lakásfenntartási- és adósságcsökkentési támogatás bevezetését, valamint az elhelyezés nélküli kilakoltatások leállítását,) az olyan emberek számára, akik a megváltozott körülmények miatt nehezebben tudják fedezni lakhatási költségeiket.