2019-ben (ahogy 2010-ben is) a lakosság összjövedelmének közel negyedével (23%-ával) a leggazdagabb10%, illetve 50%-ával a legfelső 30% rendelkezett. A legalsó tizedbe tartozó háztartások a jövedelmek csupán 3%-át, az alsó 30%-ba tartozók pedig 14%-át birtokolták. 

Az elmúlt tíz év gazdasági növekedése, a kormány családsegítő intézkedései és az Európai Uniós támogatási programok alapján az volt várható, hogy a különbségek mérséklődnek. Ez nem így történt. Az adatok inkább azt jelzik, hogy a jövedelmi különbségeket csak konzerválni sikerült. A valóságban a helyzet még rosszabb, hiszen a leggyorsabban gazdagodó rétegek jövedelmei csak részlegesen szerepelnek a statisztikákban (pl. külföldön realizálták azokat).
 

Jövedelmi egyenlőtlenség Magyarországon jövedelmi tizedek szerint, 2019

Forrás: KSH adat alapján GKI számítás. A piros vonal minél távolabb van a kéktől, annál nagyobb az egyenlőtlenség.

Mindez azt is jelenti, hogy még a gazdasági növekedés csúcspontján is több mint 2 millió magyar állampolgár a létminimumot jelentő havi 101 ezer forint (vagy egy gyermekes családok esetében fejenként havi 81 ezer forint) alatti jövedelemmel rendelkezett. Míg 2010 óta a bérek nominálisan közel 100%-ot, addig a nyugdíjak csupán 33%-ot nőttek, a szociális juttatások pedig szinte semmit nem emelkedtek. 

Elsősorban azért, mert legtöbbjük a mindenkori minimálnyugdíjhoz van kötve, amely 2010 óta változatlanul 28500 forint. Ez azt jelenti, hogy a legkiszolgáltatottabb rétegek, a nyugdíjasok és a szociális ellátásra szorulók egyre távolabbra kerülnek a többiektől. A „munkalapú társadalom” víziójának fő vesztesei közülük kerülnek ki, többségük 40-50 munkában eltöltött év után csúszik egyre lejjebb a jövedelmi ranglétrán.