A cél az volt, hogy képet lehessen alkotni arról, hogy a COVID-19 járványt követő hatósági szigorítások részleges feloldásával az egyes vállalkozásokon belül hogyan változtak meg a foglalkoztatási formák. Június elején, a felmérés időszakában, Közép-Magyarországot leszámítva lényegében mindenhol feloldották a szigorú korlátozásokat, s már Pest megyében is jelentősen enyhültek a szabályok.

Az 5 fő feletti vállalkozások körben (a multinacionális cégeket nem tekintve) június elejéig nagyságrendileg 110 ezer főt (5.5%) bocsátottak el, illetve jelentős munkaköri átszervezéseket hajtottak végre (távmunka, állásidő, kényszer szabadságolás). Az 5 fő alatti vállalkozásokkal együtt ez országosan 160-170 ezer elbocsátást jelent. A kkv-szektor esetében a foglalkoztatottak közel 76%-a jár be dolgozni a munkahelyére. 

A (hazai tulajdonú) nagyvállalatoknál ez az arány jóval magasabb, csaknem 92%. Vagyis a rugalmasabb munkavégzést inkább a hazai kisvállalkozások tették lehetővé dolgozóiknak ). Jól mutatja a nagyvállalatok tőkeerősségét a kkv szektorral szemben az állásidőn és a (fizetett vagy fizetés nélküli) szabadságon lévők aránya, amely a nagyvállalatoknál 0,5%, szemben a kkv szektorral, ahol ez a szám kiugróan magas (4%). Az otthondolgozók (távmunkások) aránya átlagosan 3% volt (ezen belül a nagyvállalatoknál 2%, a kisvállalkozásoknál pedig 5%).

Jelentős a részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya a nagyvállalatoknál (15%), miközben ez mindössze 6% a kkv-k között. Ha a válság esetleg elhúzódna, akkor a részmunkaidősök, az állásidőn, illetve a jelenleg kényszerszabadságon lévők jelentős része várhatóan munkanélkülivé válna, amennyiben a Kormány nem hoz további, az eddiginél jóval hatékonyabb munkahely-megtartó intézkedéseket.